A magyar lakosság kétharmada annyit költ, amennyit a pénztárcája megenged neki. További egynegyed kevesebbet ad ki, mint tehetné, és inkább félretesz egy bizonyos összeget. Egészen kicsi, mindössze nyolc százalék azok aránya, akik saját elmondásuk szerint többet költenek, mint lehetne. Ezt a GfK Piackutató Intézet tárta fel 2000 novemberében, a felnőtt lakosságot reprezentáló 1000 fő személyes megkérdezésével.

Mások életmódjáról azonban már nem ilyen mértéktartóak a vélemények. Azt ugyanis, hogy Magyarországon az emberek annyit költenek, amennyit a pénztárcájuk megenged, a válaszadóknak csak fele gondolja. Viszont elég magas, egyharmad azok aránya, akik szerint honfitársaink tovább nyújtóznak, mint ameddig a takarójuk ér, és többet költenek, mint amennyit megengedhetnének maguknak. A kisebbséget azok alkotják, akik úgy vélekednek, hogy a magyarok általában kevesebb pénzt adnak ki, mint lehetne, és inkább félretesznek egy bizonyos összeget. Ugyanakkor a megkérdezettek közül minden tizedik azt mondta, hogy nem tudja megítélni mások költési szokásait.

Ugyanezeket a kérdéseket a piackutatók 1999-ben is feltették 1000 személynek, és a válaszok megoszlása alig változott egy év alatt. Mindössze az figyelhető meg, hogy némileg nőtt a mértéktartók aránya és csökkent azoké, akik kevesebbet költenek, mint tehetnék, és inkább spórolnak. Az életstílusnak ez a költési szokásokra vonatkozó része tehát egyenletesnek mondható ebben a rövid időszakban.

A felmérés során mondtak két állítást, és arra kértek választ, hogy a megkérdezettek inkább melyikkel értenek egyet. „Visszafogottan kellene élnünk, mert nem ismerhetjük, mit hoz a jövő.” Ezt a nagy többség, 79 százalék választotta, hasonlóan az egy évvel korábbi kutatáshoz. „Azoknak van igaza, akik mindig többet és többet fogyasztanak, hiszen úgysem tudjuk, mit hoz a jövő.” Ez az állítás a szavazatok 21 százalékát kapta.

Két másik állítás között 62:38 százalékban oszlanak meg a vélemények, szintén az 1999-es megkérdezéshez hasonlóan. A többség gondolja azt, hogy „nagy baj az, hogy eltűntek a régi erkölcsök.” Kevesebben vannak, akik úgy vélik, „nem baj, ha az új korban új erkölcsök és új szokások alakultak ki.”

Némi elmozdulás tapasztalható a következő témánál. Az 1999. évi 38-ról 45 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint „az emberek egyre jobban kezdik megérteni a világot.” Csökkent viszont 61 százalékról 55-re, akik inkább azzal értenek egyet, hogy „az emberek nem értik a körülöttük lévő világot.”