A szendvicsgeneráció tagjai – jellemzően a 40-es, 50-es éveikben járó X generáció, a fiatalabb baby boomerek és az idősebb Y-ok – egy különösen megterhelő élethelyzetben találják magukat. Ők azok, akik egyszerre próbálnak gondoskodni idősödő szüleikről és még támogatásra szoruló gyermekeikről, miközben teljesíteniük kell a munkahelyükön, törődni a párjukkal, és valahogy még a saját testi-lelki egészségükre is figyelniük kellene.

Ez a generáció gyakran szembesül azzal, hogy a korábban természetesnek vett többgenerációs családi támogatás mára megbomlott: a nagyszülők idősebbek, sokszor már segítségre szorulnak, a gyerekek pedig később válnak önállóvá, így a szülők vállát egyszerre két generáció terhe is nyomja. A gondoskodás nemcsak időigényes, hanem érzelmileg és anyagilag is kimerítő. A szendvicsgeneráció tagjai gyakran érzik úgy, hogy mindenki számít – csak ők nem.

„A szendvicsgeneráció tagjai egy olyan élethelyzetbe kerültek, ahol egyszerre kellene tökéletes szülőnek, gondoskodó gyermeknek, megbízható munkavállalónak és kiegyensúlyozott partnernek lenniük. Ez a fajta hősközpontú gondolkodás – hogy nekem kell mindent megoldanom – mélyen beléjük ivódott. A probléma az, hogy közben saját magukra már nem marad idő, energia, figyelem. Azt látjuk, hogy ez a generáció nemcsak a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni, hanem a saját, sokszor irreálisan magas belső mércéjének is. Ez pedig hosszú távon mentálisan és fizikailag is kimerítő” – mondta Steigervald Krisztián generációkutató.