A sikeres egyéneknél a személyiséget a szociális hatékonyság iránti vágyak uralják. Ilyenek:

Adominanciára való törekvések. Mások ellenőrzésének, irányításának és befolyásolásának igénye; ki mennyire akar irányító szerepeket. Képesnek érzi-e magát csoportok szervezésére, vezetésére? Milyen a kezdeményezőképessége?

A vágyott szerephez fűződő ambíciók. Mekkora a becsvágya? Mennyire törekszik megbecsült helyzetekre? És mennyire a vezető pozícióra? Mennyire akar kiemelkedni a csoportból?

A „másik” iránti szükséglet, az egyedüllét elutasítása. Mennyire vágyik a többiek figyelmére? Milyen könnyen alakít ki kapcsolatokat? Mennyi energiát szán arra, hogy a kapcsolatait erősítse?

Az önbizalom jegyei. Milyen a fellépése? Mennyire határozott és elfogadott? Milyen szinten rendezi a személyközi kapcsolatokat, és kap pozitív visszajelzéseket?

Az önelfogadás szintje. Megfelelően elégedett a saját társadalmi helyzetével? Mennyire gondolja (tapasztalja), hogy a szerepteljesítésével a többiek elismerését kiharcolta?

A sikeres emberek viselkedését a felsoroltak tartják ellenőrzésük alatt, rendre háttérbe szorítva a személyiség többi vonását, mint például a társadalmi szabályok betartását, az alkotás, a teljesítmény iránti óhajokat.

Társadalmi hatékonyság

A társadalmilag hatékony személyek nehezen viselik el mások irányítását. Mindent megragadnak, hogy ők határozzák meg az eseményeket, riválisok fellépése esetén pedig előfordul, hogy inkább kilépnek a szituációból, semmint hogy alárendelődjenek. A társadalmi hatékonyság együtt járhat az erőteljes hatalomszükséglettel. Ezek az emberek igénylik, hogy presztízsre, pozícióra, befolyásra tegyenek szert, gyakran a magas státust kifejező javakkal és a hatalom szimbólumaival veszik körbe magukat. S mivel a társadalmi elismerés iránti vágy hajtja őket, különösen érdekeltek abban, hogy kontrollálják a róluk kialakult képet.

Személyiségük karrierbarát, mert vezető állásban, belső indíttatásuk okán, személyesen motiváltak mások irányítására. Ha vezetnek, nem feladatot teljesítenek, hanem önmagukat adják. Amikor ez a pszichológiai képlet alacsony befogadási vággyal párosul, a hatékonysága tovább nő, mert az ilyen ember anélkül tud nehéz döntést is meghozni, hogy félne, kiváltja-e mások rosszallását. Ez segíti vezetői munkájában és az állásváltoztatásokban egyaránt. Az ilyen személyiségek iránt – mert tőlük várják a sikeres vállalati offenzívát – ma szinte minden területen nagy a kereslet, függetlenül attól, hogy az adott pozíció esetleg más karaktert igényelne.

Mellékes a szuperegó(?)

A hatékony, jelentős hatalomszükségletű személyek viselkedését a szocializáltságukkal, teljesítményigényükkel együtt érdemes vizsgálni.

A szuperegó azokat a személyiségvonásokat foglalja magában, amelyek a szabályok elsajátítását, a társakhoz való igazodást teszik lehetővé. Ezek döntik el, mi a helyes, és mi a helytelen, összességükben ezek alkotják a lelkiismeretet. Ilyen:

A felelősségtudat, a megbízhatóság. Mennyire lelkiismeretes, mennyire érez felelősséget mások iránt, mennyire megbízható, kiegyensúlyozott az életvitele?

A szocializáltság, a szabálytudat. Milyen az egyén szociális érettsége, felelősségérzete, milyen szinten sajátította el a csoportnormákat? Mennyire veszi komolyan a társadalmi követelményeket?

Az önkontroll. Az impulzivitással függ össze. Milyen szinten tudja szabályozni, korlátozni saját cselekedeteit, hogyan irányítja szükségletei kielégítését, mennyiben korlátozza különböző késztetéseit?

