Az Irányelv szerint „digitális munkaplatform”-nak minősül minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely olyan kereskedelmi szolgáltatást nyújt, amely megfelel az alábbi követelmények mindegyikének:

•             legalább részben távolról, elektronikus úton – így például weboldalon vagy mobilalkalmazáson keresztül – nyújtják;

•             a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére nyújtják;

•             szükséges és lényeges elemként magában foglalja a magánszemélyek által fizetés ellenében végzett munka megszervezését, függetlenül attól, hogy azt a munkát online vagy egy bizonyos helyszínen végzik-e;

•             magában foglalja automatizált nyomonkövetési vagy döntéshozatali rendszerek használatát.

„Ez utóbbi „automatizált nyomonkövetési rendszerek” olyan rendszereket jelentenek, amelyeket a platformalapú munkát végző személyek munkateljesítményének vagy a munkakörnyezetben folytatott tevékenységeinek nyomon követésére, felügyeletére vagy értékelésére” – magyarázza a Bán, S. Szabó, Rausch & Partners szakértője.

A „platformalapú munkavégzés” pedig a digitális munkaplatformon keresztül végzett munka minősül.

Ilyen munkát végző személyek lehetnek különösen az ételfutárok vagy a taxisofőrök, de a későbbiek folyamán ez a kör bővülhet és bármely más jogviszony is ide tartozhat, amelynek során egy külsős magánszemély elektronikuson úton, weboldalon vagy mobilalkalmazáson keresztül nyújt szolgáltatást a szolgáltatás megrendelőjének, így akár egy távolról nyújtott informatikai munka is ide tartozhat.