Én viszem a boltot, de a feleségemé az ötlet, fel is ajánljuk megvételre Demján Sándornak – tréfálkozik halálosan komolyan a pusztazámori kastélytulajdonos, Krajcsovács János. Tréfa, mert Pusztazámor messze van Etyektől, a nagyvállalkozó tervei szerinti jókora filmstúdiót befogadó falutól, de ötlet is, mégpedig üzleti a javából, ha toronyiránt vesszük célba a helyet, ahol világ és Etyek csodájára mindennapos vendég lehet Julia Roberts.

Pusztazámori kisvasút

Szóval az asszony nem egyébbel zavarta meg ura fejét, mint azzal, hogy szóljon már Demjánnak, építsen ki egy kisvasutat a stúdiója, a tavai meg a dombjai mellé. Kijön a nép a városból, eljön messzi vidékről, hogy lásson jelmezes csatajelenetet, ügessen pár lovas a vágány mellett, s megálljon vele a vicinális egy halpaprikásra.

No lám, beindulnak az agyak, fölvették a ritmust. Átszabják a vidéket, életet lehelnek bele. A Zsámbéki-medence és térsége nem csupán kívülről kap valamit, hanem ha már kapnak, akkor bele is adnak apait, anyait a helybéliek. Gondolatban együtt kavarják a nagy kulimászt, azt a valamit, amit közel és távol csak Demján-biznisznek neveznek, és – mert ez is a hely leendő szelleméhez tartozik – Kenyeres-féle magyar Szilícium-völgynek.

– Pár éve nemet mondott a falu a határba tervezett vitorlázó repülők klubjára, oktatóbázisára, pedig hozott volna a konyhára sokat, és senkinek-semminek nem ártottak volna a csöndes légi masinák – mutatja be Krajcsovics János azt, hogy mennyire nem fenékig tejfel ma még nagy léptékkel tervezni Pusztazámoron.

A beruházni akaróknak ajtót mutattak Pátyon is, a megvalósuló Szilícium-völgy – azaz a Talentis Program – és az "Etyekwood" másik csücske közelében lévő faluban. A térségből kitessékelt légibázisnak a húszegynéhány kilométerre lévő Gyúró lesz a befogadója. A pilóták föntről békés, sőt szépen gyarapodó táj képét láthatják majd. Nem tűnik fel nekik a fővárosból kitelepült, a mindennemű fejlődésre nemet mondó ókonzervatív polgárság heti hétszeri fejrázása, környezetóvásba csomagolt gáncsoskodása.

Pátyi kiszavazók

Pedig nagy dolgok történnek Biatorbágy–Etyek–Páty–Herceghalom–Zsámbék térségében, s nem csupán az, hogy két óriásvállalkozás szemelte ki magának a vidéket. Hanem az is, hogy – amint az ország egészében is, persze – felébreszthetik magukat Csipkerózsika-álmukból a falvak: ötleteikre, fejlődésük terveire 450 millió adófizető pénzéből kanyaríthatnak le kisebb-nagyobb összegeket. Persze többnyire csak ha összeállnak. A tudósember azt mondja erre: ezt szereti a 450 millió európai uniós adófizető nevében döntő pályáztató.

A helyi ember egyike-másika meg azt mondja, ezer éve elvoltak itt az őseink, minek ide a sok idegen ember meg adósság.

Kiszavazta Páty népe azt az aquaparkot, amelynek Mogyoródon találtak helyet az építői. Lehetett volna, de nem lesz szélerőmű, a telki magánkórházat is ide álmodták eredetileg a tulajdonosai. Kitessékeltek egy diplomatanegyedet, a Siemens is kénytelen volt sarkon fordulni. Biatorbágy karnyújtásnyira van tőlük, az autópálya ott megy el mindkét település határában. Oda naponta érkeznek az újabb és újabb befektetők, ide meg senki: elmarták őket.

Elmarták. Bognár András polgármester szerint csak azokat, akik olyan üzletet vittek Pátyra, amilyennel csak néhányak gazdagodtak meg, de nagyon. A falu szegényebb, mint valaha, de nem azért, mert nincsenek takaros házak a rosszul csatornázott utcákban, hanem azért, mert a maholnap kéz a kézben fejlődő többi közeli település közös gyarapodásából kimarad.

A közeli Sóskút a korábbi bányászkodás sziklái között sokáig színházi produkcióknak adott helyet és – szó szerint – terepet. A Zsámbéki Színházi Bázis, ha nem is organikus egységben a helyi önkormányzattal, több eredeti helyszínen is nemzetközi hírű és színvonalú produkciókra invitálja nyaranta a publikumot. Passiójátékokkal lepi meg a nagyérdeműt Budaörs, a pusztazámori kastély kamara-előadásokat kínált mindaddig, ameddig futotta a saját pénzből, mivel a megpályázott és megnyert forintokat elfelejtették számlájukra utalni. Az értő környezetben talán el is hangzott már Madách Imre e két sora: "A kor folyam, ami visz, vagy elmerít,/ Úszója, s nem vezére az egyén."

Etyeki aranytallérok

A Zsámbéki-medence településeit – már amelyiket nem meríti el a kor folyama – látszólag igen jól viszi a víz. Demján Sándorra, Etyek szülöttjére, ma pedig a falu dombjai, völgyei, tavai nagy részének tulajdonosára, valamint a Talentist kiötlő Kenyeres Sándorra, akit a bel-budai városközpontnak és benne a Mammutoknak építtető tulajdonosaként ismerhet a közvélemény, csak mértékkel igazak a madáchi sorok.

