Kezdetben azokat a nagy kereső webállomásokat nevezték portálnak, amelyek a kínálatukat hírekkel, adatbázisokhoz való hozzáférésekkel és egyszerűbb szolgáltatásokkal (mint például a valutaátváltás vagy a napi horoszkóp) gazdagították. A nagyok újítása, ami meghatározta a későbbi fejlődést, a „perszonalizációs” lehetőség volt. Magyarán: minden regisztrált látogató a saját ízlésére és érdeklődésére szabhatta, mit is szeretne látni a nyitó oldalon. Ma is így működik például a Yahoo! vagy az MSN.

Személyre szabható, mindig aktuális

A legnagyobb cégek hamar felismerték az intelligens weboldalban rejlő lehetőségeket. Már öt-hat évvel ezelőtt megjelentek azok az intranet alapú szerveződések, ahol a dolgozók rengeteg belső információhoz – esettanulmányokhoz, céghírekhez, álláslehetőségekhez, piaci elemzésekhez és technikai újításokhoz – juthattak még akkor is, ha a cég maga sok országban volt jelen. Nemzetközi munkacsoportok alakultak: akár más-más földrészen lakó munkatársak dolgozhattak közösen egy-egy projekten úgy, hogy mindenki a maga dokumentumát rakta be a közös mappába. Bernáth Lajos, az Elender Üzleti Kommunikáció nagyvállalati üzletágának igazgatója szerint innen már csak egy-két ugrás volt a mai értelemben vett vállalati portál kiépüléséig:

- Lényegében három fontos ismérve van annak, hogy egy webplatformot portálnak nevezhessünk. Alapot jelent az egyéni és a közös munka számára. Személyre szabható, tehát amikor a felhasználó kinyitja a gépét, a saját maga által beállított, számára fontos információk és alkalmazások jönnek fel elsőként. S olyan alkalmazások futnak rajta, amelyek az együttműködésre is alkalmasak. Természetesen a vállalati portálok nem feltétlenül szorítkoznak csupán a „belső” működésre, a cégen belüli információ-, alkalmazás- és munkaáramlásra. A nagyvilág is a vállalaton belüli portálon át „nézhet be” a cégbe, innen ismerheti meg a termék- és szolgáltatáskínálatát. Illetve ennél többet, hiszen ez (is) megkülönbözteti a portálokat az egyszerű weboldaltól. Ma már ezen a szinten fontos követelmény, hogy a látogatók megérezzenek valamit az egész cég kultúrájából, s egyszerűbb-bonyolultabb módon, interaktívan hozzá is férjenek a szolgáltatás- és termékkínálathoz.

Jellemző példája ennek az elektronikus bankolás. A látogató, ha megszerzi a megfelelő jogosultságokat, olyan műveleteket végezhet a bankszámláján, amely megmozgatja szinte az egész „banktechnikai üzemet”. Hiszen egy egyszerű átutaláshoz is működésbe kell hozni a belső ellenőrző-mechanizmust, a számlarendszert, a zsírórendszert, a bank „házi” statisztikai gépezetét. Lényegében a látogató bankalkalmazottá „lép elő”.

Kevésbé kifinomult, ámde igen látványos a nagy gépkocsimárkák portálszolgáltatása. A látogató elemenként állíthatja össze a kívánt autót: meghatározhatja a típust, a külső és belső színeket, a motort, és válogathat hozzá mindenféle extrát. Mindezek mellé társulhat egy kalkulátor, amely közli az aktuális árakat (kedvezményeket, sajnos, nem adnak a portálok, itt nem lehet alkudni). A folyamat végén azonban jellemzően nem rendelheti meg az összerakott autót, mert az oldal csak a legközelebbi márkakereskedő címét és telefonszámát adja ki.

Jó üzlet az oldalkészítés

A portálkészítés mára az informatikai iparág egyik hajtómotorjává vált. A nagy piacelemző cégek (META Group, Gartner Group, IDC) meglehetősen eltérő nagyságúra becsülik a piacot, abban azonban megegyeznek, hogy ez az egyik legdinamikusabban fejlődő terület. A Gartner 2002-ben 709 millió dollárra becsülte a kiadott licencek összértékét, és szerinte ez az érték 4 év alatt 2 milliárdra nő. Az IDC már több mint 3 milliárdot jósol 2006-ra. Ekkora növekedés egyetlen más szektorban sincs mostanában.

