Világszerte a 26-35 év közötti munkavállalók körülbelül 79 százaléka egyáltalán nem tesz félre nyugdíjas éveire. A PwC becslései szerint az Egyesült Államokban a nyugdíj előtt állók (55-64 éves korosztály) nyugdíjcélú megtakarításainak középértéke 120 000 dollár, ami 15 év nyugdíjban töltött idővel számolva várhatóan kevesebb mint 1000 dollárt biztosít majd havonta. Ez aligha elegendő, különösen, ha bekalkuláljuk a várható élettartam és az egészségügyi ellátás költségeinek növekedését.

Magyarországon sem jellemző az öngondoskodás

Magyarországon a KSH közvéleménykutatási adatai szerint a munkaképes lakosságon belül csak 21 százaléknak van nyugdíjcélú megtakarítása. Az önkéntes nyugdíjpénztárak által kezelt vagyon 1 625 milliárd forint, ami mintegy 1,1 millió tag között oszlik meg. Ezt egészíti ki mintegy 380 ezer nyugdíjbiztosítás és 107 ezer nyugdíj-előtakarékossági számla.

A PwC szakértői szerint ezekből az adatokból is látszik, hogy Magyarországon viszonylag kevesen tesznek félre a nyugdíjra. Az Európai Unión belül ebben Magyarország sereghajtó, mivel hazánkban az ilyen jellegű megtakarítási kedv a 22. a sorban.

A legtöbb itthoni nyugdíjmegtakarítási-eszköz egyösszegű kifizetést is lehetővé tesz a nyugdíjas kor elérésekor. Így az a néhány millió forint, amit az öngondoskodók félretesznek, gyakran ház, telek, autó vásárlásra – vagy az unokák megsegítésére – megy el, és nem a havi nyugdíjak hosszú távú kiegészítésére.

„A magyarok elsősorban az államtól várják a nyugdíjukat, amelynek várható összegét két dolog határozza meg: egyrészt az átlagfizetés 1988-tól, másrészt pedig a munkaviszonyban, más kereső tevékenységgel eltöltött idő. Városi legenda tehát az, hogy a nyugdíjba vonulást megelőző utolsó öt évben megkeresett bérek alapján kapunk nyugdíjat” – mutat rá Honyek Péter, a PwC Magyarország adótanácsadási üzletágának igazgatója.

Honyek Péter azt is hozzáteszi, hogy a kiemelkedően magas munkabérből élők gyakorlatilag bármekkora összegű nyugdíjat megszolgálhatnak, mivel 2013-tól nincs járulékfizetési felső határ Magyarországon. Előtte legfeljebb évi 7-8 millió forintos jövedelemig kellett nyugdíjjárulékot fizetni, és így az állam által adott nyugdíjaknak is volt egy felső határa. Azóta azonban a kiemelkedően magas bérek után is kell járulékot fizetni, és ezen befizetések után az érintettek „szupernyugdíjakra” válhatnak jogosulttá. Ezeket az érintettek óriási befizetései alapozták meg, mivel ők az elmúlt nyolc évben kiemelkedő mértékben járultak hozzá a közterhekhez.

Bajban a kisvállalkozók

„Az érem másik oldala azonban elég sötét, hiszen a nyugdíjrendszerünk extra alacsony nyugdíjakat is eredményezhet. Ha valaki egész életében a minimálbérnek megfelelő összeget keresett, akkor a nyugdíja is ennek megfelelő lesz. Ez különösen a kisvállalkozók – és kiemelten a 420 ezer katás (kisadózó vállalkozások tételes adója) adóalany – számára jelent gondot, mivel ők törvényesen fizetnek a minimálbér vagy még alacsonyabb összeg után járulékokat, miközben vállalkozásukból felvett osztalékból élnek. Az osztalék után nem fizetnek járulékot, és így nyugdíjra sem jogosultak azután” – teszi hozzá Honyek Péter.

