Egy kérdésben szinte minden gazdasággal foglalkozó szakember - kutató, elemző, üzletember, menedzser - egyetért: bármelyik párt is kap felhatalmazást arra, hogy kormányt alakítson, rögvest hozzá kell látnia különböző reformlépések megtételéhez. A korábbi gyakorlattal ellentétben még az őszi önkormányzati választások esélylatolgatásai sem jelenthetnek számára kibúvót: szeptember 1-jéig konkretizálnia kell a magyar konvergenciaprogramot, és ugyancsak még ősszel be kell nyújtania a második nemzeti fejlesztési terv operatív programjait. A felzárkózási program elfogadtatására pedig csak akkor van esély, ha az abban foglaltakat már megtett kormányzati lépések hitelesítik. És persze mindennek csak akkor van értelme, ha programot teljesítjük is, mert csakis ekkor van realitása annak, hogy a közös európai valuta 2010-ben felválthassa a magyar forintot.

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség: nem tudni, hogy válság- vagy változáskezelésre lesz-e szükség

Domokos László, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség gazdasági programjának szóvivője szerint euró biztos, hogy lesz, a kérdés az, hogy mikor. Úgy véli, az emberek számára ez jelenti majd a tényleges csatlakozást az unióhoz, bár ők már döntöttek, ezt mutatják az euróhitelek, -kötvények.

- Ma már csak a költségvetés van lemaradva az euró bevezetése tekintetében. Vagyis a kormány - mondja az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottságának alelnöke. - Az EU-tagság kötelez egy felzárkóztatási program kidolgozására, ám ez sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kormánynak nem sikerült. Mi vagyunk az egyetlen program nélküli tagország. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy instabilitást és megbízhatatlanságot mutat. A másik gond az, hogy az államháztartásnak meg kell fizetnie emiatt a kockázati kamatfelárat. Az MSZP azt mondja, hogy minden rendben van, csak kisebb korrekciók kellenek. De azt nem fogalmazza meg, hogy mit kell tenni. A gazdasági elemzők szerint a kisebb korrekciók nem elegendők. Jelenleg tehát nem lehet megítélni, hogy válság- vagy változáskezelésre lesz-e szükség.

- Ön szerint milyen lépésekre kell mindenképpen sort keríteni a felzárkózás érdekében?

- A választások után egy-két drasztikus intézkedésre, konkrét lépések megtételére, egyes folyamatok leállítására lesz szükség, de ezek nem érintik a költségvetést, legalábbis nem azonnal. Mindenekelőtt a gazdaságot kell lendületbe hozni, mert ez a munkahelyteremtés feltétele. Ennek sarkalatos pontja a Fidesz programjában a tb-járulék kétharmadra csökkentése. Ami a bürokráciát illeti, a feladatellátás a lényeg. Van, ahol leépíteni kell, van, ahol fejleszteni. Elsősorban a versenypiaci körülményeket érintő területeket kell erősíteni, mint például a fogyasztóvédelem vagy a versenyellenőrzés. A vadkapitalizmus - vagy ahogyan a tankönyvek mondják, a monopol és duopol helyzetek - helyett valódi versenyre van szükség, és e szerint kell átalakítani a bürokráciát is. Sok a kiszolgáltatott csoport - alvállalkozók, beszállítók -, amelyek diktátumok alapján működnek. A gazdaság nem készült föl a 2004-es csatlakozásra, és ebben máig nem történt pozitív változás. A kis- és középvállalkozói szektor nem kapott támogatást ahhoz, hogy jobban bekapcsolódjék, sőt, a helyi piacokról is kezd kiszorulni. A globalizációs trend felgyorsult, és erre nincs a kormánynak válasza. Ez a gazdaságpolitika csak néhányak számára jó, a többiek vergődnek. A nagy piaci szereplők szinte állami hatalmi szervekként viselkednek, és ezt a szerepet az állam szabályozhatja az árral, eljárási rendekkel, egyebekkel. Az állami háttérintézmények rendszerét is egyszerűsíteni kell. Fontos elv azonban, hogy ez az átszervezés, változás nem történhet a fűnyíróelv szerint, célokért kell végbemenjen, nem öncélúan. Fölül kell mintát mutatni ahhoz, hogy lent rend legyen, tehát az átszervezést fölülről kell indítani, célokra, folyamatokra kell koncentrálni.

- Milyen menetrend szerint képzelik el ezt az átszervezést?

