Mert akinek nincs szüksége arra, hogy világos elméjének gondolatait lábjegyzetek sokaságával tegye a tudományos világ számára tudományossá, s nem is érdekelte soha, hogy tudós társai befogadják vagy megvetik túlságosan egyszerűen és világosan, sőt mi több, népszerűen megfogalmazott gondolataiért, az Kopátsy Sándor. Lengyel László, mint vallotta köszöntőjében, sokat dolgozott együtt Sándorral, de még a mai napig meglepetést tud okozni számára Kopátsy agya. Mert mindig mindent másként lát, más következtetést von le mindenből, mint bármely más halandó, gondolkodó elme.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Glatz Ferenc ünnepi köszöntőjében félretette akadémiai tisztségéből adódó kötelezettségeit, s röstellkedett a tudomány eme hibáján. „A sors játéka, hogy Kopátsy Sándort épp a Magyar Tudományos Akadémia legszebb termében ünneplik barátai, tudóstársai, tanítványai” – adta meg ezekkel a mondatokkal a tiszteletet Kopátsy Sándornak.
– Kopátsynak soha nem hiányzott az akadémikusi titulus, de a Magyar Tudományos Akadémiának nagy szüksége lett volna egy ilyen emberre – folytatta a helyszín ellentmondásosságából fakadó poénok sorozatát Matolcsy György gazdasági miniszter, aki tanítványként, jó barátként élt Sándor mellett jó két évtizedet. – Szerencsém volt megismerni Sándorban a szabad, gondolkodó, alkotó embert, aki soha nem alkalmazkodott, simult, soha nem követte az uralkodó szélirányokat. Mindig ment a saját feje után, mondta az igazát, s soha nem félt. S nem érdekelték a tudományos fokozatok. Az érdekelte csak, hogy minél több emberrel tudja megosztani páratlan optimizmusából, pozitív gondolkodásából eredő tanait, világnézetét, s ezzel tudjon segíteni egy sokkal okosabb, de mindenképpen emberközpontú világ kialakításában – mondta a miniszter inkább hálás tanítványként, sok-sok szeretettel, mint hivatalos minőségében.

Kopátsy Sándor mit is mondhatott volna mást az ünneplést megköszönve, mint egy egészen kopátsyst: ő a világ legszerencsésebb embere. Mindig is annak tartotta magát, még akkor is, amikor üldözték. Ő tudja, mi a boldogság. Együtt ünnepelni a 80. születésnapját sok-sok olyan emberrel, akiket szeret és tisztel, s együtt élni élete párjával, Ágival, aki nélkül nem tudta volna kiteljesíteni életét és tehetségét. Ágnest az ünnepi beszédet mondók sem hagyták ki a születésnapi köszöntőből, mert mindannyian tudták, Ági nélkül Kopátsy nem kerek egész.
S mit tud hozzátenni még e sorok írója? Kopátsy Sándor nemcsak tanítómesterem, gondolkodásom, világlátásom alakítója, formálója, de életem minden területének finom követője, segítője, apai szeretettel kísérője. Gondolatai szárnyalásának kora soha nem vetett féket. Mert ami frissen tartja szellemét, csodálatos kondícióban testét, az a sok szeretettel kibélelt lelke, emberszeretete. S legfőképpen egy kiteljesedett élet élése. Mert Kopátsy az a szerencsés ember, aki egész életében azt csinálta, amire született. S hozzá is adta a világ fejlődéséhez azt, amit csak ő adhatott hozzá. S mi kell ennél több?

A szerkesztőség köszöni neked az immár tizenhárom éve tartó szakmai támogatásodat, segítségedet. Isten éltessen, Sándor!