Bólogató kutya, pénzautomata, fagyigombócok, mérges törpék, nyári leárazás - a pénzintézetek a legkülönbözőbb ötletekkel állnak elő a lakosság figyelmének felkeltésére. Ezzel nem is lenne baj, ám a hiteles tájékoztatás gyakran hiányzik a hirdetésekből. A Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) egyre gyakoribbak a félrevezető reklámmal kapcsolatos eljárások. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez pedig ez év március végéig közel másfél ezer fogyasztói panasz érkezett, negyedével több, mint egy évvel korábban. Igaz, itt nem a hirdetések viszik a főszerepet, a legtöbben az elszámolást kifogásolják, vagy a szolgáltatás minőségével elégedetlenek.

Az igazság fele

A banki reklámok általában óriási számokról és biztonságot sugárzó szlogenekről szólnak, az érdemi tájékoztatás pedig apró betűvel, tekervényes körmondatba foglalva a hirdetés alján található, az átlagember számára gyakran értelmezhetetlenül. Mire valaki rájön, hogy betétjével, befektetésével nem is azt kapja, amit a hirdetés alapján elképzelt, addigra már be van fektetve a pénze. A "leértékelt" személyi kölcsönök, a halasztott tőketörlesztésű vagy a kezdő időszakra kedvezményt nyújtó jelzáloghitelek, a helyettünk fizető hitelkártyák viszont már súlyos eladósodásba sodorhatják a nem kellően tájékozottakat.

A banki reklámok felvázolják a könnyű és boldog életet, ahol az ember már előre élvezheti még meg nem keresett pénze előnyeit, de arra egyáltalán nem hívják fel a figyelmet, hogy mi lesz, ha a jövőben valamilyen oknál fogva nem tudja fizetni havi törlesztőrészleteit. Pedig a magyarok egyre jobban eladósodnak, a megszorítások ellenére vagy éppen a kieső jövedelem pótlására a legkülönbözőbb hiteleket veszik fel. A többség ugyanakkor nem ért a pénzügyekhez, elhiszi, amit lát, vagy hall, a következményekkel nincs tisztában. Egy idealizált kép alapján pedig nem lehet jól dönteni arról, mit válasszanak, és nem tudják, mire vállalnak felelősséget. Nemegyszer kezdődik a történet egy egyszerű áruvásárlási hitellel, aztán amikor nem tudják fizetni a törlesztéseket, a késedelmi kamatokkal megemelt összeget kénytelenek személyi kölcsönre váltani, később, ha van ingatlan, a kedvezőbb hiteldíjmutatóért jelzáloghitelre. Ha pedig már azt sem képesek fizetni, a bank hamar felmondja a kölcsönt, és ráteszi a kezét az ügyletbe bevont ingatlanra.

A pénzintézetek sem mérik fel kellőképpen a potenciális ügyfelek fizetőképességét. Működik ugyan egy bankközi adóslista (BAR), amelyen jelenleg 400 ezer ember szerepel, de a Bank Hitel Károsultjainak Egyesülete szerint a szám jóval magasabb ennél.

Fantasztikus kamatok

Betétet elhelyezni néhány helyen akár 5-8 százalékkal magasabb kamatra is lehet, mint másutt, pedig a bankok az infláció mértékénél nemigen ígérnek magasabb hozamot a begyűjtött forrásra. Már csak azért sem, mert nem éri meg nekik. A bankközi piacon ugyanis ilyen áron bármikor juthatnak pénzhez, ha hirtelen likviditáshiány lépne fel. Akkor hogyan licitálhatnak ilyen magasra? Több verzió is létezik, a trükkök igen kifinomultak.

Lehetséges, hogy új ügyfeleket akar magához kötni egy pénzintézet, ilyenkor általában az első egy-két hónapra jár az éves szinten meghatározott magas kamat, azt követően már az aktuális kondíciós listának megfelelőt számolják fel. Természetesen az ilyen betéthez feltételeket is szabnak: például kötelező a számlanyitás, és nemegyszer havi meghatározott számú átutalást is teljesíteni kell róla.

Előfordul, hogy csak bizonyos összeg felett, és csak a felső sávra vonatkozik az ígért magas kamat - például 10 milliót meghaladó betétnél a 10 millió feletti részre, és az is csak időlegesen.

Kedvelt módszer, hogy a pénzintézet a befektetett összeg egyik felét egy éppen forráshiányos befektetési alapjába vagy biztosítójába rakatja az ügyféllel, a másik felére pedig egy periódusra az ígért prémiumot fizeti.

Számszerűleg magas kamat járhat két-három éves futamidejű lekötésekre is, ahol a teljes befektetési időre állapítják meg a kamatot az éves helyett.

Versenyhivatali eljárások

A hitelek és hitelkártyák esetében még nagyobb a félretájékoztatás tétje. A hitelkártya-hirdetések az elmúlt hónapokban a szabályozó hatóságoknak is szemet szúrtak, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) tetemes - köztük százmilliós - büntetéseket rótt ki számos nagy pénzintézetre. Egy példa: az egyik bank kamatmentes kártyahasználatot hirdetett, ám a valóságban ez csak annak jár, aki a periódus indulónapjától számított 45 napon belül teljes egészében visszafizeti az igénybe vett összeget, különben nemcsak a kinnlevőségre, hanem a teljes hitelkeretre felszámítják a 40 százalék körüli kamatot. De most vizsgálja a GVH nyolc pénzintézet és csaknem húsz kereskedelmi banki co-branded partner félrevezető hirdetéseit is.

A lakáshitelek terén is büntetett a versenyhivatal, többek között azért, mert egy három konstrukciót hirdető reklámban a feltüntetett kedvező teljes hiteldíjmutató csak az egyikre vonatkozott. Az is friss eset, hogy az egyik bank a folyósítási díj elengedésével népszerűsítette lakáshitelét, arról viszont már nem szólt, hogy ehhez különféle feltételeket is teljesíteni kell.

Úgy tűnik, a kiróható büntetés mértéke jóval alatta marad az elérhető profitnak, mert a szankcióknak nemigen van elrettentő hatásuk. Bár az is igaz, hogy nemrégiben, épp egy versenyhivatali eljárás eredményeképpen az egyik nagybank mintegy negyvenezer ügyfelének fizet vissza fejenként 15 ezer forintot, így mentesül a bírság alól. A versenyhivatal reméli, a példát mások is követik majd.

Holecz Noémi