- E két jellemző: mármint a kultúra szakértő művelése, valamint egy mikrogazdasági rendszer felépítése és működtetése egy személyben ritkán van együtt jelen. Mivel magyarázható ez?

- Azt hiszem, genetikai örökség bennem a gyakorlatiasság. Édesanyámtól kaptam a természetes ösztöneimben való hitet és intuitív képességeimet. Így érdekes kettősség dolgozik bennem: az álmodás és azok praktikus megvalósítása. Engem mindig arra tanítottak a szüleim, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Így lett alaptermészetem a kitartás. Egész életemben a dolgok építését, fejlődését, a lehetséges irányok kijelölését kerestem, és próbáltam összefogni. A könyvtárból a külkereskedelembe vezetett az utam. A tudományos kiadványok exportálása volt a feladatom. Ma már belátom: az a hatalmas energia, amivel belefogok valaminek a megvalósításába, a hetvenes–nyolcvanas évek állóvizében igen zavaró lehetett. Nagyon gyorsan felfuttattam egy üzletágat, s hatalmas tartalékokat fedeztem fel. Az elismerés, megbecsülés viszont elmaradt, ugyanis a munkatársaimat zavarta, hogy túl sokat dolgoztam.

- A nyolcvanas évek elején váltott át a magángazdaságra, amikor még külön engedély kellett ahhoz, hogy valaki a magánszektorban boldoguljon.

- Bizony, akkor még keresni kellett egy szövetkezetet, amelyik befogadott építőipari szakcsoportként. Egy sor véletlen rossz és jó történés sodort engem és segített abban, hogy saját céljaim megvalósítsam, és a legnehezebb helyzetből is nyertesként kerüljek ki. A munkahelyemen a táskámból ellopták tőlem egy síutakat szervező cég pénzét. Kétéves fizetésemnek megfelelő pénzt kellett előteremtenem rövid idő alatt. Lovas túrákat szerveztem, idegenvezetőként turistákat kalauzoltam, éjszakai portás voltam. Magam is megdöbbentem, hogy három hónap alatt sikerült visszafizetnem az adósságot. Ekkor határoztam el, hogy a saját lábamra állok. Két barátom hívta fel a figyelmemet arra, milyen lerobbantak a köztéri reklámok Magyarországon. Útra keltem, bekopogtattam a határátkelőhelyeken, forgalmas utak mentén lévő családi házakhoz, s szerződéseket kötöttem a potenciális reklámfelületekre. Több száz fotóval , részletes leírással, tíz-húsz fotóalbumnyi anyaggal felszerelkezve elindultam a nagy, potenciális reklámozó cégekhez. Vittem Ausztriából származó képeket is, megmutattam, milyen világot lehetne itthon teremteni. Elindult az üzlet. Először vidéken, majd Budapesten robbantottam a piacot. Szívós, kitartó, embertelen mennyiségű munka van mögöttem.

- Közben csapatokat is kellett építenie.

- Csapatjátékos vagyok, a csapatépítésben és a motiválásban nagy örömömet lelem. Szeretem a társaságot, hiszem, hogy csak bizalmi légkörben lehet a legjobbakat kihozni önmagunkból és a csapatból. Ezért a motiváció jelenlétére és folyamatos magas szinten tartására nagyon odafigyelek. A természetes ösztönök hatóerejét a lovassportban tanultam meg. Ha egy ló látja az előtte futót, gyorsabban vágtat. Ez a küzdelem hasonló az üzleti élethez. Csak a lovak mindig tiszta eszközökkel küzdenek. Igyekszem munkatársaimmal megtapasztaltatni a sikerélményt, sikerorientáltságot. Hiszem, hogy átveszik a mintát, ha látják, mennyit dolgozom, milyen céljaim vannak, s mekkora energiát fektetek be a sikerért. A legfontosabb tulajdonság ma: megőrizni az állandó fejlődés képességét. Most lendületes, célratörő vezetői kör áll mellettem

– Mi jelenti az Ön számára a sikert?

- Siker az alkotás lehetősége, az álom megvalósításának öröme. Siker három szép, okos gyermekem. Siker százhúsz kilométert távlovagló versenyen teljesíteni. Siker, hogy akkor is boldogan éltem, amikor igen szegények voltunk. Persze nagy élményt jelent egy szép utazás, egy jó autó, egy gyönyörű kép a falon. De a legfontosabb, hogy szabad vagyok, nincsenek láncaim, nem vagyok kiszolgáltatva. Jól érzem magam, mert úgy jutottam el idáig, hogy mindig etikusan működtem és működtettem. Most éppen az foglalkoztat, hogy a köztéri reklámcégek együttműködése eredményesebb legyen, a köztéri reklám rangosabb helyre kerüljön. Ez egyelőre álom, de nemsokára valósággá válik.