Trump merész állításait érdemes egyfajta tárgyalási stratégiaként kezelni, amellyel a Kanadával való kedvezőbb kereskedelmi megállapodást, az Arktiszra kapuként szolgáló grönlandi katonai bázisok megszerzését és a Panama-csatorna mentén kialakult kínai befolyás visszaszorítását kívánja elérni.
Kanada csatlakozása évtizedekig bebiztosítaná a Demokrata Párt választási győzelmét
A mar-a-lagó-i sajtótájékoztatón elhangzott tervek közül Kanada Egyesült Államokhoz való csatolása a legkevésbé reális elképzelés. Amennyiben mégis megtörténne, az USA jelenlegi 346 millió fős lakossága további 41,5 millió fővel bővülne. Ha egyetlen tagállamként csatlakozna Kanada, a legnépesebb régiója lenne az Egyesült Államoknak, gazdasági tekintetben pedig a 2,51 ezer milliárd dolláros GDP-jével Kalifornia és Texas után a harmadik. A számos elérhető előrejelzés szerint Kína a 2030-as évtized első felében fogja leelőzni az USA-t a gazdasági méret szempontjából. Kanada csatlakozásával azonban ez a dátum becslések szerint 2-5 évvel későbbre tolódna. Kanada belépésével a kibővült szuperállam területe több mint kétszeresére, 19,5 millió négyzetkilométerre nőne, lehagyva ezzel a 17,1 millió négyzetkilométeres Oroszországot. Donald Trump azzal érvelt a két ország egybeolvadása mellett, hogy a 49. szélességi kör mentén meghúzott mesterséges határvonal kettészakítja az Észak-Amerikában kialakult földrajzi, történelmi, gazdasági és kulturális egységet.
Harminc százalékos adócsökkentés és felforduló egészségügy
Az Egyesült Államokba való belépéshez számos gazdasági és jogi változtatást kellene meghoznia Kanada új kormányzatának és törvényhozásának. A jogrendszer mellett a legnagyobb módosítást az adórendszerben kellene végrehajtani. Kanada tartományonként eltérő és kétszintű vállalati nyereségadója egységesen 21 százalékra csökkenne, a személyi jövedelmeket érintő sávos adózás mértéke kis mértékben növekedne, az 5-15 százalék közötti forgalmi adó pedig megszűnne. Donald Trump kijelentése szerint Kanada csatlakozása a lakosság érdekeit is szolgálná, hiszen biztosított lenne a védelmük, illetve jelentős – állítása szerint 60 százalékos – adócsökkentést lehetne végrehajtani. Kanada éves adóbevételei a bruttó hazai össztermék 35 százalékát érik el, míg az Egyesült Államok esetében ez csupán 25 százalék, így inkább a 30 százalékos tehercsökkenés a reális. A közteherviselés átalakítása következtében az egészségügy is reformra szorulna, mivel míg Kanadában az ellátórendszert közel 80 százalékban az állam finanszírozza, addig az USA-ban ez az arány hozzávetőlegesen mindössze 15 százalék.
