A gazdálkodók helyzetértékeléséről, kilátásairól, illetve szándékairól a GKI Gazdaságkutató Rt. a Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségével együttműködve gyűjtött információkat. A megcélzott alapsokaság a 20 fő felett foglalkoztató, működő, jogi személyiségű vállalkozások csoportja volt. Ebből a kiinduló sokaságból választották ki végül – a nemzetgazdasági ágak szerinti rétegzés mellett – egy körülbelül nyolcezres elemszámú véletlen mintát.

A legfrissebb felmérés során 659 vállalkozás adott számot lehetőségeiről és szándékairól. A válaszadó gazdálkodó szervezetek foglalkoztatják a teljes gazdálkodói szféra alkalmazotti létszámának több mint 13%-át.

Az előző megkérdezéshez képest a kereskedelem és a szállítás, távközlés területén némileg erősödött a cégek saját várható helyzetére vonatkozó derűlátás. A mezőgazdasági termelők – a már tavaly szeptemberben sem túl erős derűlátása – az ellentettjére fordult, vélhetően az utóbbi időben az ágazat törvényi környezetében bekövetkezett változások miatt. (A válaszadók döntő többsége állami gazdaság és szövetkezet.)

A felmérés résztvevői 2001-ben átlagosan az értékesítési volumen 4-5%-os bővülésére számítanak. A már évek óta leggyorsabban növekedő szektorok cégei, azaz az ipari és az építőipari termelők továbbra is derűlátó jelzéseket küldtek A mezőgazdasági termelők várakozásai némileg kedvezőbbek, mint a múlt év őszén. A szállítás, távközlés értékesítési prognózisában a távközlés a valóságosnál jóval kisebb súllyal szerepel – elfedve ezáltal e szektor továbbra is dinamikus fejlődési lehetőségeit. A jelen felmérés során – ahogy az elmúlt években is – a külföldi többségű cégek a leginkább derűlátók.

A belföldi értékesítési lehetőségek tekintetében – a vállalati vélemények szerint – az ipar és az építőipar van viszonylag kedvezőbb helyzetben. A szállítási, a kereskedelmi és a szolgáltató cégek szerény mértékű keresletbővülésre számítanak. (A feltűnően visszafogott kereskedelmi prognózis magyarázata, hogy a leggyorsabban növekvő értékesítési láncok általában nem válaszoltak a kérdőívre.) Az exportlehetőségek megítélésében az ipari és a szolgáltató cégek bizonyultak a leginkább derűlátóknak.

Az exportorientáció és a vállalati magatartás egyéb elemei között szoros kapcsolatok mutathatók ki. A csak hazai piacon megjelenő cégek összesített értékesítési prognózisa 2001-re 2%-os növekedést mutat az előző évhez képest, a saját értékesítésükön belül magas (50% feletti) exporthányadú cégek viszont 10%-os növekedésre számítanak. A jövedelmezőség, a likviditási helyzet és az üzletmenet alakulására vonatkozó várakozások az exportorientáció növekedésével párhuzamosan javulnak.

A GKI Rt. havi konjunktúrafelméréseinek legfontosabb eredményeit egyetlen számmal kifejező, ún. üzleti bizalmi index értéke 1999 és 2000 közepe között szinte folyamatosan növekedett. Azóta az index alakulása nem mutat határozott tendenciát, ami a konjunkturális várakozásoknak a korábbinál nagyobb bizonytalanságára utal.

A termelés és szolgáltatás bővítése előtt álló legfontosabb akadályok évek óta lényegében változatlanok, csupán kisebb hangsúlyeltolódások regisztrálhatók. A keresleti korlát megőrizte vezető szerepét. A rendelkezésre álló tőke hiányának korlátozó szerepe 1997 óta növekvő tendenciát mutatott, az utóbbi egy-két évben jelentősége stabilizálódott. Ez részben a megindult gazdasági növekedéssel, s az expanzív, támadó stratégiák terjedésével is összefügg. A forgalom növekedése, a fejlesztések megvalósítása sok esetben pótlólagos tőke bevonását igényli, s ezáltal egyre több cég ütközik tőkekorlátokba. Mindemellett – a kapott válaszok tanúsága szerint – a külső források bevonásának feltételei sem javultak az utóbbi időkben. A kiélezett verseny erős növekedésgátló szerepét a vállalkozások egyharmada érzékeli. A tisztességtelen eszközök használatának gyakorisága az elmúlt évek növekvő tendenciája után – elég magas szinten – stabilizálódni látszik. Ennek két legfontosabb terepe a kereskedelem és az építőipar. Az állam magatartásának kiszámíthatatlansága 1997 óta valamelyest kisebbedett, említési gyakorisága az utóbbi években 30% körül alakul. A munkaerővel kapcsolatos problémák, amelyek csak alig-alig okoztak gondokat a kilencvenes évtized első felében, a gazdaság növekedési szakaszában egyre inkább előtérbe kerülnek. A válaszadók 13%-a említette a szakképzett munkaerő hiányát, ami elsősorban az ipari, illetve a külföldi többségű cégeknek okoz gondokat.

