A kereskedelmi márkák forgalmazói alacsony árakkal igyekeznek vevőik kedvében járni. Élelmiszereknél a kereskedelmi márkák általában 20-30 százalékkal olcsóbbak, mint a gyártók márkái. Ez a különbség azonban 45-50 százalék is lehet a kozmetikumoknál és háztartási vegyi áruknál.

Amíg általában nagyarányú növekedés tapasztalható, addig erősen különbözik az egyes termékcsoportok helyzete.

A legutóbbi felmérés óta eltelt fél év alatt különösen a következő kategóriákban nőtt a kereskedelmi márkák száma: Jégkrém és mélyhűtött termékek, margarin és étolaj, zacskós leves/szósz- és szaftpor/leveskocka/fűszer/ketchup, zöldség és gyümölcs, gabonapehely és müzli, kozmetikai szer, szappan/tus- és habfürdő, továbbá pelenka.

Csökkent viszont jónéhány termékcsoportban a kereskedelmi márkák száma. Ezek a következők: csokoládé és desszert, ásványvíz, kenyér és pékáru, női higiéniai termék, hajápolási cikk, babaápolási termék, tisztítószer.

Néhány árucsoport stagnál. Sőt, létezik két olyan termékcsoport, amelyben egyelőre egyáltalán nem találkozhatunk kereskedelmi márkával. Ez a sör és a bébiétel.

A kereskedelmi márka korántsem kizárólag a multinacionális vállalatokra jellemző. Igaz, hogy azok hazai és nyugat-európai piacaikon már 30 éve forgalmazzák saját márkás árucikkeiket. Mellettük azonban a magyar tulajdonban lévő vállalatok is gyorsan kialakították saját márkás választékukat. Így az Azúr, CBA és CO-OP hangsúlyos saját márkás választékkal rendelkezik.

A kereskedelem saját márkás termékeivel a boltlánc, mint márkaérték erősítésére törekszik. Másrészt pedig fegyverként használja őket az árharcban, hogy leszoríthassa a gyártói márkák árait. Miközben a kereskedelmi márkás árukkal többlet-eladás érhető el és gyors profit.

Ugyanakkor a márkaépítés általában hosszú távon fizetődik ki. Az erős imázsnak, elfogadottságnak köszönhetően magasan tartható az ár, és így gyakran a nyereség is.

Ez az érdekellentét állandó kísérője kereskedők és gyártók kapcsolatának. Ezen túl is tapasztalhatók azonban jelenségek, amelyek arra mutatnak, hogy a kereskedelmi márkákkal kapcsolatban még nem mindenhol alakult ki világos, következetes koncepció.

Bizonyíték erre a sok esetben kiegyensúlyozatlan árpolitika. Például a kereskedelmi márkás joghurtok ára 20 százalékkal olcsóbb az azonos kiszerelésű hagyományos márkákhoz képest. De a legdrágább kereskedelmi márkás áru többe kerül, mint jónéhány gyártói márkás joghurt. Hasonló árviszonyok jellemzik a kávé kategóriáját is.

Végeztek egy fogyasztói felmérést is a kereskedelmi márkák elfogadottságáról. A háztartásának fő bevásárlásait végző 1000 háziasszony személyes megkérdezésével feltártuk idén év elején, hogy a kereskedelmi márka fogalmát 57 százalékuk ismeri.

Azok közül, akik találkoztak kereskedelmi márkás termékekkel, minden második jónak vagy nagyon jónak ítéli meg a kereskedelmi márkák minőségét. További egyharmaduk pedig közepesnek. A válaszadók átlagánál kritikusabb véleményt főleg a magasabb jövedelműek fogalmaztak meg.

A vizsgálatba bevont válaszadók kétharmada vásárolja ezeket a termékeket. A nagyobb létszámú, alacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező háztartások inkább előnyben részesítik a kereskedelmi márkákat, mint a többiek.

A kutatás alapján megállapítható, hogy a vásárlók inkább tesznek különbséget az egyes boltláncok között választék és ár szempontjából, mint a kereskedelmi márkás áruk minősége szerint.

Azok közül, akik találkoztak kereskedelmi márkás termékkel, a többséget képviselő kétharmadnak az a véleménye, hogy a kereskedelmi márkás termék megéri az árát.