- Mindenekelőtt gyors leltárra van szükség, hogy felmérjük, mi a valós helyzet. Meg kell teremteni a kormányzat és az uniós szakértők közötti szinkront, jelentősen erősítené a bizalmat, ha közös alapon látnánk a helyzetet. Azonnali intézkedés lenne a társadalombiztosítási járulék tíz százalékpontos csökkentése. Fel kell vetni az önkormányzatok irányítótestületeinek csökkentését. Az önkormányzati rendszer átszervezését azonban úgy képzeljük el, hogy minden település autonómiája megmaradjon. A kistérségek testületeinek működését önkéntes alapra kell helyezni, új apparátus létrehozása nélkül. Ha kötelezővé tesszük a közös szolgáltatást, ha kötelező feladatokat írunk elő számukra, akkor azt az államnak kell finanszíroznia. Az államigazgatásban kisebb irányító apparátus kell, a minisztériumi struktúrát le kell építeni. A jelenlegi gyakorlatot meg kell változtatni, a stratégiai irányításnak politikai vezetés szintjére kell kerülnie. Meg kell kezdeni a változások törvényi előkészítését, számba venni azokat a tételes jogszabályi lépéseket, amelyek az államháztartás rendbetételét szolgálják. Ez alátámasztaná a program hitelességét. Egy jól előkészített lépéssorozat megalapozza a változások lépcsőzetes bevezetését, a politikai döntésekhez rendelt lépéseket. Kiadáscsökkentésre a pazarlások, a párhuzamosságok megszüntetésén kívül nem nagyon van lehetőség. A bevételeket kell növelni, "nagyobb kenyeret kell sütni".

- Ezért csökkentik a járulékot?

- Igen, mert ez növeli az állami bevételeket azáltal, hogy szélesíti a befizetői kört, és megfékezi a szociális kiadások növelésének trendjét. Nagyon fontos, hogy a könyvelési trükközést be kell fejezni. A Világbank szerint ez komoly kockázati tényező, mert emiatt nincs összhang az uniós szakemberekkel sem. A növekedés is kockázatos, mivel az eredménye csak keveseket érint.. A demográfiai mutatók is kedvezőtlenek, elöregedik a népesség, a foglalkoztatottsági szint nagyon alacsony. Ezek megoldásához kell a konvergenciaprogram. Ehhez viszont jövőképre van szükség, amelyet az MSZP nem volt képes hitelesen megfogalmazni.

- Az önök programja szinte érintetlenül hagyja az egészségügyet, kihagyható-e ez a terület - mint az államháztartást jelentősen érintő nagy ellátórendszer - az átalakításból?

- Az egészségügy területén nem az a gond, hogy vannak minőségbeli, ellátási problémák. Az egészségügyben pénzhiány van. Nagy gond a szakemberhiány is, ami szintén a pénztelenségből fakad. Ezen a területen nincs megtakarítási lehetőség. Ha hozzányúlunk, az pénzbe kerül. A konvergencia szempontjából tehát nem sarkalatos kérdés. Ma nem érett meg a helyzet a drasztikus változásra.

Magyar Demokrata Fórum: hiteles program kell, amit be is tartunk

Dr. Pongrácz Tibor, a Magyar Demokrata Fórum gazdaságpolitikai főtanácsadója azt mondja: nem tudja, szeptemberben ki mit tesz le az asztalra, de mindenképpen olyat kellene, amit be is akarunk tartani. Brüsszelben ugyanis már szállóige, hogy "a magyarok könyvelési trükkjeitől ments meg Uram minket!...".

- Első lépés a stabilizáció, a gazdaság visszatérítése a fenntartható növekedési pályára - szögezi le az Antall-kormány volt pénzügyi államtitkára. - Az MDF nem szavazta meg 2002-ben a száznapos programot. Azt kérdezte: van-e ennek fedezete? Nem volt. Mindenki, aki ezt megszavazta, felelős a mostani helyzetért. A költségvetés és az állami eladósodottság 2001-2006 között kialakult súlyos helyzete következtében az MDF most azt mondja: semmi realitása a tömegpártok több ezer milliárdos választási ígéreteinek, ezek megvalósítása valóban válsághoz vezetne. Meg kell szüntetni az osztogatást, az apróbb korrekciókat azonnal végre kell hajtani. Meg kell határoznunk, milyen államot akarunk. Határozottabban szét kell választani az állami és önkormányzati feladatokat, elő kell készíteni a nagy rendszerek átszervezését. Feltétlenül szigorítani kell az államháztartási törvényt, javítani a versenyképességet. Minderre azért van szükség, mert az MDF 2010-ben be akarja vezetni az eurót. Félreértés ne essék: az euró bevezetése és a maastrichti kritériumok ehhez szükséges teljesítése nem az Európai Bizottság, hanem Magyarország érdeke, kiegyensúlyozott fejlődésünket, biztonságunkat szolgálja. Nagyobb ívű intézkedésekre - jó gazdaságpolitikát feltételezve - a ciklus második felében lesz mód.

