Amíg a fejlett országokban a közigazgatásnak évtizedek óta természetes kelléke az elektronika, nálunk csigalassúsággal terjed a legegyszerűbb számítógépes adatnyilvántartás is. Mint mondják, ennek legfőbb oka a pénzhiány. Ám aligha egyedüli oka. Az elmúlt évtizedben több kormányzati szerv és közigazgatási intézményrendszer kapott állami és PHARE-forrásokból jelentős pénzeket az információs rendszer korszerűsítésére. Az eredmény csak jóindulattal mondható felemásnak. Több szakértő egybehangzó véleménye szerint nagy a valószínűsége, hogy Magyarország pont ezen a területen fog elvérezni abban a nagy versenyben, amely az egyes nemzetek információs társadalommá alakulásában folyik, s napjainkban dől el, ki lesz a leszakadó, és ki az élenjáró. S számtalan bizonyíték van arra, hogy a két tábor közötti különbség behozhatatlan lesz.

A hivatalokban és az ügyfélszolgálati helyiségekben a mindennapi látvány lehangoló. Kinek ne lett volna például számlaegyeztetési problémája a társadalombiztosítóval, ahol több óra sorban állás után az ügyintéző kockás papírra ceruzával rótt számhalmazban próbált kiigazodni. Aki már kért a hatóságoktól igazolást arról, hogy nincs köztartozása, tudja, hogy az igazoláshoz szükséges hiteles dokumentumokat neki magának kell mellékelnie a kérelemhez, mivel nincs olyan nyilvántartás, amely naprakészen, pontosan, minden kötelezettségről egy helyen, esetleg összevezetve tartalmazná az igényelt információt.

Emlékezzünk a nem is olyan régen történt lemezmizériára, amikor is az okos kormányhivatalnok kitalálta, törvénybe foglalta, képviselőink pedig az Európába menetelés demagógiájától fűtve elfogadták, hogy a vállalkozók a következő év január elsejétől számítógépes adathordozón tegyenek eleget a társadalombiztosítási bevallási és adminisztrációs kötelezettségeiknek. Persze papíron is és adathordozón is, együtt, s a flopit személyesen kell bevinniük az ügyfélszolgálatra. Még flopit is kaptunk, programmal, ami persze semmilyen számviteli, ügyviteli programmal nem volt kompatibilis. Nem is érdemes mondani, milyen következménnyel járt ez a vállalkozásoknál. Programátírások, költségemelkedések, stresszek; a másik oldalon az ügyfélszolgálatok működésképtelenné válása. És persze néhány őrült nap után a törvény visszavonása.

Talán ebből az egy példából is érzékeltethető, hogy a pénzen kívül valami más oka is lehet annak, hogy Magyarországon az átgondolást, nagy szervezőkészséget, hozzáértést és felelősségteljes döntés igénylő problémák megoldása nem sikerül.

Megoldhatatlannak tűnő feladat – aminek megint csak a törvényeket kijátszók örülnek a legjobban – a földhivatali bejegyzések naprakésszé tétele, pedig hatalmas PHARE-pénzeket nyelt már el a téma. A cégnyilvántartás több sebből vérzik. Bíróságon beidézve, tanúként meghallgatva sokunk elgondolkodhatott azon, mikor lesz teljes a bírósági aktahalmaz és a folyó ügyek folyamatos elektronikus feldolgozása, nyilvántartása, amikor még mindig hagyományos írógépbe pötyögi be az adminisztrátor a bíró által diktált vallomásokat, amelyek egy hatalmas paksaméta tetején kötnek ki. A bíróságok állapotával, a hosszan elhúzódó perek, a felgyülemlett és kezeletlen ügyek problémájával az elmúlt években megpróbáltak megbirkózni felelős kormányaink, de megoldást a bírói fizetések felemelésén és a bírói állomány bővítésén kívül nem láttak. (Most már ezzel sem próbálkoznak.) Maradt viszont a nyári ítélkezési szünet privilégiuma.

