A magyar kormánypropaganda lassan évek óta azt harsogja, hogy a szankcióknak semmi értelme, mert nincs hatásuk. Ezzel szemben a valóság az, hogy Putyinnak éppen a szankciók miatt át kellett állítania országát hadigazdálkodásra. Ez azt jelenti, hogy az orosz családok felének a bevétele immár a hadiiparból származik. A hadseregnek dolgozó cégek exportpiacai egyszerűen megszűntek. Durvábban fogalmazva a fél orosz ipart be kellene csukni egy béke esetén, ami éhséglázadáshoz vezetne.

A másik ok, amiért Moszkva nem akar békét, hogy Putyinnak be kellene ismernie, Ukrajna ügyét nagyon benézte. A tervezett villámháború ötlete kudarcot vallott. Így jelenleg Putyin érdeke egy fékezett habzású háború folyamatos menedzselése, ami garantálja a piacot gazdasága számára. Sikerként egy-két falut mindig be tudnak venni csapatai. A másik nagy haszon, hogy Ukrajnát és a Nyugatot így folyamatosan nyomás alatt tudja tartani. Ezzel destabilizálni képes Európát, amely egy elkényelmesedett, jóléti világra rendezkedett be, nem pedig egy konfliktusokkal terhelt, anyagi megszorításokkal fenyegető modellre.

Ezeket a folyamatokat kiválóan mutatják a választások. A legnagyobb kihívást német szélsőjobboldal előretörése jelenti. Az AfD Németország újraegyesülése óta először tudott tartományi választást nyerni. Egy olyan pártról beszélünk, amellyel eddig szóba sem volt hajlandó állni a német politikai elit. A helyzetet jól jellemzi, hogy ugyan az AfD lett a második legerősebb párt Németországban, még egy bizottsági elnöki széket sem engedtek át nekik a Bundestagban.