- Menjünk akkor sorban. Elsőként a gazdaság stabilizálását említette.

- Igen! Vigyázni kell, hogy a stabilizáció ne járjon GDP-csökkenéssel. Józan gazdaság- és költségvetési politikával ez elkerülhető, sőt akár nagyobb növekedés is elérhető, amiben a nemzeti fejlesztési terv - ami lényegében egy beruházási projekt - komoly szerepet játszhat. Mi nem mondtuk azt sosem, hogy a gazdaság rossz állapotban van. A gazdaság állapota elfogadható, a költségvetésé azonban elfogadhatatlan, szerkezeti válságban van. Az MDF szerint elsősorban kiigazításokra van szükség, de oly módon, hogy ezeket a kiigazításokat a társadalom ne szenvedje meg. Fontos feladat a versenyképesség és ennek eszközeként a humántőke, a fizikai tőke javítása, az infrastruktúra fejlesztése. Ezekre van fedezet az NFT II-ben. Az ebben feltételezett forrásokra azonban csak akkor számíthatunk, ha a kormány végre egy hiteles konvergenciaprogramot nyújt be az Európai Bizottságnak. E nélkül a Kohéziós Alapokhoz való hozzáférés illúzió. És súlyosbítja a problémát az is, hogy túlzottdeficit-eljárás alatt állunk.

- A következő lépés tehát az államháztartás rendbetétele?

- A költségvetési hiány elvonja a forrásokat a gazdaságtól. A stabilizáció érdekében az államháztartási törvény átgondolására és megszigorítására van szükség. Az államháztartási törvény 1992-ben született, azóta állandóan lazul, túl nagy lehetőséget ad a végrehajtó hatalom, a kormányzat számára. A közpénzek beszedéséről és felhasználásáról a parlamentnek kell döntenie, ezt a jogát azonban a jelenlegi törvény mellett csak formálisan gyakorolja.

- Ezt a problémát nem oldja meg a többek által kilátásba helyezett úgynevezett költségvetési tanács?

- Szigorú államháztartás kell, nem egy új bizottság. Az MDF a parlamenti demokrácia híve, és az az álláspontja, hogy a kormány, minden minisztérium, minden szervezet végezze törvénybe foglalt feladatait, tartsa be a törvényeket. Hogyan kerülhetne ez a bizottság az alkotmányos rendbe? Az ÁSZ vagy az MNB elnökének nem feladata a költségvetés tervezése. Sőt! A költségvetési törvényjavaslatért a kormány felel, a költségvetést végül a parlament alakítja ki, foglalja törvénybe. Az euró bevezetéséhez rendbe kell hozni az államháztartást, ez fegyelmező erőt jelent. A rendbetétel során foglalkozni kell az állami feladatok újradefiniálásával, az állami és az önkormányzati feladatok szétválasztásával. Az MDF nem úgy képzeli el a reformokat, hogy letesz egy kész anyagot az asztalra. Ebben a parlamenti pártokkal és civil szervezetekkel konszenzusra kell jutni. Az ésszerűsítés, az átalakítás - amelynek mindenekelőtt az elvárt szolgáltatási színvonalat, a hatékonyságot, a finanszírozhatóságot kell szolgálnia - pozitív vagy negatív irányból feltehetően érzékenyen érint majd egyes rétegeket.

- Milyen területeken történne ez az átalakítás?