A szakember szerint e csoport számára különösen nehéz váltás lesz a nyugdíjaskor elérése, mivel a nyugdíjuk a korábbi osztaléknak csak egy részét, gyakran csak a töredékét fogja fedezni. Például a 2021. évi szabályok alapján egy havi 50 ezer forintot kereső katás adóalany csak annyi nyugdíjat szolgál meg, mint egy havi 102 ezer forintot kereső munkavállaló, ráadásul évente csak 7,3 hónap szolgálati időt szerez. Ezért a katás adóalany vállalkozók nyugdíjjogosultsága minimális lesz.

„Magyarországon tehát elsősorban a kisvállalkozó réteg számára lenne szükséges az, hogy aktívak legyenek a nyugdíjcélú öngondoskodásban. Ha ez nem történik meg, akkor az érintett vállalkozók a nyugdíjba vonulás után sem adhatják majd fel az ipart, egyszerűen megélhetési okokból. Az állam a személyijövedelemadó-rendelkezéseken keresztül már most is ösztönzi az öngondoskodást, de további lehetőségek, célzott tájékoztatási kampányok üdvözlendőek lennének” – mondja a PwC szakértője.

Növekszik a globális nyugdíjalapok által kezelt vagyon

A PwC elemzése szerint a globális nyugdíjalapok által kezelt vagyon 2025-ig 18 ezer milliárd dollárral fog növekedni – a 2019-es 52 ezer milliárd dollárról 2025-re 70 ezer milliárd dollárra, ami 5,2 százalékos éves átlagos növekedési ütemet jelent.

Az elemzés alapján az amerikai nyugdíj-előtakarékossági programok teljes vagyona 2025-re várhatóan 12 ezer milliárd dollárral nő – a 2019-es 33 ezer milliárd dollárról 2025-ig 45 ezer milliárd dollárra –, ami 6 százalékos éves átlagos növekedési ütemet jelent. Ez kétszer akkora növekedés, mint az összes többi globális piacon együttvéve.

A PwC tanulmányából kiderül, hogy 2025-re az Egyesült Államokban kezelt nyugdíjvagyon teszi ki a világ nyugdíjvagyonának 64 százalékát, míg az Egyesült Királyság és Kanada – a világ második és harmadik legnagyobb nyugdíjcélú megtakarítási piaca – a globális nyugdíjvagyon mindössze 5,6 százalékával, illetve 4,7 százalékával fog rendelkezni.

2,2 milliárd magán- és közszférában dolgozó munkavállaló nem fizet nyugdíjjárulékot

A nyugdíjcélú öngondoskodási termékek globális piaca minden korábbinál jobban függ a járulékalapú (DC) és az egyéni nyugdíjszámla (IRA) alapú programoktól. Mégis mintegy 2,2 milliárd globális magán- és közszférában dolgozó munkavállaló nem fizet nyugdíjjárulékot – ez a teljes globális munkaerő (3,4 milliárd munkavállaló) 65 százaléka. Az Egyesült Államokban a magánszektorban dolgozók fele (60 millió munkavállaló) számára nem elérhető munkáltató által finanszírozott nyugdíjprogram, vagy nem vesz részt ilyenben. Ez nagyrészt azért van így, mert a kisvállalkozásokat a nyugdíjprogramok kapcsán jelentős költségek terhelik, illetve az egyéni vállalkozóknak is sajátos igényeik vannak.

A szolgáltatók különösen a fiatalabbaknak segíthetnek a nyugdíjba vonulás sokkal korábbi megtervezésében azzal, ha felhívják a figyelmet a hosszú távú megtakarításokból származó előnyökre. Ehhez azonban az is szükséges, hogy megértsék a nyugdíjcélú megtakarítások elmaradásának okait és bővítsék a juttatások körét, amivel jobban kiszolgálhatják a különféle igényeket. A PwC 2020-as pénzügyi jóléti felmérésében a megkérdezett baby boomerek 56 százaléka mondta azt, hogy a nyugdíjba vonulás után is dolgozni fog, akár saját elhatározásából, akár pénzügyi szükségszerűségből – ez jóval magasabb arány, mint a korábbi generációk esetében. A Covid-19-válság rávilágított az életminőséget javító pénzügyi jóléti termékek iránti keresletre is.