Van, akinél a vasárnap esti depresszió minden alkalommal, újra és újra előbukkan a következő munkás hét előestéjén, van, aki csak nagy ritkán várja kedvetlenül, szomorúan a hétfőt. Akár így, akár úgy van, ha a visszatérő depresszió áldozatai közé tartozik valaki, el kell gondolkodnia azon, mi a problémája a munkájával, mi teszi azt nyomasztóvá és fárasztóvá. A szakértők véleménye az, ha végletesen frusztráló a munkahely, eljött az ideje új megoldást keresni.
Az ember azonban nem lehet mindig kész a munkahelyi váltásra, legyen a helyzete bármennyire nyomasztó. Különböző - például magánéleti - okok miatt gyakran kénytelen az adott szituációból kihozni a legjobbat. Törekednie kell a meglevő pozíció megtartására, ha aránylag rövid ideje került az állásába, ha úgy érzi, még nem tanulta meg mindazokat az ismereteket, amelyek elsajátítását az adott munkahely lehetővé teszi, vagy a munkakör még rejt új lehetőségeket.
Sokan az anyagi vagy szakmai szempontokat tekintik elsődlegesnek. Karrierjüknek és lelkiviláguknak egyaránt jót tesz azonban, ha arra is figyelmet fordítanak, hogy kielégítően érezzék magukat az íróasztaluk mögött, sőt szeressék a munkájukat.
Élmény határhelyzetben
Sokan talán nem gondolnak rá, de a munka, a feladatvégzés az egyik legelemibb örömforrása az életnek. Óriási élmény, ha valaki legyőzhet egy akadályt, ha új szintre lép tudásban, tapasztalatban, és mindezt egy érdekes feladat meg tudja adni. Szokatlan gondolat, de olyan neves pszichiáterek, mint a magyar származású Csíkszentmihályi Mihály gyakorlati kutatásai támasztják alá, hogy a munkát valóban lehet élvezni.
Csíkszentmihályi Mihály szerint azok élnek a föld felett öt centivel a boldogságtól, akik maguk tűzik ki céljaikat, és erejük megfeszítésével csak annak élnek. Az úgynevezett flow, az áramlatélmény - ahogy a pszichiáter nevezi találmányát -, akkor következik be, ha az ember jelentős feladattal találkozik, amely nem olyan nagy, hogy eleve lehetetlen megoldani, de azért a győzelemért keményen meg kell dolgoznia. Ha a léc, amelyet át kell ugrania, alacsony, és erőlködés nélkül átvihető, előbb-utóbb unatkozni fog, ha túl magas, frusztrálódik: a sikerélményt a még elérhető cél határhelyzete hozhatja, az, amiért nemcsak meg kell dolgoznia, de egy kicsit önmagán is túl kell nőnie.
Amikor valaki ki tud találni valamit, ami nem rutinfeladat, nem passzív szórakozás, hanem átmozgat, mert győznie kell, rájön, mennyi mindenre képes. Mindezt az élményt szerencsés esetben elővarázsolhatja a meglévő munkájából is, csak a gondolkodását kell megváltoztatnia hozzá.
Pozitív gondolkodás
A Monster, a világ legnagyobb on-line állásközvetítő cégének magazinja számos tanáccsal szolgál arra vonatkozóan, milyen lépésekkel érhető el, hogy az ember megkedvelje és élvezze a munkáját.
Elsősorban is a pozitív értékeket kell a középpontba helyeznie. Választ kell találnia arra a kérdésre, hogy mi az, ami miatt szerethető az adott munka, miért vállalta el az adott pozíciót. "Valaminek lennie kell!" - erősködik Jenny Ungless, a Monster szakértője. Ha maga az állás nem kecsegtet sok élvezettel, lehetnek más kedvező aspektusok is: például, hogy egyes kollégákat kedvel, vagy hogy péntekenként két órával hamarabb végez, mint az előző munkahelyén.
Jó az is, ha megtalálja a munkáját érdekessé tevő izgalmakat. Sokan kötelező robotnak tekintik, amit a munkahelyükön végeznek, és úgy érzik, mindennap szenvedniük kell kilenctől ötig, hogy aztán az ezzel az "áldozattal" szerzett pénzzel a gyerekeiket nevelhessék, élhessenek családjuknak, hobbijuknak. Ne tekintse tehát magát áldozatnak, akit a kényszer hajt be minden reggel dolgozni, hanem próbálja elűzni az óhatatlanul felbukkanó unalmat. Keresse a módját annak, hogyan tehetné munkakörét izgalmassá. Ha nem talál kihívást abban, amit éppen csinál, kezdeményezze a változást. Mentorálhatja, betaníthatja az új munkatársakat, vagy kapcsolatot kereshet más osztályokon dolgozó kollégákkal, akikkel eddig nem működött együtt. A felettesek minden bizonnyal örömmel veszik majd a fejlődési szándékot.
