A fehérjeszeletekkel kapcsolatos kutatással a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének „Agri-Food By-product Valorisation” Kiemelt Kutatócsoportja foglalkozott, melyről publikáció jelent meg a neves Scientific Reports folyóiratban. A kutatócsoport vezetője Dr. Abrankó László, tagjai Dr. Tormási Judit, Dr. Benes Eszter, Lengyelné Dr. Kónya Éva és Berki Mária kutatásukban több mint 1600 kereskedelmi forgalomban kapható fehérjeszeletet vizsgáltak. A szerzők arra a megállapításra jutottak, hogy bár a legtöbb termék valóban magas fehérjetartalommal rendelkezik – legalábbis az energiatartalom tekintetében –, a fehérje minősége és biológiai hasznosulása gyakran igen alacsony.

A tanulmány rámutat: önmagában az, hogy egy termék nagy fehérjetartalommal rendelkezik, nem garantálja, hogy a szervezet valóban eredményesen hasznosítja is azt. A probléma gyökere a különböző fehérjeforrásokban, valamint az élelmiszer-mátrix (azaz az adott termék összetevőinek és szerkezetének) hatásában keresendő. Az emészthetőség, az esszenciális aminosavak felszívódása és a fehérje biológiai hasznosulása jelentősen eltérhet attól függően, hogy szója, tejfehérje, tojás vagy éppen kollagén a fő alapanyag – utóbbi például alig járul hozzá az izomépítéshez, még, ha a címke mást is sugall.

Miközben a globális trendek az állati eredetű fehérjékről egyre inkább a növényi alternatívák felé tolódnak, az új típusú termékek valódi tápértékéről még mindig kevés információ áll rendelkezésre. A fehérjeszeletek esetében ez különösen fontos, hiszen ezek gyakran funkcionális élelmiszerként, akár táplálékkiegészítőként jelennek meg a fogyasztók étrendjében. Ha azonban a termék nem tartalmaz elegendő, jól emészthető, esszenciális aminosavat, akkor az „egészséges alternatíva” csak illúzió marad.