Fenyegeti-e Magyarországot egy újabb leminősítés?

Nemcsak a magyar kormány gazdaságpolitikai intézkedéseitől függ, hogy 2013-ban miként alakul a helyzet, hanem attól is, hogy mi történik az euróövezetben – mondta Varga Mihály hiteltárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter kedd reggel a közszolgálati rádiónak adott interjújában. A magyar tárgyalódelegáció vezetője azt állította, hogy az unióval és az IMF-fel a tárgyalások sosem szakadtak meg, merthogy azoknak sokféle formája lehet, a magyar delegáció és a nemzetközi szervezetek képviselői személyesen és telefonon is tartják a kapcsolatot.

Az informális megbeszéléseket azonban nem szokás „tárgyalásnak” nevezni, bár azok kétségkívül hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a hivatalos megbeszélésekre végül sor kerüljön. Ehhez azonban, úgy tűnik, többre lenne szükség, mint pusztán arra, hogy Magyarországnak legyen elfogadott költségvetése 2013-ra.

Ők hogy látják, mi hogy látjuk

Varga Mihály beszámolt arról, hogy a múlt héten személyesen beszélt az IMF kijelölt főtárgyalójával. Ennek célja az volt, hogy a jövő évi költségvetés készítésének folyamatában tájékozódjék, „milyen konkrét intézkedéseket javasolnak ők a 2013-as költségvetésbe”, a magyar fél pedig elmondja, hogyan látja, „milyen gazdaságpolitikai döntésekre van szükség”. A főtárgyaló álláspontja szerint nem vált feleslegessé a megállapodás megkötése – Orbán Viktor kormányfő múlt héten hasonlóképpen nyilatkozott ugyanebben a rádióműsorban –, és úgy vélekedett: az, hogy az ország pénzügyi pozíciója jobbá vált, előrelépésnek tekinthető, s szerinte ezt az IMF és az EU is elismeri.

Kísérteties hasonlóság

A magyar gazdaságpolitika vonzódását az egyszeri intézkedések iránt, valamint az EU ezzel kapcsolatos fenntartásait tükrözi az, hogy 2012 elején az Európai Bizottság kísértetiesen hasonló aggályokat fogalmazott meg, mint most az IMF. A testület január közepi közleménye szerint 2011-ben Magyarország ugyan tiszteletben tartotta a GDP-hez viszonyított 3 százalékos deficithatárt, és várhatóan 2012-ben is az alatt marad, de ez elsősorban egyszeri lépéseknek köszönhető. Kopits György, a Költségvetési Tanács volt elnöke akkor a Wall Street Journal című amerikai üzleti napilapnak írott cikkében úgy fogalmazott: Orbán gazdaságpolitikája váratlan lépések sorozata, s e lépések között említette a válságadók bevezetését, az áfaemelést, valamint a magán-nyugdíjpénztári alapok átirányítását az állami nyugdíjrendszerbe. A magyar gazdaság elleni, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által legutóbb Hódmezővásárhelyen említett támadás elmélete már akkor is kedvelt volt magyar kormányzati körökben, erre utal az is, hogy Kopits ebben a cikkében kitér arra is, hogy nem állják meg a helyüket azok a hivatalos nézetek, amelyek szerint Magyarország a külföldi spekulánsok politikai motivációjú összeesküvések áldozata, hiszen „az új vezetést azzal a derűlátó várakozással üdvözölték, hogy majd rendet tesz”. A nem fenntartható pályával, vagyis az egyszeri lépések alkalmazásával kapcsolatos kritikákat feltehetően elfedték azok a súlyos politikai aggályok – mint például a jegybank vagy a bírói szervezet függetlenségének kérdése –, amelyeket 2011–2012 fordulóján szintén a hiteltárgyalások megkezdése feltételeként említettek a nemzetközi szervezetek. Az akkori főtárgyaló, Fellegi Tamás azonban már januárban úgy nyilatkozott, hogy a tárgyalások egyik kérdése a makrogazdasági csomag, és „minden olyan kérdés, amely a költségvetéssel, a bevételekkel, a kiadásokkal, az adórendszerrel kapcsolatos”.

Ugyanakkor Varga elismerte, hogy a gazdasági növekedés körül lehetnek gondok. Példaként a bankadó témakörét említette mint olyan vitakérdést, amelyben eltérnek az álláspontok. A miniszter szerint alapvetően az EU kényszerítette Magyarországot azokra a lépésekre, amelyeket az IMF most vitat. Mint mondta: „Ha az EU azt mondja, hogy körömszakadtunkig ragaszkodnunk kell a három százalék alatti hiány eléréséhez, akkor a növekedés összetétele nyilvánvalóan valamilyen szempontból sérülhet.” Persze ami a konkrét lépéseket illeti, azt, hogy a hiánycélt a magyar kormány miként éri el, sem az EU, sem az IMF nem írta elő számára.

