A képzés korszerűsítése ezért a szakma jövőjét is meghatározhatja. A pályaválasztók számára nehéz vonzó jövőképet mutatni, ha az oktatásban megjelenő feladatok és a tényleges munkahelyi környezet ennyire eltér egymástól.

Évtizedek múlva is megmutatható, mit készített valaki

Az üvegipari munka eredménye sok esetben hosszú időre az épített környezet része marad. Az üzemben megmunkált elemek pályaudvarokon, metróállomásokon és más, akár műemlék épületekben köszönhetnek vissza.

„Rendszeresen megmutatjuk a gyártásban dolgozó kollégáknak, hogy melyik épület projektjén dolgoznak, mert óriási tartást ad, amikor valaki megmutathatja a családjának a Nyugati pályaudvaron vagy a 3-as és 4-es metróállomásokon a saját munkáját. Az üveg olyan anyag, ami egyszerűen nem tud csúnya lenni, és ha szakszerűen nyúlunk hozzá, gyönyörű dolgokat lehet belőle létrehozni. A fizikai alkotásnak és a kézzelfogható értékteremtésnek olyan becsülete van, amit a szakképzés átalakításával újra középpontba kell állítani” – fogalmazott Rákosy Eszter.

A pályaválasztásnál ez a fajta személyes sikerélmény is fontos szempont lehet. A szakma elsajátításához ugyanakkor időre és kitartásra van szükség: az anyagismeret, a korszerű technológiák használata és a pontos munkavégzés fokozatosan sajátítható el.

A cégek próbálják pótolni a hiányzó tudást

A megfelelő előképzettséggel érkező szakemberek hiánya miatt a vállalatoknak saját dolgozóik betanításában is komoly szerepet kell vállalniuk.