A "divat" gyorsan változik. A kilencvenes évek elejének sztárjai a marketingesek voltak, majd az IT-szakemberek kaptak csillagászati fizetéseket. Pár éve a logisztikusok élveztek előnyt, ma pedig a gépipar, a gyártás, termelés területén dolgozó műszakiak, akár közép-, akár felsőfokúak a papírjaik.
A jelenség nemcsak Magyarországra jellemző. Az MSZOSZ egy 2005. januárban közreadott tanulmánya szerint hazánk azon kevés kivételek közé tartozik, ahol - egyelőre - jobban fizetettek a mérnökök a műszaki szakmunkásoknál. Egy, a munkaerőpiacon keresett középfokú szakképzettséggel jobban lehet keresni, mint mérnöki diplomával többek közt Svédországban, Oroszországban, Hollandiában. Ez utóbbi államban például a szakmunkások éves nettó kereseti átlaga 25 ezer 300 dollár, a felsőfokú műszaki szakembereké pedig 22 ezer 500. Nálunk ugyanezek évi szinten nettó 6700, illetve 10 ezer dollárnak megfelelő bért vihetnek haza.
Strukturális munkanélküliség
Magyarországot jelenleg egyszerre jellemzi munkaerőhiány és munkaerő-túlkínálat. Egy idén májusi elemzés szerint 40 ezer betöltetlen állásra keresnek alkalmazottat a hazai cégek, miközben egyre nagyobb a túlkínálat a diplomásokból. Ez utóbbi jelenség következményeként a legmagasabb képzettségű álláskeresők ma már az érettségizettektől veszik el például az ügyintézői, asszisztensi álláshelyeket. Mindez mind a közép-, mind a felsőfokú papírokkal bírók álláspiacán erősen problematikussá teszi a helyzetet.
Az angolszász országokban egy-egy oktatási intézmény színvonalát a diákok elhelyezkedési arányán mérik. Nálunk ezt a fontos, a diploma valós "haszonosulási értékét" megadó jelzőszámot nem ismerik. A főiskolák és egyetemek hallgatói létszáma az elmúlt pár évben a négyszeresére növekedett, így jelenleg 62 ezres keretszámot finanszíroz a szaktárca. A jogászok, a közgazdászok, a marketingesek, a PR-osok, a média szakon végzett fiatalok tömegei azonban pályamódosításra vagy hosszas álláskeresésre kényszerülnek. Téves pályára állt rá a műszaki felsőoktatás is: az informatikusok, villamosmérnökök helyett ma már az alacsonyabb presztízsű gépészmérnökök, kohómérnökök, építőmérnökök után kapkodnak a cégek.
Vannak olyan régiók és olyan iparágak, ahol lassan katasztrofális a szakmunkáshiány. Az Építőipari Ágazati Párbeszéd Bizottság Szakképzési Munkacsoportja a tanulmányában rámutat: mintegy 200 ezer építőipari és 20 ezer faipari szakmunkás munkája hiányzik majd a gazdaság fejlődésének és versenyképességének fenntartásához. Érzékenyen érinti a jól képzett munkaerő hiánya a feldolgozó-, a szolgáltató- és a gépipart. Aranyat ér ma a munkaerőpiacon az erősáramú villamosmérnöki végzettség, emellett a fém- és építőipari munkások, az esztergályosok, a hegesztők és a szerszámkészítők számíthatnak arra, hogy kedvező fizetési feltételekkel találnak állást. Kevés a munkaerőpiacon a marós, a targoncás, az esztergályos, a gépkezelő is. A legsúlyosabb szakmunkáshiány Közép-Magyarországot, valamint a nyugati országrészeket jellemzi.
Jelez az Eures
Hogy a hazai munkaadók leginkább a képzett munkásokat keresik, kiderül az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (Eures) weboldalán meghirdetett hazai állások összetételéből és a felkínált fizetésekből, amelyeket a Világgazdaság elemzett. Itt a raktárkezelőknek 70-80 ezer forintos havi keresetet kínálnak magyar cégek, és a hegesztői fizetés a 200 ezret is elérheti. Ezzel szemben többéves gyakorlattal rendelkező orvost minimálbérrel, szakápolót pedig 60 ezer forintos fizetéssel vennének fel az Euresen hirdető vidéki kórházak.
Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2005. évi, rövid távú munkaerő-piaci barométere szerint idén a legkapósabbak a cipészek, a szerszámkészítők, a fémmegmunkálók, az üvegezők, a fodrászok, a műszerészek, a gumijavítók, a tetőfedők, a környezetvédelmi technikusok, a pénzügyi ügyintézők, a szakgondozók, a programozók, az erősáramú villamosmérnökök és a gyógyszerészek. Az egyszerű szolgáltatási jellegű foglalkoztatások terén is sok az üres állás, rengeteg szemétgyüjtői, konyhai kisegítői, szobalányi és takarítói munkakör áll betöltetlenül. De bármikor felveszik a szakképzett könnyűipari gépkezelőket, a húsfeldolgozókat, a hegesztőket, a raktárkezelőket és a nyomdászokat is.
Változó álláspiac
Korábban is megfigyelhető volt számos területen - elsősorban a szociális és az egészségügyi szférában -, hogy a tanulmányok szintje és a kereset nem áll arányban egymással. Újdonság azonban, hogy ma - az értékesítés, a marketing és a pénzügy mellett - az olyan felsőfokú papírt nem igénylő területek, mint a gyártás, az építőipar és a műszaki szféra is kiváló kereseti lehetőséget kínálnak. A magasan kvalifikált, főleg a speciális tudású szakmunkások iránt nemzetközi szinten is egyre nagyobb az igény, miközben a felsőoktatási expanzió nyomán csak munkanélküliek tömegei kerülnek ki az álláspiacra. Hiába várnak el versenyképes fizetést azok, akik rendelkeznek ugyan diplomával, de az aktuális gazdasági trendhez nem igazodik a végzettségük.