- A kisebb korrekciók elvégzése után hozzá kell kezdeni a nagy rendszerek reformjához is. És itt nemcsak a közigazgatásra, az egészségügyre, az oktatásra, az önkormányzatokra gondolok, hanem az összevissza stoppolt adórendszer és a mezőgazdaság reformjára is. Ami a sorrendet illeti, a legkézenfekvőbb a közigazgatás átalakításával kezdeni, Sárközy professzor a tárgyban a politikai-szakmai vita megkezdéséhez nagyon jó anyagot készített. Az önkormányzati struktúrát, az állami és önkormányzati háttérintézményeket, intézeteket át kell vizsgálni, a jelenlegi szerkezet fenntarthatatlan. Nem akarunk megszüntetni önkormányzatot, de a képviselők és a háttérintézmények számát mindenképpen csökkenteni kell. Kisebb apparátus, egyértelműbb feladatmeghatározás, kisebb testületek, átgondoltabb finanszírozás a cél ezen a területen. Mindenekelőtt azonban el kell dönteni, hogy milyen államot akarunk. MDF ökoszociális államot akar. Az állam méreteit azonban mindenképpen csökkenteni kell, ami nem csak a bürokraták számának csökkentésével egyenlő. Azt pedig feltétlenül meg kell fogalmazni, hogy a jóléti rendszereknek kiket, hogyan és mennyiért kell szolgálniuk. Bizonyos jövedelemhatár felett a teher várhatóan növekszik majd, de erre alapot teremt az adórendszer általunk javasolt átalakítása, a 18 százalékos személyi jövedelemadó-kulcs bevezetése. Az adórendszerbeli kedvezményeket is alaposan át kell gondolni. Az MDF a szociális támogatásokat az adórendszertől független rendszerben képzeli el. Egy azonban biztos: sok minden elképzelhető kiigazítás címén, egy nem. Az, hogy ezzel rontsuk a vállalkozások helyzetét. Ők teremtik meg ugyanis a növekedés, a foglalkoztatás bővülésének további alapjait.

Magyar Szocialista Párt: a konvergenciapálya felrajzolható, a kritériumok teljesíthetők

Molnár Albert, a Magyar Szocialista Párt gazdaságpolitikusa hangsúlyozza, továbbra is céljuk az euró 2010-es bevezetése, és ezt a 2005-ös adatok tükrében is reálisnak látja: tavaly a pénzforgalmi hiány megfelelt a tervezettnek, az uniós norma szerinti eredményszemléletű deficit is az elképzeléseknek megfelelő, a terv szerint a GDP 6,1 százaléka.

- Optimistán nézek 2008 elé - szögezi le a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára -, mert a hiány növekedését egyedi jelenségek okozták. Közel 2 százalék ebben az autópálya-építés. Hangsúlyoznom kell, hogy nem elfogyasztottuk, megettük, nem a bürokráciára használtuk, hanem beruházásra. Az autópálya-építés költségein túl a gyógyszerkassza túllépése és az uniós átállás miatt az áfabevételek elmaradása okozta még a hat százalék körüli deficitet.

- Mégis, nem vall túlzott optimizmusra, hogy a sokak által bírált konvergenciaprogram számait teljesíthetőnek tartja?

- A magyar gazdaság 2005-ben 4,1-4,3 százalékkal nőtt, ez évre 4,2-4,5 százalékos GDP-bővülést várunk. A GDP növekedése tartósan 2,7 százalékponttal magasabb, mint az uniós átlag. A működőtőke-beáramlással is elégedettek lehetünk, egy főre vetítve tavaly is a miénk volt a legmagasabb a környezetünkben, elsők maradtunk e téren, és ezt a pozíciót meg is tarthatjuk. 2006-ban 500 milliárd forintos uniós társfinanszírozásra számíthatunk, ez 2013-ra meghaladhatja az 1400 milliárdot. Nem a forráshiány jelent gondot, inkább a kész beruházások működtetése. Az inflációt tekintve is optimista vagyok, januárban 2,7, februárban 2,5 volt az áremelkedés, a februári maginfláció 0,6 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy a márciusi adat is hasonlóan jó lesz. Ez évre tehát 2 százalékos inflációra számíthatunk, és ha majd az áfakulcs mérséklése miatt bekövetkezett árcsökkenés hatása elmúlik, akkor is 3 százalék alatt marad. Ami pedig az adósságállományt illeti: a gazdaság jobban bővül, mint ahogyan az adósság növekszik, tehát ezzel a mutatóval sem lesz gond. A konvergenciapálya tehát felrajzolható, és 2008-ra teljesíthetők a maastrichti kritériumok.

- A költségvetést hogyan érinti mindez?

