Persze mindez attól is függ, hogy az adott cég milyen területen működik? Egy laza, start up-os, pr-os, kreatív művészvilág másféle stílust igényel, mint egy, a formaságokra erősen adó bank vagy tekintélyes multi.

Csak semmi szélsőség

A legokosabb – olvastam egy amerikai tanulmányban – ha valamilyen ürüggyel előtte inkognitóban bemegyünk az adott céghez, és megnézzük, hogyan öltöznek az alkalmazottak. Igaz, másféle ruhát választunk ki a szekrényből egy állásinterjúra, mint egy sima hivatali benti szerdára.

A legfontosabb tényező persze, hogy milyen posztra jelentkezünk – egy külföldi olajforgalmazó hálózat benzinkutasai például nyilván munkaruhát viselnek, míg az ottani a pr-osoknak vagy sajtósoknak az irodai dress code szerint kell öltözniük.

Ne a fehér-fekete mellett döntsünk, az délelőtt egyébként is erőltetett lenne, elvégre nem érettségizni megyünk. Bár korosztálytól is függ, de mondjuk egy kobaltkék, nem konzervatív, divatos szabású )nadrág)kosztüm, fehér-rózsaszín kisvirágos, (nem strasszos) jó minőségű pólóval, vagy nem dekoltált blúzzal, (kombinépántos top nyáron is elfelejtve) nyerő lehet.

Érettebb korosztálynál a felső legyen mindig világos, mert az deríti az arcot.

Visszafogott elegancia

Lazább helyeken az új – nem koptatott, nem rongyolt – elegáns fekete farmer, nem ordító márkajelzéses, jó minőségű pamutpólóval és csinos zakóval, blézerrel mindig bejön.

Hiba, ha a táska nagyon drága márkájú, mert az irigységet szül! Semmi feltűnő bizsu, csak pici, finom lánc vagy fülbevaló, szép óra. Mély dekoltázs tilos. Ha nővel tárgyalsz, féltékeny lehet, ha férfi, hajlamos félre érteni.

Felejtsük el a hótaposót – ha nagy a hó, vigyünk váltócipőt – nyáron semmiképp se válasszuk a néhány pántos strandszandált. 
A szoknya ilyen alkalmakkor nem lehet feltűnően rövid. Ha valaki csípőben erős, viseljen kissé kifelé menő szabású szoknyát és csípőt takaró blézert. Legfeljebb három szín szerepelhet egy öltözékben. Ha valaki tokás, ne viseljen garbót vagy kerek nyakú pólót, hanem olyan blúzt, amely hosszítja a nyakat, de nem túl kivágott, mert bármilyen szép is a dekoltázsa, annak mutogatása nem való erre az alkalomra.

Az ápoltság alapvető

A harisnya testszínű legyen és hibátlan, a körömcipő tiszta és csinos, de nem köves-strasszos - ez estére való - és ne is 15 centis sarkú.  Ezek az apró részletek azért fontosak, mert segítségükkel jó benyomást nyújtanak az állásra vágyakozónak, nem terelik el a figyelmet a tudásáról, de önbizalmat adnak és segítségükkel sikerrel veheti a felvételiző az akadályokat.
Előtte nem árt gyakorolni a járást, az ülést és a felállást, a kézfogást sem.

Alapkövetelmény a nyugati kultúrákból átvett, ma már kötelezően szőrtelen láb és hónalj, az általános ápoltság, a hibátlan fogsor. Ha műkörmöt visel valaki, akkor az legyen diszkrét, ne strasszos. A smink sosem erős, (műszempilla elfelejtve) és ne egyenesen a fodrásztól menjünk, merev, beállított-lakkozott frizurával az állásinterjúra, mert az túl direkten jelzi, hogy fontos számunkra ez a munka, ami rossz esélyt adhat a fizetési kondícióknál.

Az extrém frizura (például fekete haj lila melírrel, vagy műraszta) például elfelejtendő, ha egy patinás céghez megyünk interjúra. A fru-fru ne takarja el a tekintetet - a szemkontaktus, az érdeklődő figyelem egy ilyen tárgyalásnál fontos.