Nem fenntartható

E hét elején a Wall Street Journalban jelent meg Irina Ivascsenko, az IMF budapesti irodája vezetőjének közleménye, amelyet a lapnak a magyar kormány néhány héten belüli harmadik megszorító csomagjával kapcsolatos kérdésére válaszolva fogalmazott meg. (A megszorító csomagokról itt olvashat bővebben.)

A nyilatkozat szerint az elmúlt hetekben bejelentett gazdasági intézkedések közül több nem fenntartható jellegű, és nem segíti a növekedést. Ivascsenko leszögezte: mint azt korábban is kifejtették, „a költségvetés kiigazításához az ad hoc intézkedések helyett jóval kiegyensúlyozottabb konszolidációra van szükség”. Ezért a magyar kormánynak olyan intézkedéseket kell bevezetnie, amelyek „fenntartható módon csökkentik a költségvetési hiányt, és szerkezeti reformokkal kombinálva a gazdaság egészére kiterjedő növekedést tesznek lehetővé”. Az amerikai lap cikke emlékeztet arra is, hogy a jegybank közleménye szerint a pénteken bejelentett új csomag veszélyezteti a gazdaság stabilitását.

A Financial Times viszont úgy látja, hogy még a gazdasági csomagnál is nagyobb meglepetés az, hogy a befektetők figyelmét egyáltalán nem keltették fel a tervezett változások. A cikkben megszólaló Peter Attard Montalto, a Nomura elemzője szerint „ez a legegyszerűbb módja annak, amit egy kormány csinálhat. Folytatják a kiszámíthatatlan megszorítások politikáját, ahogyan azt vártuk”. Montalto úgy véli, hogy az IMF-megállapodás értelmét vesztette, s csak a piaci hangulat robbanásszerű megváltozása tehet pontot a tárgyalásokra. A Financial Times írása megjegyzi: ma már kevés ember hiszi el, hogy Magyarország megegyezésre törekszik az IMF-fel és az unióval.

A Fitch Ratings bejelentése szerint Magyarország adósbesorolását karácsonyig a jelenlegi BB pluszról lefele módosíthatják. A hitelminősítő októberben hívta fel a magyar hatóságok figyelmét az IMF-megállapodás szükségességére. Mint ismeretes, a Fitch ez év január elején – a másik két hitelminősítő után harmadikként – vonta meg Magyarországtól a befektetési ajánlású szuverén devizaadós-osztályzatot, azt az addigi BBB mínuszról BB pluszra módosította. A lépést akkor a magyar költségvetési és külső finanszírozási környezet, valamint a növekedési kilátások romlásával indokolták, és azzal, hogy a nem szokványos gazdaságpolitikai lépések nehézzé teszik egy új IMF/EU -megállapodás elérését.

A helyzet nem sokat változott. Ám annyiban mindenképpen, hogy a növekedési kilátásokkal kapcsolatos várakozások beteljesültek: Magyarország 2012 végén immár biztosan recesszióban van.

A kormány taktikája bevált: egy év alatt semmi eredmény

A magyar kormány és az IMF közötti újbóli kapcsolatfelvétel évfordulóján londoni elemzők úgy vélekednek, hogy Magyarországnak elsősorban a piaci kockázati érzet javítása miatt lenne szüksége az IMF/EU-hitelmegállapodásra. Az ország költségvetési pozíciója az adatok alapján nem rosszabb, mint a nyugat-európai országoké, mégis magasak a befektetési eszközöket terhelő felárak, a tízéves forintkötvény hozama például 6,7 százalék környékén jár jelenleg. Ebből, valamint a magyar gazdaság gyenge növekedési kilátásaiból az következik, hogy a kormánynak jelentős elsődleges – vagyis kamatfizetés előtt számolt – államháztartási többleteket kell produkálnia az adósságráta fenntarthatóságának megőrzése végett. Ennek ellenére elemzők szerint nagy valószínűséggel csak piaci nyomás veheti rá a magyar kormányt az IMF/EU-feltételek elfogadására. A Capital Economics elemzői az euróövezeti válság újbóli eszkalációját prognosztizálják, aminek bekövetkezte ismét feszültségeket okozhat a magyar piacokon. Ugyanígy vélekedik Timothy Ash, a Standard Bank londoni befektetési részlegének közgazdásza, aki szerint ha elapadnának a piaci finanszírozási források, a magyar kormány ráállna az IMF-program elfogadására, ám addig változatlanul az eddig bevált stratégiát követi: időnyerés és a piaci finanszírozás minél további fenntartása.