- Ötéves adócsökkentési programunknak köszönhetően több forrás marad a vállalkozásoknál, így a kiadási oldalhoz hozzá kell nyúlni. Úgy számolunk, hogy a gazdasági növekedéssel arányosan nőnek a bérek, ez növeli a költségvetés bevételeit. Ugyanebbe az irányba hat, hogy ez évtől bevezetjük a járulékbefizetésekről az egyéni nyilvántartást, becslések szerint ugyanis mintegy 500-600 ezer ember nem fizet semmiféle járulékot, holott van jövedelme, és igénybe is veszi az ellátásokat. Az egyéni járulék-nyilvántartással ez az állapot megszüntethető. Mi egyébként nem hiszünk a radikális tb-járulékcsökkentés jótékony hatásában. Mi abban hiszünk, hogy a vállalkozásokat piachoz és piacra jutásban kell segíteni. Ehhez hangsúlyosabban kell kiállni a kis- és közepes vállalkozások mellett.

- Gazdasági szakértők ha másban nem is, abban egyetértenek, hogy a választások után, bárki nyerjen is, mindenképpen hozzá kell látni az államháztartás rendbe tételéhez. Önök hogyan tervezik ezt?

- Meg kell változtatni a jelenlegi kiadási struktúrát. Elsősorban az állami intézményrendszert kell átalakítani. A sorozatos reformok egyik velejárója volt, hogy párhuzamos struktúrák alakultak ki, létrejött az új szervezet, de a régi megmaradt. Hangsúlyoznám, hogy nem a köztisztviselői kar csökkentéséről van szó, inkább a gondolkodás megváltoztatásáról. A jó köztisztviselői kar versenyelőnyt jelent, fontos láncszeme a sikeres Magyarországnak, hiszen tevékenysége a vállalkozásokat is szolgálja. Az államháztartási reform fontos eleme a központi közigazgatással együtt az önkormányzatok - a régió, a megye, a kistérség, a települések - átalakítása. A párhuzamos szervezetek működését itt is racionalizálni kell. A fejlődés megköveteli a változást: a közigazgatási szolgáltatásokat a kistérségekben kell hozzáférhetővé tenni, a kistérségekre épülő régióknak még nagyobb szerepet kell kapniuk az állami források elosztásában. Az államháztartási reformhoz tartozó kérdés még az oktatás és az egészségügy. Ami az oktatást illeti, a struktúra átalakítása során arra kell törekedni, hogy az elsősorban a versenyképességünket szolgálja. A gazdaság igényeihez kell igazítani a szakképzést. Az egészségügyben nem látunk lehetőséget arra, hogy csökkenjenek a kiadások a gyors technikai fejlődés miatt. De ésszerűbben, hatékonyabban kell felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Egy biztos: ha ugyanúgy osztjuk szét a pénzt, mint eddig, nem tudunk gyorsabban fejlődni. Mindent összevetve, szeptemberre ezt a stratégiát kell elemeire bontani. Azzal kiegészítve jelenlegi konvergenciaprogramunkat.

Szabad Demokraták Szövetsége: legyen kiszámítható az állam gazdálkodása

Kuncze Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke leszögezi: pártja számára változatlanul az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai cél az euró 2010-es bevezetése.

- Az euróövezethez csatlakozás kapcsán öt fő tennivalót jelöltünk meg, ezek a privatizáció folytatása, az egészségügy rendbetétele, a bürokrácia csökkentése, önkormányzati reform, s ötödikként az, hogy az SZDSZ a továbbiakban is minden indokolatlan kiadásra rámutat, azt javasolva, fölösleges költségek helyett csökkentsük a hiányt - mondja az SZDSZ elnöke.

- Az egyik legégetőbb probléma az euró bevezetésével kapcsolatban az államháztartás hiányának mértéke, ami tartósan csak strukturális reformmal csökkenthető az elvárt szintre. Hogyan illeszkedik ebbe az egyszeri bevételt hozó privatizáció?

- A privatizáció nem csak egyszeri bevétel. Mindannyian tudjuk, hogy az esetek nagy részében az állam rossz gazda. Az általa tulajdonolt cégek működtetése állami adminisztrációt igényel, és gazdasági döntései nem csak a piac szabályai által motiváltak, következésképp nem olyan hatékonyak, és az adófizetők pénzét fölösleges kockázatnak teszik ki. A privatizáció által ezek a kiadások megszűnnek, ellenben a magánkézbe adott cég bevételeiből adó formájában az állam is részesül. Az állami cégek közül mindazokat privatizálni kell, amelyek megtartásához nem fűződik különös állami érdek, amelyek esetén a versenypolitikai és vagyongazdálkodási érvek ezt indokolják. A közelmúltból említve egy példát: szorgalmaztuk a Volán privatizációját. Itt ugyanis egyértelműen látható, hogy az állam nem képes olyan színvonalú szolgáltatást nyújtani, mint amilyet az utazók elvárnának. De ugyanebben a helyzetben van a vasúti árufuvarozási üzletága is. Nem tehetjük meg, hogy egyre többet költünk az emberek pénzéből olyan állami tulajdonra, amely nem képes az elvárt szolgáltatás nyújtani.

