A németországi születésű diplomata 1973-ban Nobel-békedíjat kapott a vietnami háborút lezáró párizsi békemegállapodás kitárgyalásában betöltött szerepéért.
Henry Kissinger 1969 és 1975 között nemzetbiztonsági tanácsadóként szolgált a Fehér Házban Richard Nixon és utóda, Henry Ford idején, valamint 1973 és 1977 között külügyminiszterként irányította az amerikai diplomáciát.
Külpolitikai megközelítése a reálpolitika volt, és ennek részeként a hidegháborús feszültségek enyhítése. Az 1970-es évek elején meghatározó szerepe volt az Egyesült Államok és Kína közötti kapcsolatok normalizálásában. Külpolitikai stratégiájának fontos eleme volt a fegyverzetkorlátozási tárgyalások elindítása a Szovjetunióval, aminek eredményeként 1972-ben megszületett a ballisztikus rakétaelhárító rendszerek telepítéséből szóló egyezmény (Anti-Ballistic Missile Treaty), ami 2002-ig volt hatályban.
Henry Kissinger nem hivatalos pozícióban később is több amerikai elnöknek adott külpolitikai tanácsokat, mind demokrata, mind republikánus elnököknek, köztük George W. Bush-nak és Donald Trumpnak.
Külpolitikai stratégiájának kritikusai szerint a reálpolitika és az Egyesült Államok elsődleges érdekeinek érvényesítése érdekében hozzájárult autokratikus rezsimek kiépüléséhez, valamint szemet hunyt az emberi jogok megsértése felett diktatórikus berendezkedésű országokban.
Henry Kissinger a századik születésnapja alkalmából a jövő héten New Yorkba és Londonba, valamint németországi szülővárosában, Fürthbe is ellátogat - közölte fia, David Kissinger a Washington Post című napilapban édesapjáról megjelent írásában. (MTI)
