Ezt a példátlan eljárást a magyar országgyűlés több döntésével legalizálta, a jog eszközével „elkobozza” a szerzői jogosultak jogdíjait. 15 év alatt a kötelező elvonás és befizetési kötelezettség eredményeként, amely feladat a közös jogkezelő szervezetekre, így az EJI-re is hárult, évente körülbelül 1,5-2 milliárd, tehát összesen legalább 20-30 milliárd forinttal lettek szegényebbek a jogdíjak tényleges tulajdonosai, a hazai és külföldi művészek és más jogosultak.

Az NKA körüli anomáliák mellett az igazságügyi miniszter is minden tőle telhetőt megtett, hogy a jogosult előadóművészeket a számára rendelkezésre álló eszközökkel minél hátrányosabb helyzetbe hozza, míg a felhasználókat – talán leginkább a hozzá közel állókat – a jogdíjak megfizetésének kötelezettsége alól mentesítse, vagy azok mértékét a lehető legalacsonyabb szinten tartsa.

Az igazságügyi miniszer jogerős bírósági döntéseket figyelmen kívül hagyva, következmények nélkül utasítja el a díjközleményeket, azok jóváhagyását megtagadva újra és újra.

A díjközlemények meghatározzák többek között a felhasználások esetén fizetendő jogdíjak mértékeit, és a miniszter a jóváhagyás megtagadásával megakadályozza az adott közösen kezelt jog gyakorlásának lehetőségét, ezzel a jogosult művészek jogdíjának begyűjtését, felosztását. Jellemző, hogy a sugárzási jogdíjközlemények öt éve tartó elutasításával az érintettek csak a legutolsó 2021. évi díjszabás mértékei alapján tudnak megállapodást kötni, az öt év inflációjának érvényesítése nélkül.