Az információs társadalom és az új gazdaság követei egyre többen lesznek. Nemcsak az információtechnológiai húzóágazat szereplői, hanem egyre több cég is áttér az elektronikus kommunikációra, belső adminisztrációját, ügyviteli és adatfeldolgozási munkáját hatékony, gyors és rendkívül pontos információs rendszerek segítségével oldja meg. Az üzleti partnerek szintén egyre nagyobb számban választják egymással való kapcsolataikban az elektronikus kommunikációs és üzletviteli megoldásokat. Korszerűen, gyorsan, pontosan, fejletten, illeszkedve a fejlett világhoz. Egészen az információs lánc végéig. Mert akkor meg kell állni, nyomtatványokat kézzel kitölteni, postázni vagy sorban állni, másolni, iktatni, dossziézni, raktározni, papírhegyek felett úrrá lenni.
Mind a mai napig nem született átfogó kormányzati program a közigazgatás informatikai fejlesztésére. És akkor még hol van a megvalósítás!

Demcsák

*

Önkormányzati szegénységi bizonyítvány
A 3175 hazai település közül 176 egyéni választókörzet két évvel ezelőtt a helyi választások lebonyolításához kapott számítógépeket, és bár igaz, hogy ma már szinte minden helyen van régi vagy újabb hardver, ezek jelentős része nem alkalmas korszerű programok futtatására – állítja Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) főtitkára, aki szerint csekélyke előrelépést hozhat az, hogy az önkormányzati hivatalok a közelmúltban több új feladatot és a teljesítésükhöz szükséges fejlesztésekre – lényegében a technikai minimumfeltételek megteremtésére – némi pénzt is kaptak.

Ilyen feladat volt például az okmányirodák létrehozása, amelyek egymással és a Belügyminisztérium (BM) központi adatnyilvántartásával közvetlen számítógépes kapcsolatban állnak, így nem kell az ügyfélnek az új személyi igazolványra, útlevélre – s később jogosítványra – heteket várnia.

A közigazgatási hivataloknál – amelyek másodfokú hatóságként látják el az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését –, bár az elmúlt egy-két évben költöttek ugyan informatikára, még mindig a papírmunka a jellemző. Források hiányára hivatkozva csak most körvonalazódnak a tervezett fejlesztés részletei.

Az elérendő cél egyelőre az, hogy ha valaki belép az ügyét intéző hivatal honlapjára, akkor pontosan tájékozódhasson az őt érdeklő építésügyi, bevándorlási stb. jogszabályokról, arról, hogy ki az illetékes ügyintéző, mikor érhető el, milyen okmányokat kell beszereznie mielőtt felkeresi a hivatalt, mennyi ideig tart az ügyintézés stb.

Az ügyintézés interneten keresztüli lebonyolítása egyelőre fel sem merült.

Sz. E.

*

„Takaros” földhivatalok
A hazai közigazgatás szégyene volt(?) a földhivatalok lassúsága, az adatnyilvántartás lemaradása, hiányossága és az ingatlankezelés biztonsági feltételeinek hiánya. Mindezt tetézte a kilencvenes években beindult tulajdoni reform, amely végül is elodázhatatlanná tette a számítógépes fejlesztést. Ennek megvalósítására több milliárd forintot igénylő, többlépcsős országos kormányprogram született, amelynek első ütemében, 1993-tól PHARE-támogatással folyamatosan került sor a 19 megyei, a fővárosi és 115 körzeti földhivatal adatállományának elektronikus feldolgozására. 1997-ben beindult a nemzeti kataszteri program is, amelynek bázisa a digitális alaptérkép – mondja Apagyi Géza, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium szakfőtanácsosa. A „Takaros” nevet viselő program együtt kezeli a szöveges és a geometriai (térképes, grafikás) adatbázisokat. A működéséhez szükséges feltételek kialakítása – ez is többéves program –, a meglévő térképek felfrissítése, digitalizálása jelenleg is folyik. A „Takaros”-hoz kapcsolódó „Takarnet” program lényege, hogy az országos földhivatali hálózatba bekapcsolt naprakész, integrált adatbázisból bármilyen ingatlannal kapcsolatos forgalmi adat lekérhető legyen az ország bármely pontjáról, így az ügyfélnek – talán néhány hónapon belül – nem kell majd elutaznia a helyszín szerint illetékes földhivatalhoz, elég lesz, ha felkeresi a legközelebbi földhivatalt. Mód lesz arra is, hogy az önkormányzatok, közjegyzők, ügyvédek külön engedéllyel a saját számítógépes rendszerükkel kapcsolódjanak az on-line rendszerhez.

