Tajvan ennél is nagyobb stratégiai jelentőséggel bír. Hszi megpróbálhatja kihasználni Trump tranzakcióalapú tárgyalási megközelítését annak érdekében, hogy Washington korlátozza Tajpej támogatását, különösen a fegyverszállítások területén. Peking számára egy ilyen engedmény lényegesen értékesebb lehet, mint egy újabb vámcsökkentés.
Trump ugyanakkor Tajvant a Kínával folytatott szélesebb tárgyalási csomag részeként kezelheti, és a fegyverszállításokkal kapcsolatos döntéseket kínai engedményekhez kötheti a kereskedelem, a technológia vagy más stratégiai területek vonatkozásában. Ehhez nem feltétlenül lenne szükség az amerikai külpolitikai irányvonal formális megváltoztatására. Már a szállítások késleltetése, az új szerződések korlátozása vagy a Tajvannal kapcsolatos döntések más tárgyalási kérdésekhez kötése is jelentős változást jelenthetne.
Mindez jól mutatja a két vezető eltérő időhorizontját. Trump számára azok az eredmények a legértékesebbek, amelyek viszonylag gyorsan megjelenhetnek az energiaárakban, az inflációban, a kereskedelemben vagy a pénzügyi piacokon. Hszi ezzel szemben egy átmeneti stabilizációt is elfogadhat, amennyiben az csökkenti egy költségesebb konfrontáció kockázatát, miközben időt biztosít Kínának technológiai képességeinek további fejlesztésére.
A jelenlegi kereskedelmi fegyverszünet ezért mindkét fél számára kedvező. Mérsékli az újabb vámemelések kockázatát, és nagyobb kiszámíthatóságot biztosít a vállalatok és a pénzügyi piacok számára. Az alapvető konfliktusokat azonban nem oldja meg. A félvezetők, a mesterséges intelligencia, a ritkaföldfémek, valamint Tajvan és a tágabb biztonságpolitikai kérdések terén Washington és Peking stratégiai érdekei továbbra is jelentősen eltérnek.
