Parázslik körülötte a levegő, felpörgetett tempója átragad környezetére, ember legyen a talpán, aki lépést tud vele tartani huzamos ideig. Nehéz kivonnia magát bárkinek a hatása alól. Ilyen személyiséggel könnyű az információs technológiák rohamos tempójának követése és átültetése az üzletbe.

– Ne gondolja, hogy ez a tempó, a naprakészség és innovációképesség mindig bennünk volt. 1976-ban végeztem villamosmérnökként, s már első munkahelyem is a KFKI volt, a csillebérci főhadiszálláson szép, nyugodt tempóban folyt a fejlesztés. Technológiaorientált társaságban, mérnökök közt csak a kilencvenes évek közepe körül éreztük a szükségét annak, hogy ki kell lépnünk a technológia alkalmazásának prioritásából, s a vevő felé kell fordulnunk. Mikor felismertük, hogy a piac igényeinek nyomon követése, a nagyon is különböző adottságú és igényű vevő személyre szabott kiszolgálása a fő csapásirány, s hogyha nem tesszük alkalmassá a szervezetet a naponta ránk zúduló újdonságok fogadására és adaptálására, akkor lemaradunk, nagy átszervezésbe fogtunk. Alternatívaként szóba sem jöhetett, hogy sokadikként sorolódjunk be versenytársaink mögé.

– Innovatívnak, változásképesnek kell lenni, azt hiszem, az IT-technológiájú cégeknek és ezzel a tudással rendelkező embereknek könnyebb, mint azoknak, akiknek még „számítógépül” is most kell tanulniuk. De a lépéstartás és az élenjárás között van némi különbség.

– Erősen sikerorientált vagyok, nem szeretek veszíteni. Régebben, ha elveszítettünk egy tendert, álmatlan éjszakáim voltak. Ma már könnyebben túl tudom tenni magam a kudarcokon, de ez nem azt jelenti, hogy nem teszek meg mindent a sikerért.

– Ez bizonyára így történt a LIAS és a Networx egyesítésekor is. A fuzionáláskor is egyértelmű volt, hogy ön lesz az LNX vezetője?

– A nyolcvanas évek végén bekövetkezett hazai gazdasági, technológiai változások nem kerülték el a KFKI-t sem. Az akkori helyzetre viszonylag érzékenyen reagálva a piacképes tevékenységek önálló gazdasági egységekbe tömörültek, megalakultak az első kft.-k. 1989-et írtunk. A kezdeti nehézségeket kiküszöbölve ’95-re a konszolidáció vált jellemzővé a cégcsoporton belül. Az egyenkénti megerősödést szükségképpen követte a tevékenységek összehangolása, a belső konkurencia megszüntetése, a racionális együttműködés iránti igény. Egységes, hatékony, ütőképes csapatot akartunk, a cégen és a csoporton belül is. A fúzió a legésszerűbb döntésünk volt, de azért majd’ egy év ment rá a két szervezet összehangolására, az új piacok kialakítására, a régi beidegződéseink megváltoztatására. Mindez nem lehetett volna és nem lehetne sikeres a munkatársaim, a „csapat” nélkül. Ma már professzionális vállalatszervezési modellel dolgozunk, ahol a piac, a vevő áll a középpontban, és megújulásunk folyamatos. A csapatmunkában szükség van vezetőre, ez evidencia. Hogy személy szerint kit „talál meg” a feladat, abban igenis szerepe van az egyéni ambíciónak, a készségeknek, az akaratnak. Eddigi pályafutásom során jó néhányszor felvettem a kesztyűt, a kihívásoknak nem szoktam hátat fordítani, ez talán jellemző rám. Azt azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy csapat nélkül nem megy!

– Vannak, akik erős akaratérvényesítő képességgel rendelkeznek, nemcsak érvrendszerükben, hanem személyiségükben is, Ön is közéjük tartozhat. Egy ilyen típusú vezető hogyan dönti el, hogy munkatársait tényleg meggyőzte, vagy csak beadták a derekukat az erősebbnek?

– Itt az LNX-ben és a KFKI Számítástechnikai Csoport vezetésében is régről ismerjük egymást, összeszoktunk, egy hullámhosszon vagyunk. Az a hatalom, ami a cég első számú vezetőjének jut, inkább szolgálatra, mint diktatúrára való. Számomra soha nem az egyéniségem érvényesítése volt a legfontosabb, hanem sokkal inkább az, hogy az összeredmény sikeres legyen. Ebben az értelemben mi már megkaptuk a hálózatintegrációs szakma legmagasabb minősítését, vevőink elismerését.