– A vidéki emberekben mindig nagyobb a bizonyítási vágy, a pestiekkel szemben táplált kisebbségi érzés sokukat ösztökéli hatalmas teljesítményekre. Ismerte ezt az érzést?

– Emlékszem, vidéken sokkal nagyobb volt az információhiányunk, de ez egyetemistaként nem nagyon érdekelt. Nem is volt bennem semmi kézzel fogható karriervágy. Mivel nyelvigényes szakra jártam, automatikusan a fővároscentrikus külkereskedelemben akartam elhelyezkedni. A központosított külkereskedelem utolsó éveit élte, amikor állást kaptam a Tanimpexnél. Rövid, de unalmas külkereskedői létemet egy dán szemüveggyártó és -kereskedő cég kedvéért hamar elfeledtem, majd a Procternél kötöttem ki. Máig hálásan gondolok vissza arra az időszakra, mivel a Procternél a világon talán a legjobb sales-marketinget lehet elsajátítani.

– Vezető beosztásban?

– Egyszerű üzletkötőként. A legjobb iskola. Aki nem lenn kezdi valamely szakma megtanulását, később, vezetőként nem tud jó döntéseket hozni – meggyőződésem.

– Hogyan lesz valaki beosztottból vezető? Menet közben is megjöhet az ambíció?

– Nálam ez nem ambíció kérdése volt. Azt hiszem, mindig is bennem volt az irányítás reflexe. Mindig engem jelöltek ki az óvó nénik, tanárok és diáktársaim közösségek élére. Akkoriban úgy éltem meg, mindez azért van, mert bennem meg lehetett bízni. De soha nem voltam egyszerű feladat-végrehajtó. Hamar meguntam mindig ugyanazt csinálni. Türelmetlen típus vagyok, s amellett szeretek a környezetemen változtatni. A Procternél sem tudtam megvárni, hogy a hierarchiában feljebb léptessenek, s változatosabb munkalehetőségeim legyenek, inkább kiléptem. A Jacobsnál már kereskedelmi igazgatóként dolgoztam, s teljes gőzzel ráálltam a marketingre.

– Akármilyen magas beosztásban dolgozik, valamennyit alkalmazkodni kell az adott cég, annak tulajdonosai célkitűzéseihez.

– Nagyon célorientált vagyok. Ha adott a feladat, a végeredmény elérése érdekében válogatom meg az eszközöket. S a fontossági sorrendet ehhez igazítom. Képes vagyok azonosulni az értelmes, izgalmas célokkal, emiatt saját egyéni érdekeimet teljesen alá tudom rendelni, illetve szinkronba tudom hozni a munkámmal, de csak akkor, ha közben alakíthatom is a környezetemet. Természetesen ezt a képességet csak önálló hatáskörű, tehát vezető beosztással járó munkáknál lehet kamatoztatni.

– Mit gondol, miért éppen önt választották az Elektromos Művek élére a német tulajdonos képviselői?

– Nemsokára elfogadják az energiatörvényt, és akkor az Elmű monopolhelyzetből versenyhelyzetbe kerül. A nagyvállalatnak teljes szemléletváltáson kell átesnie. Fogyasztócentrikus, szolgáltatói reflexszel rendelkező vezetésre és szervezetre van szükség. A technológiai folyamatokhoz, részletekhez nem értek, de egy menedzsernek nem is azt kell tudnia, milyen alkatrészt kell kicserélni meghibásodáskor. Én az embereken keresztül érem el az eredményeket. Most folyik a vállalati folyamatok elemzése, az új szervezeti modellek felállítása, tehát a hosszú távú építkezés alapjainak kialakítása. Nagyon élvezem a stratégiai feladatokat.

– Egy ilyen régi vágású nagyvállalat szemléletének átformálása sok emberi problémával jár, az pedig lelki megterhelést jelent. Hogyan tudja elfogadtatni magát és döntéseit a munkatársaival?

– A feladatcentrikusság mindenek előtt van. Szeretek teammunkában dolgozni, kikérem a munkatársaim véleményét, s hatásköröket adok a felelősséghez. Azt hiszem, ez először szokatlan volt, de az emberek szeretik az önállóságot és a bizalmat, s ezzel jobban kihozható mindenkiből a kreativitás.

– Mi okoz stresszt a mindennapokban?

– Be van osztva minden percem, de stresszről nem tudok beszámolni. Ha csak azt a pozitív izgalmi állapotot nem nevezem stressznek, amit egy új feladat megoldásakor érzek. Nyughatatlan vagyok, szeretek mindent kipróbálni, megtapasztalni. Azt hiszem, azért érzem magam jól, bármennyit dolgozom, mert én dönthetem el, mit csinálok, mivel foglalkozom és hogyan. A szabad választás érzete nekem mindennél fontosabb.