Több száz Békés megyei jár át naponta Romániába zömében gyári munkára, ehhez sokszor 80-90 kilométert kell utazni – írja a Szabadföld. A lap szerint aki csak a normális napi 8 órát dolgozza le, az is megkeres nettó 130-140 ezer forintot. Három műszakos a munka, a műszakpótlékot kifizetik, korlátlanul lehet túlórázni, egy túlóráért nettó ezer forint körül adnak.

Aradon hatalmas és zsúfolt az ipari zóna. Az E68-as európai főút elkerülő szakaszán könnyűszerkezetes üzemcsarnokok, ameddig a szem ellát. Ezek a cégek zömmel olasz és német tulajdonban vannak, a nagy, nemzetközi autógyáraknak szállítanak be. A Leoni például, ahol a legtöbb Békés megyei dolgozik, a gépkocsik elektromos kábelrendszerét gyártja. Nincsenek szigorú egészségügyi követelmények. A munka jó része abból áll, hogy összeillesztik a kábelnyalábokat, és különféle csatlakozókat raknak a szálak végére. Állva nehezebb dolgozni, de a munka egy részét ülve is lehet végezni. Ha jól meggondoljuk, még a nyolc általánosra sincs szükség ehhez a tevékenységhez.

A Leoni munkásbuszának végállomása például Sarkad, ahol szinte megszűnt a foglalkoztatás, amióta tönkretették a téeszt, és bezárták a cukorgyárat. Az ipari munkahelyek zöme Gyulán is elveszett. A fürdőhöz kapcsolódó idegenforgalom sokaknak ad ugyan munkát, de a régi gyárak ezres létszámainak a töredéke tud csak belőle megélni. Sarkad–Gyula–Elek–Lőkösháza–Dombegyház–Battonya, majd a határon át Arad az útvonal. Sarkadról majdnem 90 kilométer csak az odaút. Kunágotáról és Kétegyházáról még így is személyautóval, kisbusszal kell Elekre vagy Dombegyházra, a buszhoz vinni az embereket.

A megterhelő körülmények ellenére sokaknak számít az állandó munka és a biztos fizetés. A legtöbbször azonban nem vonnak le a pénzből semmit egészség- vagy nyugdíjbiztosításra. Sokaknak pedig a bedőlt devizahitel miatt kell Romániába ingázni, a magyarországi bérüket ugyanis egyből elszedné a behajtó.