Hat éve a klubvezetés drasztikus modellváltást határozott el, kialakítva az utánpótlás nevelésén alapuló szisztémát. Megteremtette a Sándor Károly nevét viselő akadémiát kifejezetten azért, hogy Magyarország legtehetségesebb gyerek játékosainak módjuk legyen valóban európai körülmények között felkészülni a jövőjükre. A cél kimondva is az volt, ne legyen olyan eldugott szeglete az országnak, ahol a tehetség azért megy veszendőbe, mert nincs meg a kibontakozásához, fejlesztéséhez a normális feltételrendszer.

Egyénekben gondolkodnak

Tehetséggondozó iskolát alapítottak tehát a Velencei-tó szomszédságában az üzletemberek és sportvezetők, a gyerekek valóban lakják is a kollégiummal együtt kialakított sportkastélyt. Domonyai László, az MTK Budapest ügyvezető igazgatója érvei szerint a tehetségek felkutatása, gondozása nem azt jelenti, hogy Agárdon az MTK "kölyökcsapata" járja ki a kurzust, s nem arról van szó, hogy ha nincs egy másik Sándor Károly Akadémia az országban, akkor nincs ki ellen focizniuk. Agárdon nem csapatban gondolkodunk - szögezi le az ügyvezető igazgató -, hanem egyénekben, tehát nem csapatként élnek az iskolában, a kollégiumban a gyerekek.

Az MTK szakembere láttatni igyekszik azt a különbséget is, amelyik jó pár éve Demján Sándor, Csányi Sándor pénzén elindult Bozsik program, illetve a Sándor Károly Akadémia között volt, illetve van. Az előbbi "csak" arról szólt, hogy tornarendszerben minél több kisfiú focizzon. Agárdon azonban elitképző iskola működik, tehetséges kisgyerekek, majd nagyobb gyerekek laknak a kollégiumban, ellátják őket minden szükségessel, főznek, mosnak rájuk, s valódi középiskolai tanulmányokat is folytatnak. Egy gyerek egyévi költségei elérik a hárommillió forintot. Rengetegen jelentkeznek itthonról is, külföldről is, boldogan fizetnének, hogy beírathassák a gyermeküket. Erre nincs mód, az ország 35-40 legtehetségesebb gyermekének készült az iskola, őket a tehetségkutató edzők találták, találják meg.

Piacképes know-how

Tény, a stadionokban kevés a néző, alig látni színvonalas mérkőzéseket, s a labdarúgás hazai menedzsmentjének, irányító szervezeteinek sem túl jó az ázsiója. "A Sándor Károly Akadémia azonban a magyar foci olyan zászlóshajója, amilyen sikertörténetté is válik" - érvel nem is kék-fehér, hanem piros-fehér-zöld lobogó alatt a Hungária körúti klub ügyvezető igazgatója. Bizonyítéka: Európa legnagyobb élklubjainak utánpótlásért felelős vezetői adják egymásnak a kilincset, napokon át tanulmányozva az agárdi tehetséggondozást, elitképzést. Olasz, spanyol, portugál, holland, német, brit ajánlatok sorakoznak az akadémia "irattárában", mindenhonnan hosszú távú, üzleti hátterű együttműködési szerződést ajánlottak. Domonyai Lászlóék végül is döntöttek, a Liverpoolnak mondtak igent, tekintettel az ottani klubkultúrára, s arra az ott folyó nem csak fizikai - stadion- - építkezésre, amellyel egészséges jövőt kölcsönöznek az angol együttesnek. Komoly célokkal érkezett amerikai befektető csoport kezdte meg tevékenységét náluk.

Kiderült, nem rúgunk szellemi öngólt, amikor azt kérdezzük: kastéllyal, koszttal, kvártéllyal sokfelé rendelkezhetnek a világban, a Sándor Károly Akadémia birtokol-e olyan know-how-t is, amilyet Európa is piacképesnek, jó hozadékúnak tart? Domonyai László igenjét azzal toldja meg, hogy valóban működnek máshol is Európában nagyon jó tehetséggondozó iskolák, de szinte mindegyik hetekig-hónapokig háznál laktatja a gyerekeket, onnan járnak edzésekre, iskolákba. Agárdon a gyerekeket nem vágják el a családjuktól, hétvégéken szinte kötelezően otthon vannak, mert ez nagyon is kell a személyiség egészséges fejlődéséhez. Nem pusztán a gyerekek tehetsége vizsgázott és vizsgázik tehát, hanem - éppen úgy, ahogy a három sakkozó Polgár lány esetében - a tehetséggondozásban specialista felnőttek szakértelme, tudása is.

Boldogságot keresnek

Ezzel együtt sem arról szól az agárdi vállalkozás, hogy pénzt invesztálnak valakik a különleges képzésbe, melynek hozadéka a jó pénzen eladott játékos. Domonyai László egyszerűen elutasítja, hogy üzletet akartak csinálni a Sándor Károly Akadémiába befektetők, hiszen az iskola eddigi működésének több mint 700 millió forintjából valóban kihozhattak volna jókora profitot, ha az üzleti életben fialtatják. A focit szerető emberek az alapítványba befektetett pénzükkel és munkájukkal keresnek, de nem pénzt, hanem boldogságot. Amikor a Liverpool leigazol két játékost az iskolából, akkor az igazolódik vissza, hogy sikerült a tehetségek megtalálása, felnevelése, s az akadémia képes értéket létrehozni. Az tölti el boldogsággal Várszegi Gábort, Garami Józsefet - és hozzájuk sorolja magát Domonyai László is -, hogy látták 15 évesen focizni Németh Krisztiánt, majd pedig látják három évvel később a világ egyik legjobb csapatában, igazi, leigazolt világsztárjelölt profiként.

A többiekkel is el tud számolni az MTK ügyvezető igazgatója, már csak azért is, mert a szakmai befektetésük nem is az MTK-é, hanem a magyar labdarúgásé. A hazai futball a haszonélvező, s persze a felnevelt tehetségek mindegyike, függetlenül attól, hogy hol folytatják. Domonyai László szerint NB I-es csapatokban találják meg számításukat, ahol manapság is tisztességgel meg lehet élni a jövedelemből. Tízegynéhány aktív labdarúgói évvel pedig meg lehet alapozni egy egész életet.