Ki ne találkozott volna aggodalmakkal, amelyek úgymond a kultúrát féltik az informatika uralta gépi világtól, az elszemélytelenedett kommunikációtól? A kultúrát pusztán az irodalommal, színházi élettel, képzőművészeti alkotásokkal mérő emberek nehezen boldogulnak az információs technológiák bűvkörébe került generáció kultúrájával. A két kultúra ütköztetésére és szintetizálására ideális beszélgetőpartnerekre talált Demcsák Mária, a Piac és Profit főszerkesztője. Asztala körül foglalt helyet Für Anikó, a Madách Színház színművésznője és Mazzag István festőművész, valamint Wolf László, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese, Pomázi Gyula, az E-Group Rt. és Both Vilmos, az Econet Rt. vezérigazgatója.
Wolf László, régóta bankár lévén, mindkét világban élt, dolgozott, s a saját bőrén tapasztalta meg a kultúraváltás nehézségeit. Ő nem félti emberi kapcsolatainkat az információs technológiáktól. Úgy véli, eszközként használva termékeit és lehetőségeit igenis gazdagíthatjuk kulturális értékeinket, emberi kapcsolatainkat. Ezzel Für Anikó aggódó kérdéseire reagált, aki az emberi érzés, a kapcsolatok elsekélyesedésétől fél, s attól, hogy az ifjúság elfordul szülei értékrendjétől. Mazzag István a maga kialakította világában nem érzékeli a változás veszélyességét, úgy gondolja, hogy csak annak fordítja fel az életét az internet, aki hagyja. Mindenki maga döntheti el, részt vesz-e a változásokban.
Boldog ember Mazzag István, vonta le a következtetést Pomázi Gyula, mert nem engedi, hogy környezete kényszerítse bármire is, amit saját belátásából nem tenne. De az ilyen ember egyre kevesebb, mert a változások annál nagyobb horderejűek, hogysem érintetlenül hagynák kultúránkat. Az ebben a világban okosan eligazodó ember azonban nincs veszélyben, mert a technológiai eszközöket magára, családjára, élete minőségének jobbá tételére fordítja.
Both Vilmos szerint semmi nem kötelező; s nincs két kultúra, két egymástól elkülönülő világ. Ha a hagyományos kultúra követei belátnák, hogy a technika és technológia tudása is az egyetemes kultúrához tartozik, s erre is szüksége van az embernek a kiteljesedéshez és boldoguláshoz, akkor közelebb kerülünk egymás megértéséhez is.