A mi értelmezésünk egy kicsit, nem is kicsit, tágabb körből indul, s a gazdaság új szereplői nem sajátíthatják ki, mert benne foglaltatnak a régiek is. A történetünk ugyanis a változásról szól, arról a kikerülhetetlen, kényszerű stílus-, kommunikációs és tudati váltásról, amiről e századvég-századelő is szól. S nemcsak országunk sajátossága, hanem világjelenség.

Olyan üresen hangzik a globalizáció szó is, már az óvodások is az információs technológiák rohamos fejlődéséről szavalnak. Az emberek pedig csak legyintenek, megértük már sok eredményét az emberiségnek, kibírtuk, beleépítettük az életünkbe, most sem lesz másként.

Pedig másként lesz. A változások, amelyeket valószínűleg az információs technológiák rohamos fejlődése s eszközeinek mindennapjainkba beépülése váltott ki, a mi életünk, de a világ összes nemzete, embere életének minden színterét minőségileg alakították át. Új társadalmi forma: az információs társadalom építése már javában zajlik a fejlettebb régiókban, a gazdaság szerkezete gyökeres változáson megy át, a régi közgazdasági törvényekkel megmagyarázhatalan jelenségek, összefonódások, üzleti magatartásformák jelennek meg. Eddig csak legyintettünk az alternatív tudományok, hitek, gyógyászatok népszerűsége láttán, ma már látjuk, hogy sokkal többről van szó, mint divatirányzatról. Egyre több ember kezdte el önmagát megismerni, s felfedezni az összetartozás, a szeretet, a másokra, a természetre figyelés értékeit. S mindez a tudomány, a média, a regulákat megalkotók megszokott tempójában követhetetlen gyorsasággal, sokszínűséggel történik.

Sok ember, mivel sem a pap, sem a tankönyvek nem mondják, magyarázzák meg neki, mi történik, hogyan kell ebben a változó világban élnie, csak azt látja, hogy minél többet dolgozik a megszokott módon, annál nagyobb a káosz körülötte. Mert nem többet, hanem MÁSKÉNT kellene dolgoznia, gondolkodnia, élnie. Mert az emberiség történelmében kevés embernek jutott osztályrészül, hogy egyszerre legyen revolúciós és evolúciós változások résztvevője. S ezek a váltások most nem pusztán mennyiségiek, hanem minőségiek.

Az új gazdaság tehát a hagyományosan működő gazdasági szereplők váltása, az elektronikus businesseket kiépítő úttörők világa, az információs technológiai ipar mint vivőágazat piaca. S ilyen vetületben mindenkit érint. Senki nem maradhat kívül a körből. A világ és a gazdaság kommunikációs eszköztára ugyanis merőben más lett. S aki nem tudja, vagy nem akarja vállalkozását az új helyen és formában megjelenő igényekhez igazítani, ragaszkodik a régi kommunikációs módszereihez, könnyen azon veszi észre magát, hogy kívül rekedt, senki nem áll vele szóba.

Szoktuk egymás közt, a szerkesztőségben ezt a mostani időszakot a magángazdaság honi térnyerésének kezdő éveihez hasonlítani. Amikor mindannyiunknak meg kellett tanulnunk, hogy mi a piac, a verseny, a profit, tehát a kapitalizmus fogalmait, s nem tankönyvekből, hanem a gyakorlatban. Most ennél nagyobb leckét kell tanulnunk, amelynek még mintája, tankönyve sincs, nálunk nyugatabbra sem. Ott is most tanulják.
Ebben szeretnénk segíteni a hazai gazdaság szereplőit.

Demcsák Mária