A meghatározó kapacitások kihasználtsága a jelen felmérés alapján átlagosan 80%, ami két százalékponttal magasabb, mint egy évvel ezelőtt. E tekintetben az átlagosnál magasabb kihasználtságról számoltak be a szolgáltató (91%) és az ipari (83%) cégek. A következő évben várható kereslethez képest felesleges kapacitások létét jelezte a válaszadó cégek 37%-a, az elégtelen kapacitásokról beszámoló cégek aránya pedig 9%. Ezek az értékek némileg kedvezőbbek a tavaly tavaszi felmérés során regisztráltaknál. E téren a külföldi, az ipari és az építőipari cégek emelhetők ki, ezen vállalkozások 13, 12 és 11%-a szerint a kereslethez képest elégtelenek a rendelkezésre álló kapacitások.

A válaszadó cégek erőteljes, dinamikus beruházási terveket fogalmaztak meg, 2001-ben 13% körüli beruházási volumennövekedésre számítanak. Az átlagosnál is jóval erőteljesebb átlagos beruházási törekvéseket fogalmaztak meg az ipar (16%), illetve a kereskedelem (17%) területén tevékenykedő vállalkozások. A másik végletet – miként hosszabb ideje mindig – a mezőgazdaság jelenti, ahol átlagosan 1%-os csökkenésre számítanak a válaszadók.

A magasabb exporthányad, illetve az exportnövekedés valószínűsítése magasabb beruházási szándékokat indukál. A belföldi piaci lehetőségek csak kevéssé hatnak a beruházási tervekre.

A korszerűség, a versenyképesség javítása érdekében előirányzott intézkedések közül a legnépszerűbbek a piaci munka hatékonyságának növelését célzók: az intenzív marketing és az értékesítési hálózatok fejlesztése. A válaszadó vállalatok ugyanakkor jelentős súlyt helyeznek a dolgozók képzettségének és az ösztönzési rendszerek fejlesztésére is.

A felmérésben részt vevő vállalkozások 33%-a tervezi a létszám növelését, míg 29%-uk elbocsátásokat tervez. Az előbbi csoport aránya a mezőgazdaság kivételével az összes nemzetgazdasági ágban meghaladja az utóbbiak arányát. A – kapott válaszok tanúsága szerint – legtöbb új álláslehetőség az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltató szférában keletkezik. A legjelentősebb létszámfelvevő csoportok – immár hagyományosan – a külföldi tulajdonú cégek és a kisvállalkozások. E kedvező foglalkoztatási várakozások lényegében csak a szakképzett munkaerő esetében érvényesek, a szakképzetlenek foglalkoztatásának egyértelmű és határozott csökkentésére készülnek a válaszadó cégek.

A felmérésben résztvevő vállalatok fogyasztói inflációs várakozásai magasak, 10% körüliek, de a legtöbb szektorban a válaszadók így is módot látnak a reálkeresetek 2-3%-os emelésére.

A minimálbér 40,000 Ft-ra történő emelése a cégek több mint felénél nem jár érdemi hatással. A válaszadó vállalkozások 7%-a készül elbocsátásokra, 10%-a a részmunkaidős foglalkoztatás bővítésére, 7%-uk pedig alvállalkozók foglalkoztatására. A cégek több mint negyedénél feszültségek keletkeznek a vállalati bérrendszerben.

A cégek pénzügyi helyzetének megítélésében nem következett be alapvető fordulat az előző megkérdezésekhez képest. A tőkehiányt, mint a magyar gazdaság faktorait széles körben sújtó tényező most is „visszaköszön”: a válaszadók kétharmadának problémái vannak e téren. Különösen magas arányban "panaszkodnak" erről a mezőgazdaságban, valamint a szállításban érdekelt cégek.

A tőkehiány enyhítése érdekében tervezett intézkedések közül a legnépszerűbbek a forgóeszközhitel felvétele (említési gyakorisága 42%), a fejlesztések elhagyása (32%), a beruházási hitel felvétele (19%).

