– Ön hogyan értékeli a globalizációellenes tendenciákat?

– Nagyon természetes jelenség, amelyet egyáltalán nem értékelek negatívan. A globalizáció maga is természetes közgazdasági és politikai jelenség. A minél nagyobb hatékonyságra törekvő gazdaság igyekszik elhárítani azokat az akadályokat, amelyek az országhatárok által a nemzetközi kereskedelem és az emberek szabad áramlása elé korábban álltak. A világlogika, amelyben ott vannak a politikai logikát jelentő nemzetállamok és a gazdasági logikát képviselő multik, megkettőződik. E két logika eltérő jellegéből adódnak a nagy erejű összeütközések. A globalizációellenesség azonban mindkét logika ellen kifejti nézeteit. Egyelőre egyik logika sem képes a világ nagy kérdéseire választ adni, intézményeikről pedig – ENSZ, NATO, UNESCO a politikai oldalon, IMF, WTO és Világbank a gazdaságin – időközben kiderült, hogy nem tudják hatékonyan kezelni a problémákat. A parlamentáris demokrácia és a piacgazdaság nem tökéletes rendszerek, de nem tudunk jobbat ez idő szerint. Az emberiség nincs megfelelően felkészülve a globalizáció problémáinak a kezelésére.

– Milyen szakmai és emberi tapasztalatokat szerzett Seattle-ben a globalizációellenes indulatokról?

– A magyar delegáció nagy szerepet játszott a kongresszus előkészítésében, és így igazán érdekeltek lettünk volna egy sikeres tanácskozásban. Ám emberileg nagyon izgalmas és tanulságos volt. Amikor a tüntetés miatt nem tudtunk bejutni a WTO ülésére, hosszú órákat töltöttem azzal, hogy beszélgettem az alternatív csoportokkal. Közös kiindulópontjuk, hogy meg tudták fogalmazni, persze mindegyik csoport a maga saját nézőpontjából, azt, miért tartják a globalizációt veszélyesnek. Ezek között meglehetősen kevés átfedést találhattunk. Úgy tűnik, e csoportok a világ minden bajáért a globalizációt teszik felelőssé, a tibeti elnyomástól kezdve a kanadai erdők kivágásán át az amerikai választási rendszerig. További közös jellemzőjük, hogy fogalmuk sem volt arról, mi az a WTO, amelyik éppen most ülésezik. Bár kiríttunk a tömegből öltönyeinkkel, nem kellett félnünk tőlük. Az egyetlen erőszakos dolog az volt, hogy amikor jött a rendőrség, akkor mi is kaptunk a könnygázból, mert a helyszínen voltunk.