A Fehér Ház értékelése szerint a szoros katonai megnyitása túlnyúlna azon a négy–hat hetes időkereten, amelyet Trump a konfliktus számára szabott. Az elnök ezért arra jutott, hogy az USA elsődleges célja Irán haditengerészeti és rakétaképességeinek meggyengítése legyen, majd a harci cselekmények lezárása után diplomáciai eszközökkel próbálják rákényszeríteni Teheránt a szabad hajózás helyreállítására. Ha ez nem járna sikerrel, Washington európai és öbölmenti szövetségeseit ösztönözné arra, hogy vállaljanak vezető szerepet a szoros megnyitásában.

Az amerikai kormányzat hivatalos álláspontja szerint a Hormuzi-szoros újranyitása nem tartozik a jelenlegi hadjárat elsődleges céljai közé. Marco Rubio külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a katonai célok teljesítése heteken belül lezárulhat, és ezt követően Irán, illetve egy nemzetközi koalíció dönt majd a szoros sorsáról.

Közel 40 ország jelezte készségét arra, hogy hozzájárulna a biztonságos áthaladás biztosításához. Mindeközben Trump odavezényelte az USS Tripoli repülőgép anyahajót a 31. hadosztálytól, amelyen cirka 2.200 tengerészgyalogos és mintegy 1.300 fő hajózó személyzet tartózkodik, na meg 20 darab F-35-ös vadászgép is. Ez ugyan jól hangzik, de édeskevés a több mint millió főt számláló iráni nemzeti gárda ellen. Még akkor is, ha további mintegy 10.000 tengerészgyalogost tervez Trump a térségbe küldeni.

Na de mit sugall ez az egész? Azt, hogy az USA esetleg egy katonai akció keretein belül próbálja az iráni urán készleteket megsemmisíteni. Aztán visszavonul, akár úgy is, hogy a szoros nem lesz újra szabadon átjárható, hanem a későbbiekben, diplomáciai úton próbál megegyezni. Ez elég őrült ötletnek tűnik elsőre. Ebben az estben Irán akár hatalmas jövedelemre is szert tehetne. Hiszen az USA visszavonulásával korlátozottan vagy akár teljesen átengedhetné a hajókat a Hormuzi-szoroson. Ennek költségéről annyit tudunk, hogy egy VLCC (legnagyobb tankerek) esetében 2 millió dollár volt a védelmi pénz. Ez pedig cirka 1 dolláros hordónkénti költség emelkedést jelentene, miközben akár a napi 20 millió hordó körüli forgalom is visszatérhetne. Gondoljunk csak bele, egy ilyen szcenárióban az iráni újjáépítésre évente több mint 7 milliárd dollár jutna az áthaladó hajók által finanszírozva. Az alku pedig az egyik oldalon a szoros átjárhatósága, a másik oldalon pedig az iráni olaj piacra jutása lehetne. Ez pedig egy kicsit nagyobb, 100 milliárd dollár körüli bevételt jelentő tétel.