Izland a világ egyik legritkábban lakott országa: 103 000 négyzetkilométeres, Magyarországnál valamivel nagyobb területén él 334 ezer ember. Nem csoda, hogy a szigeten nem túl nehéz földet szerezni. Az izlandi, magánkézben levő földterületeket, ingatlanokat igen alacsony áron adják, és a földvásárlás szabályozása (különösen uniós állampolgárok számára) viszonylag laza. Az ország területének nagy része érintetlen természet, klímája és domborzata miatt mezőgazdaságra alkalmatlan, így a sziget sosem tudott nagy népességet fenntartani.
Napjainkra azonban megnőtt az eredeti állapotukban megmaradt természetes területek értéke: sok befektető lát fantáziát az izlandi turizmusban, a fjordok, gejzírek közelében fürdőket és szállodákat építenének, mások az Izlandon kifogott halakat árulnák luxuscikként, vagy horgásztúrákat szervezzenek. Az elmúlt években rengeteg turista fordult meg Izlandon, akiket turisztikai befektetők követtek, a helyiek közül viszont sokan megálljt parancsolnának nekik.
A legnagyobb izlandi földbirtokos egy brit üzletember
Izlandon a múltban még örültek a külföldi földvásárlásoknak, amelyek munkahelyeket és adóbevételeket hoztak az országnak. A szigetországban hagyományosan támogatják a külföldiek letelepedését is: méretéből adódóan Izlandnak több munkáskézre van szüksége, klímája és elszigeteltsége miatt pedig nem számít népszerű bevándorlási célpontnak. Az utóbbi években többször felröppent az álhír, hogy az izlandi kormány komoly pénzeket fizet azoknak, akik hajlandók a szigetre költözni, és bár ez kacsa volt, az tény, hogy izlandi cégek előszeretettel toboroznak az EU más országaiban vendégmunkásokat, és a kormányok nem igazán ellenezték külföldiek földvásárlását és letelepedését.
Ratcliffe saját elmondása szerint kizárólag természetvédelmi céllal vette meg az észak-izlandi Grímsstaðir á Fjöllum nevű földterületet, az ottani élővilág megóvása érdekében. A területért ugyanis korábban már bejelentkezett egy kínai befektető, aki hatalmas turista-paradicsomot tervezett rá, hotelekkel, fürdőkkel és golfpályákkal. Ratcliffe ugyanakkor a Financial Timesnak azt mondta, ő sem tervezi érintetlenül hagyni a területet, csak a helyi gazdákkal együttműködve szeretne „valami fenntarthatót és környezetbarátot építeni”. Ratcliffe-nek a közelben halászatban vannak még érdekeltségei, az FT-nek nyilatkozó helyiek szerint a Grímsstadir á Fjöllum megszerzésével a sporthorgászat fejlesztése lehet a célja.
Fenntarthatatlan ökoturizmus
Az ilyen és ehhez hasonló vásárlások miatt merült fel ismét Izlandon, hogy valamiféle moratóriumot kéne bevezetni a külföldi szereplők földvásárlására. Izland zöldpárti miniszterelnöke, Katrin Jakobsdottir nemrég maga is felvetette a földszerzés korlátozását. Egyelőre felmerült, hogy az önkormányzatok elővásárlási jogot kapnának a telkek megvételekor, valamint az, hogy korlátozzák, egy jogi személy mekkora földterületet birtokolhat. Jakobsdottir hangsúlyozta, hogy ez nem a külföldiek ellen szól, hanem azt akarják megakadályozni, hogy a földtulajdon túlságosan kevés kézben összpontosuljon, valamint, hogy a telkeket ne használják fel káros módon.
Ugyanakkor a miniszterelnök felvetett azt is, hogy a túlzott külföldi földtulajdon az ország szuverenitását is veszélyezteti. A Bloomberg által idézett adatok alapján semmiképp nem a külföldi magánszemélyek földvásárlásai jelentik a problémát: ma a nem állami földek kevesebb, mint egy százaléka van külföldi magánszemélyek kezében. Ugyanakkor a földterületek már mintegy harmada vállalatok birtokában van, ezek között pedig egyre nagyobb a külföldi cégek részesedése. A Bloombergnek nyilatkozó Aevar Dungal, Izland keleti partvidékén aktív ingatlanos szerint az ügyfelei 30 százaléka külföldi nagybefektető, és általában ők csapnak le a legdrágább területekre.
A cégek földszerzése ugyanakkor (függetlenül származási országukról már) önmagában problémákat okozhat. A vállatok ma elsősorban turisztikai befektetés céljából vesznek földet, csakhogy a turisták viselkedése manapság forró téma Izlandon. 2015-ben már közel másfél millió látogató fordult meg Izlandon, és az idegenforgalom növekedésével megszaporodtak az ezzel kapcsolatos problémák is. Például sokan illegális, fokozottan védett területeken sátoroztak, problémákat okozott a szemetelés, az autós turisták az utakról letérve okoztak környezeti károkat. Vagyis lehet, hogy az ökoturizmus sok pénzt hoz az országnak, csakhogy az az iparág csak addig működőképes, amíg van miben gyönyörködniük a turistáknak – márpedig a túl sok turista épp Izland természeti értékeit veszélyezteti.
