- Hogyan élik meg ezeket a pillanatokat, mit tehet az első számú vezető, hogy a jövő bizonytalansága ne bomlassza a cég belső egységét?
- Hat hónapja dolgozik a cég az eladás szándékának és folyamatának tudatában, de mind ez ideig egyetlen dolgozó sem ment el. Sokat én sem értem rá a lelkemmel törődni, elsődleges fontosságúnak azt tartottam, hogy munkatársaimban sikerüljön fenntartani a biztonságérzetet. Ha a vezető érezteti a gondokat, az emberek elbizonytalanodnak. Biztos vagyok benne, hogy az általunk létrehozott értékekkel az új tulajdonosok is a jó gazda gondosságával bánnak majd. Mikor az eladási szándékot megismertem, azonnal összehívtam a cég munkatársait, s részletesen, őszintén eléjük tártam a döntés teljes hátterét. A szervezetben az emberek a legfontosabbak. Nyolc év alatt kineveltem egy saját csapatot. A GTS dolgozóinak 30 százaléka több mint öt éve van együtt. Felelősséggel tartozunk egymásért. Jelen pillanatban ezt tartom elsődleges fontosságúnak.
- Két munkahelye volt tizennyolc éves kora óta. A katonaságtól ezredesi rendfokozattal átigazolt a magánszektorba, akkor volt 43 éves. Előnyére vagy inkább hátrányára vált katonai múltja?
- Gimnázium után elmentem hivatásos katonának. Mindenki őrültnek tartott. Én viszont boldog voltam, mert azt csinálhattam, ami gyerekkorom óta a hobbim volt: a rádiózást és a távközlést. A Magyar Honvédség csoportfőnök-helyetteseként hozzám tartozott a teljes távközlési és informatikai terület összes műszaki vonzata. Több tíz milliárdos vagyonnal és nagyon sok emberrel dolgoztam. A jelentős nagyságrendet és a nagy létszámú szervezetek irányítását így korán megszoktam. A katonaság és az üzleti szféra vezetői feladatai egyébként ugyanazt igénylik, s azonos vezetői képességeket feltételeznek; a sikeres működéshez jól szervezett rendszer kell, stratégia, taktika, logisztika és fegyelem. Huszonöt éve emberekkel foglalkozom. Megtanultam, hogy a munkát ők végzik el. A vezető dolga megmondani, hogy mit csináljanak, biztosítani a munka elvégzésének feltételeit, ellenőrizni és értékelni. Ez utóbbi elmaradhatatlan. Nagyon fontos az őszinteség. Tudja, hogy hívjuk tréfásan egymás közt az értekezleteket? Állománygyűlésnek.
- A szervezet is katonás?
- Csak annyira, amennyire szükségszerű egy multinacionális vállalatban. Én általában két hangot használok: kérek és köszönök. Az értékeléseknél pedig, ha jól, ha rosszul csinál valaki valamit, megmondom. Egyébként mindig nyitva az ajtóm.
- Ön szerint mire kell leginkább figyelnie az első számú embernek, hogy elismerjék a munkatársai?
- Azt hiszem, a legfontosabb, hogy az emberek úgy érezzék, az első számú vezető mindig megtalálja a megoldást, bármi probléma adódjék. A személyes példa a munkában, a külső megjelenésben, viselkedésben szintén tudatos kell legyen. Nem sokáig tart egy cég sikere, ha nem alakul ki az egyre bővülő létszámú állományból egy olyan csapat, ahol az elsődleges, a közös cél a cég érdekeinek követése. Fontos tudatosítani az emberekben, hogy ha nem végzik el munkájukat lelkiismeretesen, közvetlenül rontják a cég eredményeit. A GTS Hungary 1993 óta hihetetlen tempóban növekedett, a forgalom és a létszám évről évre duplázódott. A szervezet folyamatosan változott. Az első évek olyanok voltak, mint egy nem teljesen kész repülőgépen utazni; menet közben szereltük össze a navigációs berendezést. A DataNet integrálásakor, 1998-ban a vállalat már olyan szervezettségi fokon volt, hogy a két, teljesen eltérő profilú és munkakultúrájú cég közös irányítás alá vonása jórészt csak emberi problémákat okozott. Az ISO 9002-t minimális ráfordítással sikerült bevezetnünk, mert a folyamatokat addigra szabályoztuk.
- Mit tart a legnagyobb sikernek a cég életében?
- Sikerült elérni, hogy dolgozóink büszkék arra, hogy a GTS-nél dolgoznak. A középvezetői réteg a vállalat iránt elkötelezett, ez szilárd alapot jelent. A cégnek stílusa, kultúrája van. Személy szerint sikerként élem meg, hogy a semmiből létrehoztunk valamit. Budaörsön található a régió legnagyobb VSAT földi állomása. Mi építettük. Egész életemben a távközlés volt a szerelmem, a hobbim és a munkám is. Azt hiszem, ezt nevezik szerencsének.