A parfüm legyen leheletfinom, de soha nem erős - itt is a kevesebb több - és ez illik az ékszerekre is. Állásinterjúra nem megy az ember felékszerezve (egy-egy gyűrűt, finom fülbevalót persze lehet hordani) és nem visel divatos bizsut, akkor sem, ha drága volt, mert akivel majd leül tárgyalni, nem biztos, hogy értékeli ezt a divatkiegészítőt.

Figyelem, önbizalom, mosoly

Az illat kellemes, könnyed, a nagyon karakteres, mégoly drága parfümöt felejtsük el, inkább csak egy finom felhő jellegűt fújjunk magunkra. A szép fogsor fontos. A túl feltűnő és túl sok tetoválás mind nőnél, mind férfinál hátrány lehet, 2023-ban is, elvégre nem tudjuk, mennyire konzervatív, akivel tárgyalni fogunk.

Kézitáskánál vagy laptop táskánál többet ne tartsunk a kezünkben – szatyrot semmiképp – legfeljebb egy elegáns dossziét. Mosolyogjunk, kellemesen, visszafogottan, jelezve az önbizalmat, a kézfogásunk legyen határozott, a tenyerünk száraz, a leheletünk kellemes. A   blézert – ami kánikula idején béleletlen és rövid ujjú is lehet – ne vegyük le, legalábbis az első 10 percben.

Folyamatos, valódi figyelem szükséges, (mobil kikapcsolva) és meg kell várni, míg leendő főnökünk befejezi mondandóját.

Ugyanezekre figyeljünk, ha zoomon tárgyalunk, de előtte még be kell rendeznünk kellemesre a helyiséget is.

A szakáll legyen gondozott és ne Télapós

Ritkán szoktunk arról beszélni, hogyan öltözzenek, hogy nézzenek ki ilyen alkalmakkor a férfiak, gondolván, teljesen mindegy nekik, egyébként is sok szakma elnőiesedett, tehát nagyobb az esélyük, mint ahogy mindig is az volt.

Nos, ez mind igaz, de sok férfi mintha öregítené magát – munkahelytől, beosztástól függetlenül – szinte szánt szándékkal, vagy éppen nemtörődömségből, „egy férfi így is jó”, attitűddel. A kopaszodással párhuzamosan aztán elkezdődik a bajusz- és szakállnövesztés, hiszen a szőrmennyiség jelzi a férfiasság mértékét -. ahogy egyik kedvenc pszichológusom megállapítja.

Nem érdekes, hogy jól áll-e vagy rosszul, pedig gyakran Mikulás külsőt ad, és gondozatlan hatást kelt. 

A cipő és az óra sokat elárul

A diplomatatáska ma már diplomata körökben sem divat, de egy - nem évek óta hurcolt -laptop táska is megteszi, vagy visszafogott, nem bőrönd nagyságú, jobb fajta hátizsák.

Sosem edzőcipő, hanem nyáron mondjuk puha bőrmokaszin, nyáron, lesült lábra, fiataloknak, zokni nélkül is. A fehér zokni fekete cipővel Michael Jacksonnak állt jól, mi ne utánozzuk.

A fiatal férfiak sokszor hosszú évekre leragadnak az edzőcipő-farmer-dzseki triójánál – holott ez nem divat már külföldön  - menedzserkörökben, még hétköznapokra se. A francia divatmágusok szerint a cipő és az óra árul el legtöbbet a viselőjéről. Az okosóra menő, de egy klasszikus, elegáns hagyományos óra inkább tekintélyt sugároz.

Ez egyfajta vizsga és színház

Az állásinterjú nem a valós érzelmek kimutatásának színtere, hanem inkább, ha úgy tetszik, egyfajta vizsga és színház. Ha érezzük, hogy soha nem fognak visszahívni, bár azt mondják, akkor is fogjuk vissza magunkat, és próbáljunk mosolyogva elbúcsúzni – sosem lehet tudni.

Lehet, hogy az intelligencia, a kellemes külső és a magabiztos fellépés mégis meghozza a gyümölcsét.

Aztán ha már beléptünk a céghez, lazíthatunk, figyelembe véve persze a helyi, öltözködési és egyéb szokásokat…