- Ami az egészségügyet illeti, önök azt mondják, a magántőke bevonásával a rengeteg költségvetési pénzt elnyelő állami egészségügy hatástalan finanszírozása helyett csökkenthető lenne a hiány. Csakugyan úgy gondolják, hogy ezzel már rövid vagy középtávon kiadáscsökkenés érhető el?

- Csökkenti a kiadásokat a verseny, amely a szolgáltatót ésszerűbb gazdálkodásra, színvonalas ellátásra szorítja. Csökken az a kockázat, amelyet az OEP a betegek pénzének kezelésével vállal. Ma a "mindenható állam" ügyetlensége okozza a legtöbb kiadást. A közelmúltban arról vitáztak a konzervatívok és a szocialisták, hogy hány kórházat kell bezárni, illetve átszervezni. Mi, liberálisok erre azt mondjuk: döntsék el a betegek, hol és hány kórházra van szükségük. Végül azt se feledjük el: nem ismerjük a mai egészségügy valódi költségeit. Jóval drágább, vagy Mikolával szólva "fizetős" a mai magyar egészségügy is, csak a rendszerben ez a tétel, jelesül a hálapénz összege hivatalosan nem jelenik meg.

- Úgy tűnik, az önkormányzati struktúra átszervezése mellett a minisztériumok számának csökkentésétől várják elsősorban a költségvetési kiadások mérséklését. Kiszerveznék a teendőket, vagy ténylegesen kevesebb lenne az állam feladata? Milyen megtakarítást várnak az átszervezéstől?

- Az SZDSZ szerint az állami feladatok ellátásához elég tíz szakminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal. Nagyon fontos változtatás, hogy megszüntetjük a tárca nélküli miniszter posztját is, ha nem kell minisztérium, nem kell miniszter sem. E megoldás alapja két elv. Egyfelől az állam feladatait valóban csökkenteni kell, mert vannak feladatok, amelyeket rosszabbul, drágábban lát el, vagy egyszerűen nem indokolt, hogy ezeket állami intézkedések mentén szervezzük. Másfelől: elv a kisebb állam megteremtése, amelynek értelmében racionális, hatékony, csökkentett bürokrácia intézi az állam ügyeit. Ne magára, hanem az emberekre költsön a kormány! A minisztériumi kiadáscsökkentés volumenét jellemzi, hogy az e programban élenjáró, liberális vezetésű Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a program bevezetésével több mint tízmilliárdot takarított meg.

- Az önkormányzatokat érintő lépésekhez kétharmados parlamenti többség kell. Látnak-e olyan részterületet, ahol konszenzus jöhet létre?

- Bizakodóak vagyunk, eddig szavakban minden párt kiállt a képviselők létszámának csökkentése mellett. A következő ciklusban módjuk lesz bizonyítani: megszavazhatják az önkormányzati képviselők létszámcsökkentéséről szóló javaslatunkat, amely készen van, és elfogadásra vár.

- Csak az önkormányzati testületek létszámát vagy az önkormányzatok számát is csökkentenék?

- Az SZDSZ a megyék helyett régiókban gondolkodik - ez egyet jelent azzal, hogy megszűnnek a megyei önkormányzatok.

- Az államháztartás átalakítása az önök elképzelése szerint a bevételi oldal forrásait nem érintené?

- Tisztázzuk az alapkérdést: az SZDSZ-nek nem célja, hogy kevesebbet költsön olyan fontos célokra, mint az oktatás vagy az egészségügy. A reform által a pénzünkért jobb szolgáltatást akarunk kikényszeríteni. Ugyanakkor azt szeretnénk, hogy a szolgáltatás fenntartása ne váljék feneketlen bödönné, legyen kiszámítható az állam gazdálkodása. Itt érkezünk el a bevételi oldal kérdéséhez, ahol mi, liberálisok teljes reformra készülünk. Ez az adóreform, amely nem egyszerűen adócsökkentést jelent. A bevételek tervezhetővé válnak általa, sőt, akár nőhetnek is a javuló befizetési hajlandóság függvényében. Mindeközben az egy főre jutó adóterhelés csökken, azaz egy egyszerűbb, igazságosabb, versenyképesebb rendszert teremtünk.