Az üvegesről sokaknak ma is a kézi üvegvágóval, vonalzóval dolgozó mester jut eszébe. A korszerű üvegfeldolgozás azonban már erősen gépesített, műszaki tudást igénylő terület. A változás léptékét jól mutatja a Rákosy család története.

„A nagyszüleim idejében még malomköves csiszolókkal munkálták meg az üveget, és az volt a korlát, amit egy ember meg tudott fogni és meg tudott tartani, ma viszont a közúti szállítás méretei szabják meg a munkánk határait. Nálunk a 3×6 méteres üvegtáblákat már nem kézi erővel mozgatjuk, továbbítószalagok és automata szerszámok dolgoznak a háromméteres magasságban. A technológia gyökeresen megváltozott, az emberek fejében élő kép viszont alig változott az elmúlt évtizedekben” – mondta Rákosy Eszter, a Rákosy Glass ügyvezető-tulajdonosa.

Ez a különbség a pályaválasztásnál sem mellékes. A szakma mai valóságához az anyagismeret, a műszaki gondolkodás és a precíz munkavégzés egyaránt hozzátartozik. Ha a fiatalok csak a hagyományos kisiparos képével találkoznak, a szakma technológiai és alkotói oldala könnyen rejtve marad előttük.

Szakember kellene, a képzés viszont lemaradt

A munkaerő-utánpótlás gondjai nem csak a toborzásnál jelentkeznek. A megfelelő képzés hiánya azok előtt is akadályt állíthat, akik később saját vállalkozást szeretnének indítani.

„Amikor megláttam a hivatalos képzés vizsgatételét, ahol egy ablak begittelése a feladat, elnevettem magam, hiszen ma már senki nem alkalmaz ilyen elavult eljárásokat. Egy korábbi kollégánk Békés megyében szeretett volna üveges vállalkozást indítani, de közel tíz évig nem tudott egyéni vállalkozóvá válni, mert nem létezett elérhető, hivatalos szakképesítés. Ez az oktatási elmaradottság kifejezetten gátolja, hogy a fejlődő iparág felszívja a munkavállalókat” – mondta.