A tolerancia. A másság, az emberek közötti különbségek elfogadása. Elfogadja a tőle idegent, a másik autonómiáját vagy azt, hogy ugyanaz a személy különféle szerepekben más és más lehet, más és más igény, érdek stb. irányítja. Nemcsak ő autonóm, de mások szabadságszükségletét is elismeri, tudomásul veszi.

Ezek a személyiségvonások az egyén felelősségérzetét határozzák meg. Ma a dinamikus, hatékony személyiségek kapnak bizalmat akkor is, ha a helyzet mérsékeltebb, szabálytisztelőbb embert igényelne. Mert a vezetői tisztségben sokszor nem elég dinamikusnak lenni, a jó teljesítményhez a társadalmi normák iránti elkötelezettségre is szükség van. Akiknél fejlettek ezek a tulajdonságok, azoknál a társadalmi törekvések lelkiismeretes presztízstörekvésekben jelennek meg. Magatartásuk társadalmilag elfogadott. Ha fejletlenebb a szuperegó, a vezetői magatartás kisebb felelősségérzettel párosul. Itt esély van arra, hogy az egyén ösztönös, impulzív, az erkölcsi meggondolásokat és a racionális szakértelmet gyakran nélkülöző cselekvése csak a pillanatnyi benyomásokra reagáljon.

A szabálytisztelet persze nemcsak irányít, hanem béníthat is. Vannak olyan helyzetek, amikor egy szabályt meg kell szegni, s így e tulajdonságok túlzott dominanciája bizonytalankodást szül, ami adott esetben a hatékonyságot csökkenti.

Hátul a teljesítmény és a kreativitás

Ha az egyén munka-, teljesítménymotivációs és intellektuális hátterét, rugalmasságát vizsgáljuk, úgy tűnik, ezek a személyiségjegyek nem biztosítékai a sikernek.

A kiváló feladat-végrehajtóknak, akik elsőrangú teljesítményüket a folyamatos konformizmus útján érik el, nem jósolhatunk magasba törő pályafutást. Ez önmagában kevés; ők jól végzik a munkájukat, és maradnak, ahol vannak.

Nem számíthatnak könnyű elismerésre azok sem, akik önállóan és hatékonyan oldják meg problémáikat. A feladatkereső attitűd, a kreatív szemlélet ma önmagát jutalmazza, és nem várhat nagy külső elismerésekre. Az ilyen alkat könnyen marginalizálódik. Úgy tűnik, ma sem tudunk kreatívjainkkal mit kezdeni.

Jobb helyzetben vannak az intellektuális személyiségek. Az információkat, az ismereteket, a mentális erőfeszítést nagyra értékelők, a szellemi tevékenység iránt élénken érdeklődők számíthatnak a sikerre. Az intellektuális érdeklődés, fogékonyság – ellentétben az előbbi teljesítménymotivációkkal – gyakran együtt jár a társadalmi hatékonysággal, tehát ez a képlet könnyebben érvényesül.

A rugalmas egyén hatékonyan alkalmazkodik a változó körülményekhez, ha a helyzet úgy hozza, gond nélkül tud fegyelmezetten és szervezetten vagy akár őrült impulzív módon viselkedni. Azt várnánk, hogy a gyorsan mozgó, mindig új arcát mutató, világot követni tudószemélyiséget a kor díjazza.Ám a munkaerőpiacon a gondolati rugalmasság nem igazán keresett személyiségvonás. A siker az adott helyzetnek való megfelelést igényli, de ez, paradox módon, inkább merev gondolkodás mentén történik. Ennek egyik oka, hogy a rugalmasság gyakran intenzív alkotási vággyal párosul, ami nem feltétlenül van ínyükre a nagy szervezeteknek. A rugalmasság ma inkább csak a túlélési akciók hatékony magánszolgája.

A siker útja ma alapvetően a lendületes, az önmagukra koncentráló személyiségek előtt nyílik meg. A nagy változások között érthető, hogy ők jutnak szerephez, a szabálykeresők, a lassan építkezők szempontjait a kor nem veszi figyelembe. Nyilván idővel rájuk is szükség lesz. A mai, egy választékelemre koncentráló kereslet bővülni fog, mert bővülnie kell, mert vannak olyan szerepek, funkciók, amelyek hatékony működése ezt kierőszakolja. Mert egyszerűen ez az élet rendje.