– A távközlés vagy az informatika áll közelebb önhöz a végzettsége szerint?

– Villamosmérnökként végeztem a Műegyetemen, az oktatás részét képezték informatikai, számítástechnikai ismeretek. Akkor azonban még nem létezett külön informatikai kar.

– Tizenegy évig dolgozott az Ericssonnál. Szakemberként vagy inkább vezetőként pozicionálná magát?

– Inkább vállalatvezető vagyok, mint informatikus. Több vezetői poszton kipróbáltam magam az Ericssonnál. Először oktatóként, majd termékmenedzserként, aztán a rendszertámogatási főosztály vezetőjeként dolgoztam, ’96-ban az én vezetésem alatt menedzseltük a kelet-közép-európai vezeték nélküli távközlési rendszereket. ’98-ban a rendszertervezési igazgatóságot vezettem, 2000-ben műszaki igazgatóként hozzám tartozott 270 ember és 4 milliárd forint forgalom felelőssége. Szolgáltattunk a Westelnek, a Matávnak, miközben komoly régióvezetői feladattal is megbíztak. Utolsó pozícióm a kereskedelmi igazgatói volt. Azt hiszem, kimerítettem a változatosság tárházát az Ericssonnál. Tizenegy év hosszú idő.

– Miért pont az IQSOFT?

– Manapság nem jó idők járnak az informatikai menedzserekre. Nekem szerencsém volt. Megpályáztam és elnyertem a KFKI cégcsoport egyik legdinamikusabban fejlődő, piacorientált, az egyedi alkalmazásfejlesztésben és -integrációban jó hírnevet szerzett cég ügyvezetői posztját. Más cég, más kultúra. Itt a teljes vállalat, menedzsment irányítása a feladatom. Minden munkaterület, szakterület vezetőjének nyelvén kell értenem. Vonzott a csapatban élés, gondolkodás lehetősége, amely itt megadatott.

– Hogyan kezelte a kezdetekben az önnel szembeni elvárásokat?

– Csak az első egy-két hónapot kell túlélni. Nem szeretek addig megszólalni, dönteni, amíg ki nem alakul a fejemben a teljes kép. Néhány hónapig ültem az akták tömegében, olvastam, figyeltem, konzultáltam, s mikor készen állt az analízis, az értékelés, az elemzés strukturálttá vált, a magabiztosságom, határozottságom megalapozott lett. Nekem a részletek mélységének tudása adja a magabiztosságot. Úgy gondolom, a bizalmi tőkét is az alapos tudással tudom megszerezni.

– Mit várnak el öntől a cégcsoportnál, s mit vár el ön saját magától?

– Az IQSOFT célrendszerét nagyon pontosan és több szinten megfogalmazták számomra: előttem áll az év végére elvárt profit nagysága, valamint a műszakilag és tudományosan is jól képzett emberekből álló, piacorientált, gazdaságosan működő cég új működési modelljének felállítása.

– Miért kell újraszabni a szervezetet?

– Mert az IQSOFT dinamikusan fejlődik, s nem szabad megvárni, amíg a szervezeti struktúra esetleg a növekedést akadályozza. A fejlődésnek meg kell ágyazni egy korszerű, multinacionális vállalatokra jellemző működési modellel. A kisebb cégek sajátosságára, az egyéni, hősi teljesítményekre alapozni már nem lehet. A nagy cégeknél a folyamatokba építik be a minőségi garanciákat. Úgy kell felépíteni az új struktúrát, hogy abban eleve garantálva legyenek a magas szintű teljesítések és az állandó innovativitás.

– Átvilágíttatta a céget külső szakértőkkel?

– Azt gondolom, hogy nem volt rá akkora szükség, mint amennyibe került volna. Kívülről jöttem, nem voltam a múlttal, emlékekkel, hiedelmekkel, szokásokkal megfertőzve, objektív tudtam lenni. Ezenkívül semmiről sem döntök egyedül, nem alkotok az itteni menedzsmenttel nem szinkronba hozott véleményeket, nem hozok olyan döntéseket, amelyek helyességéről nem igazoljuk egymást vissza a cégen belül. Hiszem, hogy a változásoknak először a fejekben kell lezajlaniuk. E nélkül keresztülvihetetlen bárminemű változtatás.

– Hol tartanak?

– A közepén vagyunk a kölcsönhatásnak. A konfliktusokat nyílt, azonnali kommunikációval igyekszem megoldani. Az embereket a személyiségükhöz igazodva próbálom kezelni. Úgy gondolom, hogy a teamekben sikeresen teremtem meg az egyetértést, kiegyenlítődést.

– Hogyan áll a stresszel?

– A felelősség bizony elég jelentős stresszt okoz. Száz ember munkahelye biztonságának megteremtése és a tulajdonosok elvárásai nagy nyomást jelentenek. S négy gyönyörű gyerekem és feleségem is elvárja, hogy foglalkozzam velük, időben hazamenjek, segítsek a családi gondok megoldásában is. De az elvárások edzésben tartanak. Sikerként élem meg, ha olyan feladatokat kapok, amelyeket csak képességeim alapos megtornásztatásával tudok teljesíteni.