A likviditási helyzet megítélése az egy évvel ezelőttihez képest némileg romlott. Az 50 fő alatti és a belföldi magántulajdonú cégek az átlagosnál gyakrabban tudósítottak likviditási nehézségekről, csakúgy mint a mezőgazdasági és az építőipari vállalkozások.

A jövedelmezőségi pozíció alakulására vonatkozó várakozások derűlátást tükröznek: a válaszadók 37%-a szerint 2001-ben kedvezőbbek a profitkilátások, mint 2000-ben voltak, ellentétes véleményről 20%-uk számolt be. E tekintetben is kiemelkednek a külföldi tulajdonban lévő cégek (a fenti két arány esetükben 55 és 10%), illetve a másik szélső pontot a mezőgazdasági termelők jelentik (32-32%).

A forgalmi volumen és a jövedelmezőség alakulására vonatkozó várakozások között nem mutatható ki szoros összefüggés. A profit nagysága – a válaszadók szerint tehát – nem elsősorban az eladások alakulásától függ.

A jövedelmezőség és a likviditás várható alakulása között viszont szoros a kapcsolat. A jövedelmezőségi pozíciójuk 2001-es javulását remélő cégeknek csak mintegy 6%-a számít romlásra a likviditás terén, a jövedelmezőség romlására számítóknak mindössze 7%-a reméli a fizetőképesség javulását.

A magyar vállalkozások növekedésorientáltsága 1996 óta csak kisebb kilengéseket mutat. A határozottan támadó, a forgalom, a piaci részesedés növelésére irányuló vállalati stratégiák előfordulási aránya az elmúlt években elég hűen követte a magyar gazdaság növekedését, illetve az ebben regisztrálható ütemváltásokat. Az offenzív stratégiájú cégek előfordulási aránya a külföldi többségű és az iparvállalatok között legnagyobb, a legkisebb viszont a mezőgazdaságban és a szállításban.

A vállalkozások modernizációját leginkább segítő gazdaságpolitikai lépések köre változatlan: az adók és a tb-járulék csökkentését a válaszadók kétharmada, az állami fejlesztési támogatásokat fele, a gazdasági bűnözés elleni törvények meghozatalát, illetve érvényesítését, valamint az adminisztratív kötelezettségek csökkentését egyharmada igényelné.

A saját vállalkozás helyzetére vonatkozó várakozások esetében a központi körzetben tevékenykedő cégek csoportja bizonyult a leginkább derűlátónak. Az értékesítési volumen tekintetében a nyugat-dunántúli és az alföldi régiók emelhetők ki. A beruházási tervek alapján az észak-magyarországi és az észak-alföldi területeken valószínű az átlagosnál gyorsabb fejlődés. A kapott válaszok alapján a magyar gazdaságban tapasztalható területi fejlődési differenciák további éleződésére nem lehet következtetni.

A mintáról
Nem szerepelnek a vizsgált szektorok között a pénzügyi szolgáltatások, mivel ezt a gazdálkodói kört a GKI Rt. egy más típusú felmérési rendszerrel szondázza, illetve a közigazgatás, a kötelező társadalombiztosítás, az egészségügy és szociális ellátás, valamint az oktatás, mivel az ezeken a területeken megvalósuló teljesítmények nagy részét nem a jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek realizálják.

A 2001. februárjában megszervezett, postai úton végzett megkérdezés folyamán a kitűzött határidőre 659 db értékelhető kérdőív érkezett vissza. A válaszadási arány tehát 8-9% körüli, ami többé-kevésbé megfelel a korábbi évek gyakorlatának. A felmérésben résztvevő cégek - a foglalkoztatott létszám alapján - a gazdálkodói szféra több mint 13 %-át fedik le, ami megfelelő kereteket biztosít vizsgálatainkhoz. E minta többé-kevésbé adekvát módon reprezentálja a hazai gazdálkodói szférát.

A minta ágazati megoszlása elég jól közelíti a nemzetgazdaság szerkezetét. A gazdálkodó szervezetek száma szerinti megoszlásokat vizsgálva a kereskedelem alulreprezentáltnak, az ipar és a mezőgazdaság túlreprezentáltnak mondható.

A cégek 44%-a 50 fő alatt, 16%-a 300 fő felett foglalkoztató vállalkozás, állami többségű tulajdonban van 18%-uk, külföldi többségű 14%-uk. A kisvállalkozások tehát – ahogy az évek óta megfigyelhető – a jelen megkérdezés során is némileg alulreprezentáltak, de az ebből eredő torzítás mértéke a korábbiaknál enyhébb.