Az Opten céginformációs szolgáltató szerint a 2008-11-es válságban nem azok mentek tönkre, akiknek nagy volt az eladósodottságuk, vagy kicsi az árbevételük. A bedőlési ráta ezeknél a mutatóknál sokkal szorosabb kapcsolatot mutat az árbevétel arányos eredménnyel, azaz a cégek nyereségtermelő képességével. A társaság 370 ezer 2007-ben működő, és mérleget leadó cég adatai alapján arra jutott, hogy az alacsony – 1 százalék alatti – profitráta semmivel sem bizonyul jobbnak, mint a negatív, azaz a veszteségesség. A veszteséges és az alacsony jövedelemtermelő képességű cégek körében a bedőlési ráta egyaránt 9-9,5 százalék volt, efölött azonban nagy ugrás következik be. Az 1 és 10 százalék közötti eredményt elérőknél a bedőlés már csak 5 százalékos, az ennél jobbaknál pedig már csak 3 százalék.
A válságra való felkészülés a jövedelemtermelő képesség megerősítésével kezdődik, ezt pedig már lassuló növekedés közepette is érdemes végrehajtani. A gyors növekedési szakaszban mindenki a bővülés és a piacszerzés lehetőségét keresi, akár eladósodás árán is, ilyenkor szoktak többletfeladatok, új funkciók, úgy termelő egységek, boltok és eszközök megjelenni a cégekben, de kevés idő marad ezek integrálására. Ez azonban a hatékonyság rovásár megy, ezért kell a már a lassuló növekedési szakaszban megerősíteni a hatékonyságot, és rugalmassá tenni a szervezetet.
Az első lépés a céges folyamatok pontos leírása. „Minden céget el lehet képzelni egy üzemként, bár a szolgáltatóknál nem egy konkrét termék halad végig soron, hanem az ügyféligények, illetve azok képviselője, azaz maga az ügyfél” – mondta Leskó Norbert vállalkozásfejlesztő, a MiniCRM tulajdonosa. Még egy kreatív ügynökségnél – ahol aztán tényleg minden ügyfél egyedi – is vannak jól leírható folyamatok (logó, arculat, szlogen, kreatívok, képek, hangok, felület foglalás), amelyeknek van egy logikus sorrendje, és minden szakaszhoz munkaerő, forrás, kapacitás, határidő és felelős rendelhető.
Leskó szerint a folyamatok precíz leírása minden automatizálási törekvés, rendszerbevezetés alapja, de a legtöbbször már önmagában az, hogy ez megvan is megerősíti a jövedelemtermelő képességet. Ahol ez megtörténik, ott mindenki pontosan tudja, mi a dolga, mettől meddig kell eljutnia. Ezzel megszűnnek az ad hoc jellegű munkák, amelyek leterhelik az egész szervezetet. Mindenki ismeri azt az érzést, hogy mások helyett dolgozik, olyan munkát végez, amihez nem ért, vagy olyat, amit nála sokkal képzetlenebbek is megcsinálhatnának. A vezetők számára sem ismeretlen napi szintű tűzoltás, vagy a vállalati hierarchiában túl magasra emelkedő döntések sokasága, amik megakadályozzák őket abban, hogy tényleg a cégvezetéssel foglalkozhassanak.
Munkaügyi szempontból további előnyt jelent, hogy a munkafolyamatok, és vele az emberek teljesítménye is mérhetővé válik. Nemzetközi kutatások igazolják, hogy a válságból azok a cégek tudtak megerősödve kikerülni, amelyek nem alkalmazták a klasszikus fűnyíró szerű leépítéseket. „Ahol nem jól működnek a folyamatok és azok dokumentálása, ott minden távozóval elveszik a céges tudás egy darabja is, szakértelem, ügyfélkapcsolatok, vevők vagy beszállítók ismerete, amit később nagyon nehéz pótolni” – mondta Leskó Norbert.
