A 2017. évben benyújtott adóbevallások alapján a Policy Agenda megvizsgálta, hogy munkával szerzett jövedelmek hogyan oszlanak el a társadalomban. Két kört vettünk számításba az 5 millió adóbevallásból:

• munkaviszonyból származó bérjövedelmek. Ezen a címen 4,26 millió adózó vallott be jövedelmet.
• egyéb munkával kapcsolatos jövedelmek: ebbe soroltuk a külszolgálatért kapott jövedelmeket, nem önálló tevékenységből származó jövedelmeket (pl. személyes közreműködés ellenértéke, értékpapír formájában szerzett jövedelem, segítő családtagként kapott jövedelem), önálló tevékenységből származó jövedelmeket (kivétel az ingatlan bérbeadása), egyéni vállalkozóként szerzett jövedelem, őstermelőként szerzett jövedelem. Itt 551 ezer olyan adózó van, aki így szerzett jövedelmet.

A két kategória között jelentős átfedés van. Mindössze 271 ezer ember van, aki munkaviszonyból nem szerzett jövedelmet, de egyéb munkával kapcsolatos jövedelmet kapott.

Az SZJA bevallásban szereplő adatok szerint a munkaviszonnyal rendelkezők :

• 34%-a havi átlagban még a minimálbért sem kereste meg (1,45 millió ember)
• 43%-a a minimálbér és a KSH által közölt átlagbér közötti értéket vitte haza (1,83 millió ember);
• 23%-a keresett az átlagbér felett. Ez utóbbi azt jelenti, hogy kb. 981 ezer dolgozó keresett az átlagbér felett éves szinten 2017-ben.

Amennyiben a Policy Agenda által számított létminimum és társadalmi minimum értékeket bruttósítjuk, akkor azt lehet mondani, hogy a munkaviszonyból bérjövedelmet szerzők közül 2,67 millió embernek volt a létminimumnál magasabb az éves jövedelme, míg 2,04 milliónak a társadalmi minimumnál. (Fontos, hogy a létminimum és társadalmi minimum háztartási szinten mutatják meg az adott család helyzetét. Azonban jól kifejezi ez az adat, hogy bevételi oldalon milyen problémák vannak.)

Béregyenlőtlenség

Az SZJA adatbázis alapján megnéztük, hogyan alakulnak az átlagosan megszerzett jövedelmek, és a mediánjövedelmek.

Három kategóriába néztük meg az adatokat. Először kizárólag a munkaviszonyból származó jövedelmeket vettük alapul. A második vizsgált kategória azok az adózók voltak, akik havi átlagban legalább minimálbérnek megfelelő jövedelmet vallottak be. A harmadik vizsgált körbe minden munkához kapcsoló jövedelmet beleszámítottunk.

A mediánbér és az átlagbér távolságából következik a béregyenlőtlenség. A három vizsgált kategóriában tizedekre osztottuk a dolgozói kört. Ez alapján néztük meg, hogy mekkora jövedelemre tettek szert az egyes tizedek.

Az ábrán jól látszik, hogy az utolsó tizedbe tartozók, azaz a legjobban keresők annyit visznek haza, mint alulról nézve a társadalom majd kétharmada (65%). Átszámítva ez azt jelenti, hogy 426 ezer ember bérjövedelme feleltethető meg 2,8 millió emberének.

A torzképet jól mutatja, ha a legjobban kereső 100 ezer ember munkaviszonyból származó jövedelme a legkisebb jövedelemmel rendelkező 1,75 millió ember keresetével egyenlő.

(A teljes elemzés letölthető a www.policyagenda.hu oldalról.)