"A polgármester - emeli szeme magasságába a fröccsöspoharat, mintha köszöntené is az amúgy éppen nem jelen lévő választott vezetőjét a kocsma törzsvendége - akkor lát számítógépet, amikor a szakorvosiban feljegyzik, hogy az alkoholizmusa mellett milyen kórságban szenved még." Őszinte beszéd ez, mi tagadás. A falu legnépszerűbb intézményében másokkal együtt sorolja a helybéli, kinek lehet számítógépe közülük. A végeredmény két család. Az egyiknél még internet is akad, mert a gyereknek mindent megadnak. "A községházán legfeljebb egy írógép van valamelyik sarokban - tesz tanúbizonyságot helyismeretéről a fröccsök nagyfogyasztója. - Az elektronikus ügyintézésnek meg legfeljebb a polgármester mája tesz eleget!"

A Heves megyei kocsmaélmény ma inkább tekinthető átlagosnak Magyarországon, mint a következő, kisbéri példa. Az időben és térben is elkülönülő ellentétpár arra való, hogy megmutassa: vajon merre is tartunk akkor, amikor az önkormányzati elektronikus ügyintézés novemberi jogi premierjéhez érkezett az ország.

- Min múlik, hogy élnek-e az informatika kínálta lehetőségekkel, vagy éppen hátat fordítanak az újnak az önkormányzatok?

- A képviselőtestület meggyőzhetősége a lényeg - vélekedik a kisvárosi jegyző, dr. Árvai József.

Komárom-Esztergom megyében, a Bakony tőszomszédságában, Kisbéren találkozhattunk a helyhatóság emberével, de nem könnyen. Ott-jártunk napjának délutánján a városházát nem lehetett elérni sem telefonon, sem e-mailekkel, s személyesen is csak szabálytalanul. Egyetlen árva lelket nem találtunk az épület első szintjén, miután gondosan megkerültük a "Félfogadás nincs" táblát. Az emeleten, ahonnan karcos női hangok hatoltak le a lépcsőházon, már nem okozott nehézséget ráakadni a jegyzőre, az egyetlen férfiúra, aki azonmód tudatta is, hogy mit látunk, amikor senkit sem látunk a földszinten.

- Nyugdíjba megy egy kolléganő, most van a búcsúztató.

- Ő még megúszta számítógép nélkül?

- Ő még igen.

A többiek azonban nem bánják, hogy vége az írógépnek, csökkennek a papírhegyek. Szabadon levelezhetnek, internetezhetnek, sőt jutányos áron otthonról is elérhetik a világhálót. De ez az állapot már a végeredmény. Annak a végkifejlete, amit Árvai József a meggyőzhető testülettel magyaráz. Legalább fél évtizede "elektronizálhat" a városi honatyák segedelmével, s ezzel a jogosítvánnyal munkabért takarít meg, nem is keveset.

- A negyvenegy fős polgármesteri hivatal harmincegy fősre apasztotta a létszámát úgy, hogy a polgármester a negyvenegyben nem volt benne, de most, a harmincegyben már benne van - sorolja a mínuszokat Árvai József.

A fiatalember 2000-ben láthatott hozzá Kisbér önkormányzatának elektronizálásához, az akkori két 486-os helyett ma 40 géppel dolgoznak, de úgy, hogy már 2001-ben kiépítették a helyi hálózatot. Két évvel később a képviselők laptopot kaphattak, cserébe "csak" a tiszteletdíjukról mondtak le.

- Mi pedig hatvan-hetvenezer forintnyi fénymásolási költségről - számolja át kézzelfogható haszonra a testületi anyagok informatikai csatornába terelését Árvai József. Majd felsorol legalább öt-hat elnyert pályázatot, s kiderül: évek óta működik ügyfélhívó rendszerük az okmányirodájukban, s boldog a lakosság a call centerrel is. Jóformán Kisbérről terjedt el és fertőzött meg harminc önkormányzatot a Gordius nevű pénzügyi rendszer.

- Ilyen "dobozt" is lehet venni? Mi benne a pláne?

- Az, hogy ezt eleve az önkormányzatokra szabták, míg amit sokfelé használnak, az a vállalati pénzügyi rendszerek adaptációja, sok-sok hibával - érvel a jegyző, akiről fokozatosan kiderül, olyan, mint egy speciális anyakönyvvezető, aki az államigazgatás és az informatika házasságát celebrálja, de úgy, hogy képes minőségi garanciát vállalni mind a két félért, illetve magáért a házasságért is. Megtudjuk tőle, közbeszerzési pályázaton nyerte el a kisbéri alkalmazást a Gordius. A kisváros előre pontosan meghatározta, hogy mire akarja használni a pénzügyi rendszert, ezért nem egy átszabottat, hanem kifejezetten önkormányzatit kapott.