– Két éve, a ciklus kezdetén négy esztendőre koncepciót készítettünk. Évente értékeljük is, mit végeztünk, hogyan folytassuk. Az idén minden felborult. Két óriásprogram – a Talentis és a filmstúdió – valósul meg Etyek térségében. Az előbbit a múlt év májusában ismertük meg, akkor jöttek el fórumot tartani Kenyeres úrék. A filmstúdió híre pedig idén májusban robbant be a köztudatba. Most kell ezekkel az újdonságokkal azonosulnunk. A Talentist amúgy nagyon gyorsan elfogadtuk, az innovációs, technológiai park, a kutatóbázis jó a településnek, ráadásul Etyek külső határára tervezik, oda, ahonnan véletlenül sem árthatnak a község hagyományos értékeinek, a már ötödszörre helyi törvénybe iktatott rendezési tervének.

Kálmán Lajos etyeki polgármesternek tehát a lába elé pottyant az aranytallér, abból is rögtön kettő. S bár borult a távlati koncepció, most érdemes újraírni, átrajzolni. Mégpedig úgy, hogy a kapott értékekbe ők, az etyekiek érintetlenül hagyva azok minőségét, egytől egyig bevihetik ősi büszkeségeiket. A műemlékeket vagy éppen a régi vagyonra – a borászatra – illesztett újat, az idegenforgalmi vonzerővé fejlesztett pinceprogramokat.

Polgármesterek klubja

Etyek begyűjti, de nem sajátítja ki az új vagyont: a stúdiót és a tudásközpontot. A polgármester büszke is rá, hogy falujukba, a Talentis bemutatkozására a 150 érdeklődő közül mintegy 80 a szomszédos településekről érkezett.

De az egykor volt bicskei járás polgármesterei, klubot alapítva, ma menetrendszerűen egyébként is találkoznak egymással. Aki itt él, ebben az országban, az jól tudja, a katolikus falu lakói egykor legfeljebb átutaztak a református falun, de egymás kocsmáiba be nem tértek, odaátra nem adták lányukat. De így volt ez akkor is, ha emitt svábok, amott magyarok éltek.

A múlt idő voltaképpen nem pontos. Ilyen alapon buknak meg még ma is kistérségi programok, együttműködési tervek. S lám, Etyek polgármestere – a hagyományai megőrzéséért tűzzel-vassal csatába induló, német ajkú település nevében – jár a klubba, hogy több teljesüljön, mint a kötelező minimum.

Hogy mi a több? Hát az, hogy a helyhatóságoknak, ha törik, ha szakad, bevételt kell termelniük. A jövőben még inkább, mint napjainkban, mivel szemlátomást összemegy az állam, áttevődnek a döntések, a hangsúlyok és – jó pályázatok esetén – a büdzséből származó pénzek is a térségekbe, a régiókba. Erről szól a polgármesterek klubja, amelynek tagjai, ha kell, a bicskei járást, ha kell, a vértesaljait, a zsámbékit nevezik nevén: gáz-, ivóvíz-, szennyvízhálózatot, infrastruktúrát építenek közösen. Így mindegyik településnek – még az önkirekesztés-bajnok Pátynak is – könnyebb az új stílust, a gyűjtögetés helyett az önrésztermelést megtanulnia, művelnie, Etyek térségében a Demján–Kenyeres páros jóvoltából pedig tökélyre vinnie.

A közös torta

A közös tortán akkora a hab, hogy maga a torta ki sem látszik alóla: az etyeki dombok olyannyira megtermelhetik a beruházási, fejlesztési pályázatokhoz szükséges önrészeket, hogy a térség falvai végre nem csupán álmodhatják, hanem építhetik is a jövőjüket.

Ezt már el is kezdték. Etyek a 22. történelmi borvidék titulust immáron viselheti, s ellentétben megannyi más ilyen vidékével az országnak, nem sírnak, hanem meg is valósítják a szükséges piaci körítést. Rókusfalvi Pál a nemes italok köré szervezett fesztiválokkal a mát és a holnapot építi. Demján Sándor és a Korda Sándor nevét viselő leendő filmstúdió maholnap olyan környezetben települhet le, amelyre a fogékonyság, a jó üzleti érzék és a hagyománytisztelettel vegyes büszkeség a jellemző.

– Fintának mondtam is, nagyon féltjük a falut, de attól nem, hogy idejönnek. Értette, megfogadta, s tényleg nem a faluban, hanem a határában lesz az ötvenhektáros Demján-birtok húszhektárnyi területére álmodott stúdió, a tájba illő szálloda s mindaz, ami a projekt szerves része.

A polgármester parancsát – tessék etyekiben gondolkodni! – vette a Kossuth-díjas akadémikus. Finta József a faluért és a falunak épít. A másik, a Talentis-csapat sem farolhat ki a helyi kötelezettségekből, amelyeket a "tudásvár" tervezői vélhetően be is tartanak.

– Gyerekek, ez Etyek, ide azt a részt kell hozni a Talentisból, ami az arcunkat, imázsunkat nem torzítja – idézi vissza Kálmán Lajos polgármester a szerződéskötés előtti szavait. Mert – és ez a lényeg – a projekt tervezőivel megállapodtak, papírra vetették a folytatást, ha tetszik: Etyek jövőjét.

A közember nem látta, de akadnak, akik hírét vették: sor került a kézfogóra, Demján Sándor és Kenyeres Sándor projektjei megférnek egymás mellett, mi több: egymással. És a helybéliekkel. Az őslakosság immáron nagyon is érdeklődik, figyeli, tanulja, mi is az, amit oda álmodnak azok, akik mernek tényleg nagyokat álmodni. Maholnap velük együtt.

Bővebben a Piac és Profit 2004. szeptemberi számában