Bokros Lajos vajon miért nem? - jut eszébe a könyv olvasójának. Az egykori magyar pénzügyminiszter ugyan miért nem tette azt, amit kollégája - ráadásul szeme láttára - Washingtonban? Paul O'Neill ugyanis jóformán naplót vezetett, a kezén átment iratok másolatainak zömét magához vette, majd sok hónappal később, hogy lemondott amerikai pénzügyminiszteri tisztségéről, a Pulitzer-díjas újságíró, Ron Suskind tollát segítségül hívva ellátta a könyvkereskedéseket vaskos kötetével, A hűség ára cíművel. Tévedés ne essék, a korábban az egyik multinacionális céget vezető, majdan a George W. Bush adminisztrációban a fiskális tárca élére felkért neves szakember nem intimitásokat mondott el a szakírónak, hanem olyan információkat tárt fel, amilyenekkel körvonalazni lehet azt a környezetet, miliőt, amelyet a most - nem is esélytelen - újraválasztására készülő elnök teremtett a Fehér Házban.

Paul O'Neill sok évtizeddel korábban is alapvetően közel került már az egykori Kennedy-adminisztrációhoz, gyakorlata, rálátása és legfőképp pénzügyi, üzletemberi szakismerete arra predesztinálta, hogy a hűséget, a kormányzati összetartást komolyan vegye ő is, de engedve közismert makacsságának, az interjúkötet segítségével rálátást kínáljon az olvasónak a politikacsinálás műhelyére. Arra, amelyben szerepet vállalt, de nem minden áron, ellentétben az elnökkel, ő például fellépett a deficites költségvetés megakadályozása érdekében. A gátlástalanul növelt hiány akár oda is vezethet - érvelt miniszterként -, hogy az úgynevezett baby-boom rendszer maholnap nyugdíjba vonuló népes korosztályának nem lesz miből fizetni a járandóságot.

Nincs leírva a magyar könyvpiacon is most megjelent kötetben az az állítás, hogy a deficitpárti elnök sokszor nem is igazán értette, miről és mit döntött. De a figyelmes olvasó ugyanúgy rájön, mint arra, hogy Bush a "kemény egy fickó" imázzsal elég hatékonyan ellensúlyozza hiányosságait. Paul O'Neill hű képet formál arról, hogyan folytak érdemi ügyekről nem túl érdemi viták a Fehér Házban, hogyan érveltek a minden áron helyeslők, s hogyan érvényesítették akaratukat azok, akik felismerték az elnök gyengéit. Ron Suskind bő teret szentel például egy nagy elánnal megszervezett üzletember találkozónak, amelyről idővel kiderült, hogy csak az elnök hívei kérdeztek előre megbeszélt módon, s kaptak "spontán" válaszokat meghívójuktól. Kiderül a könyvből az is, hogy Bush regnálása első percétől kezdve el akarta kapni az iraki diktátort. Majd pedig egyszerűen nem érdekelte a háború gazdasági háttere, költségvetési vonzata. Ezek a túlzások vezettek el Paul O'Neill idő előtti távozásához is.

A magyar piacon most megjelent könyvet a Geopen Kiadó gondozta, a fordítással pedig Avar Jánost, az egykori Magyar Nemzet washingtoni tudósítóját - Amerika szakértőt - bízták meg. A hűség ára bemutatására is egy hajdani magyar nemzetes washingtoni tudósító, Blahó Miklós vállalkozott.