Irattártól a vakbélműtétig

A jegyző "bevall" még néhány "helyi értéket", így a térinformatikai rendszert és az e-dokumentum-rendszert. Ez utóbbi a papírküldemények szkennelésével kezdődik, s azzal folytatódik, hogy a teljes hivatali ügyintézést, egészen az irattárba helyezésig, elektronikusan oldják meg.

Nem is kérdéses, Kisbér notórius pályázó, mostanában a GVOP 4.3.1.-ből facsarnak ki pénzt. Ez egyébiránt kistérségi pályázat, s annyit tesz, hogy a kisbéri kistérség 17 településén egységes pénzügyi, térinformatikai, iktatással kombinált e-dokumentumkezelő rendszer valósul meg, konkrét szakigazgatási modulokkal persze. A teljes irattári digitalizálás mellesleg azzal a vállalással párosult, hogy felvesznek szkennelőnek 36 helyi munkanélkülit. Ha pedig éppen most épül Kisbér új kórháza, akkor a "gazda" kötelességének érezte megpályázni, no és bevezetni az e-betegrendszert. Ezzel a háziorvosi, a szak- és kórházi orvosi ellátás informatikai háttere egy és ugyanaz lesz, a leletek, kezelések, gyógyszerellátás adatai mindenhová "kísérik" a beteget.

- Ha az e-önkormányzatiság bevezetése ennyi örömmel és haszonnal jár, akkor miért nem áll Kisbérből az egész ország?

- Azért, mert az "e" sokak kenyérkeresetét veszélyezteti.

Árvai Józsefék kikísérletezték: jó dolog önkormányzati feladatokat kiszervezni, vállalkozásba "küldeni". Kisbéren például bérkönyvelnek is önkormányzatoknak, de azt már most tudják, az igazi az, ha az ehhez értők kilépnek a helyhatóságtól, céget szerveznek, s a környék összes önkormányzatának elvégzik az ilyen munkákat. Másként is átlépi városa határait a jegyző, hiszen arra a kérdésre is van "országos" válasza, hogy sikerül-e az e-önkormányzathoz e-köztisztviselőket "beszerezni" az államigazgatás iskoláiból.

- A diploma önmagában kevés, ha az önkormányzati munkatárs nem tudja, milyen a mélyvíz - nyújtja át tapasztalatai sűrítményét. - De a mi mélyvizünk kell az informatikusoknak is. Kisbéren fél évig ismerkedtek a folyamatokkal, mire tudni kezdték, hogyan valósítható meg az e-dokumentumkezelés. Sokfelé még elég hangosan kiabálnak a polgármesterek a GVOP-os pályázatok ellen például azért, mert nem látják, mi kerülhet 15-20 millió forintba - egy leaszfaltozott utca árába - egy szoftveren.

A legnagyobb kérdés azonban az, hogy hogyan lehetne az e-közigazgatás nevében a különböző rendszereket összekapcsolni. Kisbérről például olyasmi is feltűnik már, hogy az önkormányzat, amelyik munkája során "nagyfogyasztója" a tulajdoni lapoknak, a földhivatali informatikai rendszeren keresztül csak pénzért juthat dokumentumokhoz. Ha hagyományosan, papíron és postázva igényli ugyanazokat az iratokat, akkor nem kell fizetnie. Csak a lassúságért, a papírért, a hivatalok közötti postázásért.

Szélessávú zsákutca

Kisbér inkább tűnik ma még szigetnek, olyan helynek, ahol a városháza előbbre tart, mint az ország ezernyi más településén. Mégis meglehet, ez a több is kevés a boldogsághoz - akadt ugyanis egy kérdés, amellyel sikerült "megfogni" a kisbéri jegyzőt.

- Ha lesz is e-önkormányzat Kisbéren, vajon van-e e-lakosság is?

- Szeretik a kisbériek az elektronizált végeredményt, ugyanis használják. A helyhatóság honlapját egyetlen év alatt harmincötezren látogatták. Egy tavalyi felmérés szerint legalább százötven háztartásban interneteztek szélessávon, és most már legkevesebb négyszer ennyi otthonban van ADSL. De hiába komfortosabb az emberek környezete - lakása, kórháza, iskolája, helyhatósága -, ha a kisbéri életminőséget mégis tönkre lehet tenni. A megélhetési lehetőségek hiányával.