Nincs annál szerencsésebb üzlet a hegy levével foglalatoskodók esetében, mint az, hogy a vevő odamegy a hegy lábához, és ott helyben vásárol és fogyaszt. De hogy a turizmus úgy is igaz legyen - mint a Közép-Dunántúlon -, hogy az érdeklődő például végigjárja a térség történelmi, de legalábbis jegyzett, márkás borvidékeit, sokkal közelebb van az álomhoz, mint a valósághoz. Egyrészt, mert szinte fölsorolni is nehéz az ilyen értékekkel rendelkező tájakat, másrészt mert még a legjobbak is évtizedes küzdelmet folytatnak az életben maradásukért.

Stabil partner

Lehet, hogy kicsit önkényes a válogatásunk, amikor a legjobbak közül valónak minősítünk egy badacsonyi vállalkozást a túlélési menetelésben. De a közép-dunántúli történelmi borvidékek - a móri, a badacsonyi, a füredi, a tihanyi - közül talán ez a legszerencsésebb: igen komoly tőketulajdonos állt a badacsonyi, révfülöpi, balatonfüredi, tihanyi, dörgicsei borászkodás mögé Demján Sándor személyében. Ennek a pár évvel ezelőtti tulajdoncserének talán napjainkban van először komolyabb látszata, hiszen annak, hogy újra telepítenek ültetvényeket, legalább négy év az "átfutási" ideje.

- Integrátorok vagyunk, saját földünk nincs, 12 hektárnyit pedig csak bérelünk - mutatja be a Mátrai Zoltán vezérigazgató a Demján Sándor tulajdonolta Badacsonyi Pincegazdaság Részvénytársaságot. Mindenesetre ma már világos, a vidék több mint 200 gazdálkodója számára a főként felvásárló társaság a biztonságot jelentheti. Azoknak, akik egy-két hektárral rendelkeznek, a szőlőtermelési kultúra megőrzését kínálja a stabil partner. A 2004-es szüret után különösen, hiszen kétszerte több volt a termés - és a partner jóvoltából a felvásárlás is - mint a megelőző esztendőkben.

Az ugyan igaz, hogy a kistermelők és az rt. szerződéses kapcsolata elég laza, de arra azért általában van közvetlen befolyása a cégnek, hogy milyen fajtákkal foglalkozzanak partnerei, s mikor szüreteljenek. A nagyobb termelőknél már komolyabb tartalmú megállapodásokat köttetnek. Igyekeznek rávenni őket a régi ültetvények kivágására, újak telepítésére: 70 hektár már megfiatalodott Tihanyban, a Balaton-felvidék más részein és a Somlón is.

A kínálati piac természetesen a minőségi termékeket díjazza főleg, s Mátrai Zoltán utal is rá, hogy növekvő arányban rendelkeznek már kiváló és prémium besorolású borokkal. Ennek szakmai "előzménye" a terméskorlátozás, amihez elengedhetetlen a felvásárló - aki integrátorként a technológiára is igyekszik hatással lenni - és a termelő közötti újszerű finanszírozási kapcsolat is.

Az eredményt nem is királyi, hanem császári, hiszen a részvénytársaság elnökének, Habsburg Mihálynak abban is szerepe van, hogy a 130 ezer palack muzeális bor közül a legkiválóbbak Habsburg-válogatásként szerepelhessenek. A forgalmazott legjobb itókáknak a cégérét pedig a Demján-pince garantálja: négyfajta bor tartozik ebbe a csoportba. Mátrai Zoltán cégük másik fontos irányzatáról is tájékoztatott: a magyar fajtáknak nyitnak nagyobb teret, a Hárslevelűnek, a Juhfaknak, a Furmintnak. Sőt az újdonság is készen van már, botrytises szőlőből bort állítottak elő: tavalyelőttről 600 palacknyi, tavalyról már 2000 üvegnyi pihen a pincében.