– Megnyugtató, hogy pont az informatikai üzleti élet olyan alakja tartja elsőrendű fontosságúnak az emberek együttes, harmonikus munkáját, aki egyrészt a világelsők között levő informatikai cég leányvállalatát jegyzi, másrészt a 2000. év informatikai menedzserének választották, tehát a szakma is elismeri.

– Semmi okuk nincs az embereknek félteni kultúrájukat az információs technológiák elterjedésétől. Az it-szektor által kínált technikákat és rendszereket életünk, munkánk megkönnyítésére kell használnunk. Az információs-kommunikációs eszközökkel bánni tudó emberek gyorsabban, szervezettebben, hatékonyabban végezhetik el munkájukat, rendezhetik el magánéletük kötelezettségeit is, ezáltal sokkal több idejük jut emberi kapcsolataikra.

– Az ön generációjából nagyon sokan egy helyről indultak. Azt tapasztaltam, hogy ma, különböző informatikai cégek vezetőiként is megmaradt önök között a baráti hang, egymás megbecsülése. Pedig a piacon kemény versenytársakként vannak jelen. Ez a jelenség egyedülálló az üzleti életben. A Számalk kiindulópont volt az ön életében is.

– A fellegvár a Számalk és a KFKI volt. Mikor ebből a két cégből megalakult a Digital, ott volt a helyem. Szervizmérnökként kezdtem, de nagyon korán átigazoltam a kereskedelem területére, mert emberekkel szerettem magam körbevenni. A viszonteladói hálózat vezetőjeként hagytam ott a kicsiből négy év alatt naggyá nőtt vállalatot, s mentem az Oracle-hoz a partnerhálózat kiépítésére. Húszfős volt akkor a cég. Szintén négy évet töltöttem el ott, miközben irdatlan ütemben növekedtünk. A Sun Microsystemsnél két éve vagyok. Nem volt nehéz rábeszélni a váltásra, mert a Sun anyavállalat kultúrájába mélyen beleépült a nagyfokú szabadság és a felelősség leosztása.

– Nem szereti, ha megszabják önnek a mozgási lehetőségeket?

– Aki ismer, tudja, hogy erősen teljesítményorientált vagyok, de ez nem a papíron levő eredményszámok elérésében mutatkozik meg. Szeretem, ha mennek, pörögnek a dolgok, életem minden percét hasznosan töltöm, akkor érzem jól magam, ha értéket teremtek.

– Ez stresszel is együtt jár?

– Nem stressznek nevezném. Viszonylag nyugodt a természetem, nem idegeskedem, nem aggódok, nem félek. A teljesítményorientáltságom egyetlen hátránya, hogy éjszaka keveset alszom, akkor is zakatol az agyam, s a megoldásra váró feladatokat dobja ki gyors egymásutánban.

– Vezetői stílusában is meghatározó az emberi kapcsolatokra koncentrálás?

– A Sun munkatársainak körülbelül a felét ismeretségi körömből választottam ki. Szerencsére még nem vagyunk olyan sokan, hogy ne bírnám közvetlen munkatársi kommunikációval nap mint nap átfogni, átlátni és irányítani a vállalatot. A munkamegbeszélések többségükben nem szervezettek. Nyitott ajtók, folyosói párbeszédek, azonnali információcsere van nálunk. Az új munkatársaknál tapasztalom, hogy rendkívül szokatlan számukra, hogy nálunk nagy önállóságot kapnak. Szeretem a döntési pozíciókat kiadni, s mindenkit leszoktatok arról, hogy bármilyen kis problémával hozzám fusson. Természetesen emellett ki kellett alakítanom a fegyelmezett, szervezett munkastílust. Nagyon fontosnak tartom, hogy munkatársaimnak folyamatosan visszajelzéseket adjak munkájuk eredményességéről.

– Az emberekre koncentráló vezetői stílusnak lehet következménye a módszeresség háttérbe szorulása?

– Emberi kapcsolataimra inkább az ösztönösség, vezetői módszereimre a tudatosság jellemző. Úgy gondolom, hogy vezetői tekintélyemet elsősorban szakmai hozzáértésemmel kell elérnem. Nem szabad az emberekkel szembeni tolerancia miatt feláldozni a vezetői tekintélyt. De a kettő humánus egyensúlyát ki lehet alakítani. Nagyon jól hasznosítható a vezetői poszton a konszenzusteremtő képesség, amivel, szerencsére, rendelkezem.

– Mit jelent a siker az ön számára a munka világában?

– Nehéz kérdés. Talán akkor érzem a legjobban magam, ha kisimult arcokat látok, ha jókedvűek, harmonikusak körülöttem az emberek.