Hol vannak a zöld és kék gazdaság mágnásai, plutokratái és vállalkozó moguljai? Hol van a „tiszta" technológiák Henry Fordja, a megújuló energiák Rockefellerje vagy a fenntarthatóság gondolatainak Joseph Pulitzerje? Egy jelölt már van a zöld Krőzus posztjára, habár visszahúzódó, nyilvánosságot kerülő delikvensről van szó.
A Minnesotában született, Kaliforniában nevelkedett 61 éves David Gelbaum fedezetialap-menedzserként tett szert mesés vagyonra. 1972-ben szerzett matematikusi diplomáját a Princeton/Newport Partners befektetőcégnél kamatoztatta, mely az első között volt a matematikai formulák használatában a pénzpiacokon és a derivatívákkal történő zsonglőrködésben. 1989-ben a cég öt vezetőjét „adóveszteség törvénytelen kreálásának" vádjával elítélték (a fellebbezést követően végül érvénytelenítették a verdiktet). Gelbaum nem volt köztük. A Sierra Enterprises Group szürke eminenciásaként működött tovább egészen 2002-es nyugdíjba meneteléig. Alig 53 évesen tette le a lantot. De nem egészen.
Bátran zöld
A Quercus Trust, Gelbaum jelenlegi alapja 2002 óta „tiszta" technológiákra építi portfólióját, s a körvonalazódó zöld gazdaság szinte minden aspektusát felöleli: a megújuló energiákat (First Solar, SunPower, a kínai Solar Enertech), a fenntartható mezőgazdaságot, az elektromos autókat, az intelligens elektromos áramhálózatokat (GridPoint), az olcsó „fotovoltaikus" napenergia-eszközöket (Entech Solar), az olajszennyezések biológiai alapú kárelhárítását. Elmondása szerint a Toyota Prius hibridautó nyitotta fel a szemét a környezetbarát technológiák iránt. Rögtön vett is egy Toyota-részvénypakettet.
Jóval több ő, mint pénztárcáját szélesre táró csendestárs. Az észak-kaliforniai Szilícium-völgy zöld start up cégeit támogató, merész befektetők között is a bátrabbak közé tartozik: a technológiai fejlődés megszállottjaként kész beruházni a legkockázatosabb fejlesztésekbe és ötletekbe, ahol a megvalósulás és áttörés esélye közel sem egyértelmű, a megtérülés távlata pedig minden, csak nem rövid. A stratégia eredményeként Gelbaum közel 40 vállalatba vásárolta be magát.
A maga csendes, félénk módján, csinnadratta nélkül mérlegeli a cégeket: a felfújható napsugárvevő eszközökből erőművet összeállító Cool Earth Solar vezéréhez például reggel hétkor futott be egy telefonhívás egy magát Davidnek nevező figurától. Gelbaum csak három hónapig tartó telefonos kérdezősködés után árulta el, hogy potenciális befektető, bár a válaszolgató cégvezér azért ezt nyilván sejtette. Hasonlóan titokzatos módon, e-mailekkel vizsgálgatta az eSolart, és mivel „olyan okos kérdéseket tett fel", nem hagyták válasz nélkül üzeneteit.
Befektetéseivel két jövőbeli piaci tendenciára játszik, amelynek bekövetkezését véli és reméli: az egyik a „fotovoltaikus" napenergia-eszközök árszintjének zuhanása - gyors elterjedésük miatt -, a másik a kínai konkurencia által előhívott tőkeköltség-csökkenés a szolártechnológiák terén.
Gelbaum újabban szakított azzal a szokásával, hogy cégügyek tekintetében a háttérben maradjon. Amikor 2008 februárjában megszerezte a tőzsdén lévő Entech Solart, magához ragadta a cégvezetést is, és vezérigazgatóvá lépett elő. Kollégái azonban a színét sem látják. Üzleti tárgyalásait otthon tartja, a dél-kaliforniai Newport Beach öt-hat millió dolláros óceánparti villáinak egyikében.
Környezetvédő adományok
Gelbaum a decentralizált energiahálózatok híve, és nagy összegeket fektet e megoldásokba, de közben a nagyobb - napenergiás - erőműveket sem hanyagolja. Meggyőződése, hogy szolárfarmok nem létesülhetnek a becses ökoszisztémák rovására, legfeljebb alacsony tápértékű földön. Ökológiai adakozását ez a koncepció irányítja. 200 millió dollárt ajándékozott a Sierra Clubnak - már a '70-es évek vége óta juttatott pénzösszegeket a környezetvédő szervezetnek, '92-ben pedig személyesen is kapcsolatba lépett velük egy nemzeti parki kötvényprogram ötletével, amit sok más kedvezményezés követett -, és 250 millió dollárt helyezett a David Myers környezetvédővel közösen alapított Wildlands Conservancybe, melyet ezáltal földfelvásárló nagyhatalommá emelt.
Bőkezűségét gyerekkori túrázások és kempingezések szép emlékeivel indokolja. Visszatetsző húzásnak tűnt, amikor 3100 négyzetkilométernyi - fél Pest megyényi - sivatagos területet szerzett Kaliforniában, kétharmadát a Mojave sivatagban, ahol az érdekeltségébe tartozó cégek riválisai készültek szolárfarmokat telepíteni. A területeket Gelbaumék a szövetségi kormánynak ajándékozták, és elérték Dianne Feinstein kaliforniai demokrata párti képviselőnél, hogy törvényben tiltsák meg itt az építkezést.
A versenyelőny-szerzés motiválta, vagy az őszinte ökoaggodalom? Ha hinni lehet a New York Times állításának, a konkurencia nem kételkedik, hogy e manőverében Gelbaum csakis a természetvédelmi szempontokat tartotta szem előtt.
Ökorenomé
Az üzletember kínos alapossággal ügyel rá, hogy minél kevesebben tudjanak a ténykedéseiről. Állítólag családja nyugalmas életvitelét akarja így megőrizni, de amúgy is szerény, nem kenyere a kérkedés. Karitatív megmozdulásait is mániákus diszkrécióval végzi: az adományok elfogadóinak titoktartási szerződést kell aláírniuk. Egyre nagyobb kihatású zöld befektetései miatt azonban nőtt az alakját övező kíváncsiság, s ennek engedve nemrég hajlandó volt egy portré erejéig nyilatkozni a New York Timesnak. Éveken át minden más sajtómegkeresést elutasított.
Vagyonát 2-2,5 milliárd dollárra becsülik azon kijelentésére alapozva, hogy pénze egyharmadát elosztotta. Igazából ezzel „bukott le", mert 2004-ben a Los Angeles Times elkezdte firtatni, kitől érkeznek a sokmilliós adományok, és először hozott le róla cikket.
Gelbaumot nem izgatják a státusszimbólumok. Megjelenésének elengedhetetlen tartozéka a farmer és a hátizsák. Nem veszi körül magát népes személyzettel, nem repül magánrepülővel. Kocsija hétéves hibrid modell. Állítólag még az edényeket is egymaga mosogatja el otthon.
