Ne soroljuk! Az internet, azonkívül, hogy egy számítógépes szabvány (IP) elnevezése, olyan tartalmat kínál, és a tartalmak olyan minőségét hordozza, amely korábban nem létező volt, és így szokatlanságával tüntet. A World Wide Weben lévő információhalom óriási gazdagságot mutat, ezért sokkal helyesebben fogalmazunk, ha az internet által közvetített tartalmakról mint az információról beszélünk. Mert minden, ami egy internetböngésző kinyitott ablaka mögül ránk zuhan: az tartalom, még akkor is, ha az egy elektronikus áruház, egy üzleti csatorna, egy webújság vagy egy internetes szoftver. Minden, ami a háttérben mozgatja ezen új világrendszert, és minden, amit rajta keresztül elolvashatunk, meghallgathatunk és interaktív kapcsolatot létesíthetünk, az a tartalom.

Amikor tehát feltesszük a kérdést, hogy a weboldalak kínálata micsoda, nem tudunk pontosan körülírhatóan kijelölni egy elemet a komplexitásból. A webtartalom: újság, tehát elektronikus és digitális média. De több is annál, hiszen interaktív: ezen a terepen minden mindennel összekötött. A 303 millió felhasználó milliárdnyi oldal között böngészhet, hírek és információk után kutakodva. De a web egy globális és nehezen korlátozható tacepao is, ahol mindenki szabadon kifejtheti véleményét, teheti közzé állásfoglalását, megmutathatja, vagy éppen elrejtheti magát. S egyben kereskedelmi csatorna, kormányzati és magán hírközlő rendszer is. Tehát minden együtt: all in one.

Ehhez az új tartalomhoz új viszonyt kell kialakítaniuk a vele együtt élni kívánó generációknak. Lesznek olyanok, akiknek ez könnyebben megy, s olyanok, akiknek jóval nehezebben, ám olyanok is, akik mereven elzárkóznak ideológiai falaik, illetve elzáratnak szociális helyzetük állította akadályaik mögé. De az új viszony, amely kialakul, minőségében lesz más, mint a televízióhoz való viszony, vagy éppen a klasszikusan nyomtatott kulturális javakhoz való, immáron tradicionális kapcsolat.

Nagy ívű körsétát tesz a történelem, amikor az athéni demokráciától ismét eljuttatja az embereket a mindennapok közvetlen demokráciájáig. Akkor ennek lehetőségét a közösségek kicsiny volta (városállam) adta, napjainkban pedig a technika kínálja. A világ számítógépei között feszülő hálózat biztosítja, hogy gombnyomásra értesüljünk a végbement eseményekről, rendelkezésre álljon az a tudás, amelyet az emberiség napjainkig felhalmozott; s mindezek között pedig szűnjenek meg a feszülő nemzeti, pszichológiai, etnikai határok, s diktatúrák, hatalmi elitek ne férkőzzenek az ember és szabadságvágya közé.

A jövőben az internet korlátlan elérésének lehetősége lesz a demokrácia egyik garanciája. Az internet használói véleményükkel és bankkártyáikkal befolyásolják a gazdaságokat, a politikákat, hiszen immár háromszázmilliós nagyságrendben adhatnak nyomatékot szavaiknak, szervezhetnek szavazásokat, gyűjthetnek aláírásokat, hívhatnak fel bojkottra, mint az elmúlt évben nemegyszer sikeresen.

A fejlett világ trendje egyértelmű: a véleményelitet követve mindenki számítógép elé ül. Ezért módosul a kisebb és nagyobb közösségek viszonya, s polgáraik irányában megváltozik a lokális és nemzeti kormányzatok mentalitása is, hiszen az emberek a korábbiaknál nagyobb (vélemény)szabadsághoz, szervezőerőhöz és -eszközhöz jutnak. A demokrácia parlamentarista formája kiegészül a világmédia felhasználói által kikövetelt közvetlen elemekkel, és a mai pártok, államok és parlamenti hagyományok új módszereknek és rendszereknek adják át helyüket.

Az állam szerepéről évezredes viták folynak. Ezeknek most szakad vége: a kormányzatok mentalitásának megváltozása egyetlen irányba hat. Egy adott területen élő polgár nem urakat, hanem alkalmazottakat választ magának, akiket azért fizet (adóval), hogy igényeit a lehető legmagasabb színvonalon, a leggyorsabban kiszolgálják. Lehetőség nyílik arra, hogy ne a polgár forduljon a hivatalhoz, hanem a hivatal keresse meg őt, ha lejárt az útlevele vagy egyéb igazolványa, akkor szelíden hívja fel arra a figyelmét, hogy hajlandó némi összegért azt meghosszabbítani, tehát szolgáltatni. Aki személyesen kíván eljárni saját ügyeiben, az hivatali terminálok előtt teheti meg, s nem ügyintézők közötti passiót járva. A megrendelő a pénzéért cserébe tehát szolgáltatást kap.

Egy emberöltő múlva már számítógépen (esetleg call centeren) keresztül jelentkezünk be orvoshoz, gyerekünk tanáraihoz, időpontot egyeztetve, hogy megspóroljuk az időrabló várakozásokat. Az egyetemre felvételiző számítógépen küldi el jelentkezését, a vállalkozó az adóbevallását, hiszen a számítógép kezelése általános iskolai tananyaggá válik, s a kisdiák elektronikusan is megkaphatja multimédia-tankönyvét. A könyvtárban így jelezzük előre, mit szeretnénk kikölcsönözni, vagy elektronikus könyvünkbe, számítógépünkre letölteni. Így foglalunk vendéglőben asztalt, moziban, színházban, koncerten jegyet.

S aki szegény, s nem telik neki számítógépre, az még szegényebb lehet. Számukra biztosítja a valóban demokratikus kormányzat a közösségi helyeket (teleház, művelődési ház, önkormányzat, posta, könyvtár, iskola), ahol ellenszolgáltatás nélkül részesei lesznek a felgyorsult idő hasznának. S a szolgáltató és a szolgáltatásokért felelős állam, kormány, önkormányzat – amely polgárai forintjaiért dolgozik – bevétele fokozásáért bekapcsolja az ország minden polgárát a világ szüntelenül változó folyamataiba, olyan szolgáltatásokat teremtve, amelyek hatékonnyá és boldogabbá teszik az egyént, a nagy- és kisközösségeket, a gazdaságot és a nemzetet.

S ez pedig immáron egy újabb civilizációs kör kezdete. Amikor ismét, jelentősen megváltozik a társadalom polgárainak viszonya egymáshoz, az általuk termelt javakhoz, értékekhez. Egy pár évig még hosszú alagúton bukdácsolunk majd át, kezünkben a villódzó-fénylő technológiákkal, s amely út újabb társadalmi formákhoz vezet. Hogy ennek milyen társadalmi, kulturális, oktatási, jogi, gazdasági és biztonsági kérdései lesznek, arra most kell felhívnunk a figyelmét a ma időseinek (hogy elmeséljék az unokáknak), és a mai gyerekeknek és fiataloknak, hogy elmeséljék a szüleiknek.

Dr. Beck György