Az, hogy a korszerűsítés folyamatos munkát követel, természetes. Az már kevésbé, hogy az „alapok lerakása” befejezésének időpontját az illetékesek nemigen tudják megjelölni. Eddig annyi történt, hogy az adatokat a kartonokról áttették számítógépre. Az adatok ellenőrzése, pontosítása, összevezetése még folyik. Vagyis a feldolgozás még várat magára. Az ügyfél pedig változatlanul sorban áll, s az adatok sem hitelesebbek, mint korábban.

Ha valaki föllapozza a Piac és Profit 1998. évi májusi számát, az ingatlan rovatban nyilatkozó illetékes szinte szó szerint ugyanazt mondja, mint a mai. A név más, a szöveg ugyanaz. S eltelt két és fél év.

(szilágyi)

*

A központi nagy gép és én
A Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program keretében felújítják a kormányzati informatikai hálózatot is. Az új rendszer összeköti majd a Miniszterelnöki Hivatalt, a 16 minisztériumot és országos hatáskörű szervezetet, továbbá húsz vidéki helyszínt – adtuk hírül a Piac és Profit szeptemberi számában (58. oldal).

De vajon mi az a NIIF? Hosszas keresgélés után rálelek a megfelelő internetcímre (az ugyanis nem azonos a program nevének rövidítésével).

A www.iif.hu domainnév alatt mintegy félóra várakozás után (nem az én gépemmel volt baj, hiszen egyéb oldalakat másodpercek alatt nyit meg) a következő olvasható: „A NIIF célja az európai színvonalú számítógépes hálózati és információs szolgáltatások megteremtése és korszerűsítése, elsősorban a felső-, középszintű oktatásban, akadémiai kutatóintézetekben, könyvtárakban, közgyűjteményekben; valamint a nemzetközi hálózati szervezetek munkájában való folyamatos és tevékeny részvétel. A programot jelenleg az alábbi szervezetek támogatják: a Felsőoktatási Fejlesztési Alap (FEFA), a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium (MKM), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Népjóléti Minisztérium, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) és az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA). Az infrastruktúra alapját az IP hálózat és a program központi nagygépe adja.”

Hát ebből nem sok derül ki a kormányzati hálózatfejlesztésről (és mintha a minisztériumokat sem így hívnák), ráklikkelek ezért az „Újdonságok” linkre. Türelem, újabb bő félóra várakozás, és megjelennek az 1999. márciustól szeptemberig szóló rendezvények, tanfolyamok, no és a program központi szerverére vonatkozó szintén tavalyi adatok. Most, 2000. szeptember végén. Próbálkozom még a „Hirdetmények, akciók” gombbal, itt húsz perc múlva a gép feladja, és kidobja „A lap nem jeleníthető meg” oldalt. Talán a „Keresés a szerveren” linkkel továbbjutok, de ismét félóra meddő várakozás után feladom.

Hogy is szólt még az a múlt havi hírünk? „A munkával megbízott Synergon Informatikai Rt. 155 Mbps-os internetes gerinchálózati eszközeinek korszerűsítésével és bővítésével Európa egyik legnagyobb és legszínvonalasabb hálózatát hozza létre.”
Ugye szólnak, ha elkészülnek? Akkor majd ismét próbálkozom, hogy feljussak a központi, nagy gépre.

(e. e.)