A hardvergyártókat az új keletű piaci nehézségek – elsősorban a világszerte lelassult PC- és mobileladások – szellemi erőfeszítésekre késztették, az eddigi erőviszonyok, piaci pozíciók és céges profilok átgondolására. A túlélési stratégiák irányvonalai már világosak, a jövőben nagyobb szerepet játszik a versenytársakkal való együttműködés. A nagyok stratégiai szövetségei ma már a termékfejlesztésre, a marketingre és a forgalmazásra is kiterjedhetnek. A profitelmaradások okozta outsourcingtrend jegyében sorra adják le a gyártást, hogy javítsák eredményeiket: az alkatrészjáték meglehetősen zártkörű, a nagy márkák bedolgoznak egymás gépeibe, vagy az ismert márkanévvel nem rendelkező beszállítók elitjéből válogatnak. Szolgáltatásokkal bővítik tevékenységüket, a sajátjukat kiegészítő üzletágban szereznek érdekeltséget. Kibékíthetetlennek hitt ellenségek fúziója sem meglepő – lásd Hewlett–Packard – Compaq. Konvergenciák minden szinten és formában.
Mikroszinten más a trend. Azok a cégek, amelyek elkötelezték magukat amellett, hogy a fejlett informatikával működnek, amelyek az első PC-vásárlással elindultak, bekerültek egy fejlesztésikényszer-spirálba, nemcsak a programok, hanem a hardver terén is. A vállalkozás költségösszetétele drasztikusan átrendeződött az informatikai kiadások javára. Hogy megéri-e vagy sem? A kérdés ilyetén feltevése mára már értelmetlenné vált.