Rugalmas munkaidő
Sok helyen van lehetőség arra, hogy rugalmas időbeosztásban, és ne nyolctól négyig, illetve kilenctől ötig végezzék a munkát. Ha problémát okoz a monoton munkarend, hetente egy vagy fél napot tevékenykedhet otthon, vagy máshogy variálhatja a munkaidejét. Magyarországon erre ugyan még sokkal kevésbé van lehetőség, mint a fejlettebb munkakultúrájú országokban, itt általában kikerülhetetlen a fennálló időbeosztás betartása, és felsőbb szintről rosszallást von maga után az "eredetieskedés".
A rugalmas munkaidő persze nem egyenlő azzal, hogy valaki napközben hazamegy heverészni. A pozíciók jelentős részénél az irodán kívül is végezhető számos hasznos tevékenység, hiszen dolgozni nem feltétlenül az íróasztal mögött kell. Külső tárgyalás, továbbképzés, ügyfelek megkeresése, beszerzés: megannyi feladat, amely kicsit lazít a kötött hely- és időbeosztáson.
Ha valaki úgy érzi, szellemileg nem stimulálja kellően a munkája, kezdjen önfejlesztésbe. Vegyen részt a pozíciójához kapcsolódó tréningeken, kurzusokon. Nemcsak az ismeretei tárát bővítheti ezáltal, hanem új rálátást szerezhet, és frissen tarthatja az érdeklődését. Arról nem is beszélve, milyen jól mutatnak az elvégzett továbbképzések az önéletrajzban.
Hálózatépítés
Akár lehetővé teszi valakinek a feladatköre, akár nem, hogy új szakmai ismeretségeket szerezzen, meg kell keresnie az utakat ahhoz, hogy mind több kapcsolatot építhessen ki.
Az ismeretségi háló bővítése ugyanis remek lehetőség arra, hogy érdekes és friss maradjon, amivel foglalkozik. Változatos ismeretanyagot és mindig bővülő perspektívát nyerhet, ha az ember belehelyezi önmagát egy hálózatba.
Az amerikai gyakorlatból ered, de a hazai munkakultúrában is hasznos, ha a meglevő lehetőségeket kihasználja, vagy maga teremt módot a szakmai ismeretségi köre bővítésére akár például beszélgetéssel egy pohár ital mellett, akár cégen belüli rendezvény szervezésével.
De a szórakozásra is lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy mindenki kicsit jobban érezze magát a munkahelyén. A hét lezárását jelentő közös kávézás a kollégákkal vagy más szokások könnyen meghonosítható, egyszerű megoldások, és elviselhetővé teszik a szürke és nyomasztó környezetet. Sokat dob a hangulaton, ha a munkatársak kellemesen érzik magukat egymással, és ezért bárki tehet lépéseket. Persze a többiekre ráakaszkodni, és a jókedvet erőltetni nem kell. Az, hogy a munkáját komolyan veszi valaki, nem jelenti, hogy összeszorított foggal kell végigküzdenie a napot.
Nem közömbös a háttér, a magánélet sem.
Az sem kizárt ugyanis, hogy aki nem leli örömét a munkában, igazából az egész életét unja. Ha nagyon rányomja a bélyegét az életére a munka, minden napja egyformán szürkén telik: felkel, elmegy dolgozni, hazamegy, ledől a nappaliban, végül fogat mos és lefekszik. Észre kell tehát venni, ha üressé vált az életforma, és tenni kell ellene. Ha az izgalmat már csak a televíziós sorozatok fordulatai jelentik az életben, akkor ideje az ezer éve látott barátokkal felvenni a kapcsolatot, de az is jó ötlet, ha hétvégére olyan programot szervez a család, amit hétfőtől kezdve örömmel várhatnak.
Nyomasztóvá teheti a mindennapokat az is, ha belefullad a végeláthatatlan teendőkbe.
Az időhiányon, a túlórázáson segíthet a jobb beosztás, a prioritások felállítása. Az időmenedzsment tanfolyamokon vagy könyvek segítségével elsajátítható ennek az egyik legfontosabb eleme, a tennivalók fontossági sorrendbe állítása. Az idő beosztásával, a halaszthatatlan feladatok elvégzésével megúszható, hogy az estéket az irodában töltse az ember, és ezzel talán a hétfő reggeli fejfájása is enyhülni fog.
Ha semmi sem segít
Amikor mindezen túlvan valaki, igyekezett áramlatélménnyé változtatni a napi rutint, meglátni a kihívást, a megugorható lécet feladataiban, megpróbált minden ötletet a gyakorlatban alkalmazni, de munkája semmivel sem vált élvezetesebbé, talán valóban eljött az ideje a váltásnak. Az élet túl rövid ahhoz, hogy végigunatkozza és idegeskedje, mert leragadt egy nem hozzá illő helyen. Néha dönteni kell, és gyökeresen váltani ahhoz, hogy örömöt leljen abban, amivel nap mint nap foglalkozik.