A piacon vita nélkül a legnagyobb szereplő a Plumtree (www.plumtree.com és a portal.plumtree.com, www nélkül!). Mellette leginkább az IBM és az SAP rúg labdába. Bernáth Lajos meglátása:

- A mai portálok több irányból fejlődtek ki. A szoftverfejlesztő cégek a meglévő technológiáikat fejlesztették tovább. A vállalati informatikai rendszerek előállítói, mint például az SAP, az információáramlás felől közelítettek. A harmadik csoport a portáltechnológiára specializálódott cégekből verbuválódik, mint az EpiCentric vagy a Plumtree. Egy nagyon fontos jellemzője azonban van a piacnak: az eddigi többnyire sok egyéni megoldás helyett a portálfejlesztők ma a szabványosított megoldásokra hajlanak.

A portálkészítés költségeit igen nehéz megbecsülni. Általában össze szokták hasonlítani a licencdollár és a fejlesztői dollár - a „kész” licenc és a testre szabás - arányát. E tekintetben drasztikusak a különbségek a különféle szállítóknál kínált portálmegoldások között. Vannak olyanok, amelyek implementálása minimális konzulensi időt igényel: a Plumtree esetében 1 licencdollárhoz átlagosan 78 cent külön fejlesztés szükséges, míg más piaci versenytársaknál ez az arány akár 1 a 10-hez is lehet. Mindezzel együtt egy jó vállalati portál ára - 3000 PC-re számolva - néhány tíz dollártól több száz dollár is lehet gépenként.

A kicsiknek is elérhető és megéri

A magyar piacon a nagy cégek egy része már igen magas színvonalú portált működtet: ilyen például a MOL, az Allianz Hungária és az OTP. Komoly portálfejlesztések láthatók a kormányzati élet több területén. De mit tehetnek a kisebb cégek, szervezetek?

A GKI-Westel-Sun legutóbbi közös jelentése szerint Magyarországon 2003 elején az 5 főnél többet foglalkoztató cégek 41 százaléka rendelkezett saját honlappal. Ezeknek a 27 százaléka némi interakcióra is lehetőséget adott, 9 százalékuk üzleti tranzakciókra is képes volt, az informatikai rendszerrel integráltan működőkének az aránya viszont a 2 százalékot sem érte el.

Az Elender Üzleti Kommunikáció szakemberei úgy vélik, hogy a kisebb cégeknek is sok lehetőségük van arra, hogy portálfelhasználók legyenek. Dolgos Olga, az Elender Consulting igazgatója szerint az – 50-150 PC-t működtető – kis- és középvállalatok például egy nagyvállalat beszállítójaként aktívan használhatják az adott nagy cég rendszerét. Önállóan pedig, elsősorban a dokumentummenedzsmentet használva, illetve viszonylag nagyobb tudású weblapok működtetőjeként. Nagyon sok magyar cég épít önállóan kisebb portálterméket, például a „content management” számára. Ezeknél a rendszereknél fontos, hogy képes legyen együtt nőni a céggel. Mindehhez Bernáth Lajos hozzáteszi:

- Az utóbbi időben az SAP is, a Plumtree is érezhetően nyit a kis- és középvállalatok felé. Kisebb felhasználószámú, „light” változatokkal próbálják elérni ezeket az ügyfeleket.

Napjainkra a „portál” szó nagyon népszerűvé vált, úton-útfélen használják. Mégiscsak elegánsabb portált mondani a kissé elkopott weboldal helyett. A vállalati portál azonban, ha valóban az, és megfelelően használják, komoly termelőerővé válhat. Egyes becslések szerint akár 20 százalékkal is növeli a munka hatékonyságát, nem utolsósorban azzal, hogy a cégen belül nem végeznek párhuzamosan, több helyen, azonos munkát.

Sós Péter János