Egyre bővül azoknak a köre, akik nem a tömegtermelés kínálta termékekből választanak maguknak finomságokat – mondja Kopátsy Sándor közgazdász, miközben az almáriumból az asztalra tesz egy karcsú, címkézet üveget. Pálinka van benne, kökényből készült. – Tizenöt ével ezelőtt, egy bakonybéli szép napon jutott eszembe, hogy miért ne lehetne a vadkörtétől roskadozó fák gyümölcsét hasznosítani. Első nekifutásra vagy öt-hat mázsát szedtünk le a barátaimmal, és elvittük egy környékbéli pálinkafőzőhöz, úgymond bérfőzésre. Azóta már tizennégy-féle erdei gyümölcsből készül pálinka, olyan, ami páratlan a maga nemében. Azért páratlan, mert a kökény, a som, a csipkebogyó, a bodza leginkább csak vegyes erdőkben található, ilyen pedig Nyugaton, az ottani erdőművelésnek köszönhetően, már alig van. Így lehetne az elmaradottságból előnyt kovácsolni. A feltételes módot pedig azért használom – folytatja Kopátsy Sándor, miközben tölt a kökénypálinkából –, mert nálunk egyelőre nem engedélyezik a pálinkafőzést, most van folyamatban a rendelet felülvizsgálata. Gondolja csak meg, mennyi embernek adna munkát a vadon termő, felhasználatlan erdei gyümölcs begyűjtése. Milyen jót tenne az ország hírnevének is, ha ezeket az unikumokat Nyugaton is árulnák! Lenne rá kereslet, ezt a bakonybéli pálinkafőző mestert azóta már egész Nyugat-Európából zargatják, hogy csak egy üveggel adjon el nekik. Csak megjegyzem, Kecskemét és Városföld között, vagy húsz kilométer hosszan valósággal roskadoznak a bokrok a bodzától. A Széchenyi-tervben szerepel egy úgynevezett hungaricum kitétel, ilyen például a makói hagyma, a bogyiszlói paprika, tehát az olyan termékek, amik jellegzetesen a hazai éghajlatnak és földnek köszönhetik minőségüket. Az erdei gyümölcsből készült pálinka is lehetne ilyen, magyar unikum.
Koccintottunk rá.