Amerika
Japán
Finnország
Hollandia
Németország
EU

Elérhető Amerika
A polgárbarát információs társadalom amerikai programját Al Gore alelnök 1996-ban ebben a szlogenben foglalta össze: „Légy járatos minálunk!” Abból indultak ki, hogy a technológiai forradalom minden korábbinál jobb kereteket ad az állam és polgárai közti viszony minőségének javításához.

A program keretében egységesítették, elektronizálták és nyilvánossá tették az állami és a helyi kormányzás adatait és a lakossághoz igazították a hivatalok szolgáltatásait. Ezzel párhuzamosan biztonsági mechanizmusokat építettek ki a személyiségi jogok védelmére és támogatták a közalkalmazottak felkészítését az információ-technológiai eszközök kezelésére. A hivatalok adataihoz gyakorlatilag bárki hozzáférhet. A távoli területekre az Internet-busz házhoz viszi az elektronikus szolgáltatásokat.

Az embereknek csak egyszer kell eljuttatniuk személyi adataikat ahhoz, hogy regisztrálják őket az egészségbiztosítás és egyéb ellátás jogosultjaként, mert a folyósítás elektronikus úton történik, közvetlenül a számlájukra, egyetlen mágneskártya segítségével. A rendőrjárőrök akkor férhetnek hozzá az elektronikus bűnügyi adattárhoz és ujjlenyomat-dokumentációhoz, amikor a gyanúsított még a kezükben van, nem pedig hetekkel később. A szülők tájékozódhatnak egy település környezetének adatairól, mielőtt kiválasztanák lakóhelyüket. A közösségek elektronikus úton kérhetnek segélyt, engedélyeket. A munkaadóknak egyszerűsített adólevonás-igazolási rendszert vezettek be. A vállalkozások korlátlan adattárban böngészve jelölhetik ki fejlesztésük irányát, a termékeiknek piacot keresők egyetlen elektronikus állami kontaktponton igényelhetnek exporttámogatást on-line üzemmódban – elbírálás után a válasz is így érkezik.

Az „Acces America”-ban rögzített programok jelentős része 1997-ben megvalósult, az EU közreműködött a súlyponti területeken: az utca ember is hozzáférhet a kormány szolgáltatásaihoz, napi életének részévé vált a hiteles környezeti információ, tágultak az információs technológiák elsajátításának lehetőségei.

Japán intellektuális társadalma
Az öregedő társadalom, az átalakításra és decentralizációra szoruló gazdaság, az életminőség javításának problémáját Japán az információn-kommunikáción alapuló, intellektuális társadalom infrastruktúrájának kiépítésével akarja megteremteni. Ennek legalsó szintjén az információ-továbbító rendszerek állnak, amelyektől megbízható szolgáltatást, korrekt felhasználást és megfizethető árakat várnak el. Második szintjét az információ-terjesztő rendszerek képviselik (feldolgozó és közvetítő berendezések), amelyeknek alkalmasnak kell lenniük a funkciók variálására. A struktúra harmadik szintjén az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás informatizálása foglal helyet. Itt készülnek azok az adatbázisok, amelyektől elvárják, hogy segítsék a kreatív technológiákat. A közszolgáltatásoknak ezen a szinten kell hatékonnyá válniuk. Az info-kommunikációs struktúra legtetején az élet-, és munkastílusok állnak, amelyek emberi értékeket képviselnek és itt fogalmazódnak meg a jogi keretek. Társadalmi feladatnak az egyéni értékek és a gazdasági rendszer megreformálását tekintik.

A program megvalósításának legfontosabb eleme a multimédia-piacok megteremtése. Olyan gyorsan, hogy 2010-re – amikorra kiépül az országos optikai hálózat – a multimédia-ipar – forgalma és a foglalkoztatottak száma tekintetében is – lekörözi a ma még vezető autóipart.

Finnország
Az információs társadalomstratégia előkészítését 1994-ben kezdték meg a minisztériumok saját programjuk közzétételével. Elsőként a közlekedés és a távközlés dolgozott ki országos hálózatfejlesztési tervet 1998-ig. A műszaki fejlesztési központ elindította a digitalizálással és a multimédiával kapcsolatos akcióprogramjait. Az államtanács 1996 májusában országos bizottságot állított fel a hivatalok, a magánszféra és a kutatók képviselőiből, ők, valamint egy társadalmi fórum irányítja az ország-stratégiát.

1997-től 41 programot támogattak, köztük a számítógép-vezetői jogosítvány megszerzését, az elektronikus személyi igazolvány bevezetését, „Ismerje meg gyermekei jövendő életkörülményeit!”, a távmunka fejlesztését, kommunikációs hálózat kiépítését 2002-re a belügyi közigazgatásban, a digitális tanulási környezet megteremtését a matematikához és a természettudományokhoz, a népjóléti és egészségügyi közigazgatás statisztikai adatbázisának kialakítását, a lakosságnak szóló Internet-kézikönyv megjelentetését, elektronikus kommunikációt a törvényszéken, elektronikus postacímet mindenkinek, egy országos munkahely-fejlesztési programot, a világméretű elektronikus kereskedelem akadályainak elhárítását. Külön programok foglalkoztak az információs társadalom biztonsági kérdéseivel, a nők, a munkavállalók megváltozott helyzetével. A programok három évre szóltak.

Hollandia
A holland kormány 1994-ben indította el az elektronikus szupersztrádák kiépítését szolgáló országos programot. Első lépésként – az EU-ajánlásnak megfelelően - liberalizálták a távközlés infrastruktúráját és a médiatörvényt. Ezt követően meghúzták a határt a köz-, és magántulajdon feladatai között és kidolgozták az információs társadalom jogi kereteit. Az állami szektorban indították el a kísérleti projekteket és ösztönözték a magángazdaságot az egyéni kezdeményezésekre.

Az állam 1997-től segítette az oktatási intézmények Internet-csatlakozását, az információ-technológia és az elektronikus kommunikáció lehetőségeinek teljes integrálását az oktatásban. Képezte a tanárokat és gondoskodott az információs és szolgáltatási háttér megteremtéséről. Közintézményekbe, könyvtárakba Internet-hozzáférési lehetőségeket telepítettek, hogy a lakosság legszélesebb rétegei is megismerjék és alkalmazzák. Ezzel párhuzamosan a vezető nagyvállalatok egy része – a kormány ösztönzésére – a megvalósítandó infrastrukturális fejlesztésekről állapodott meg egymással, a másik vállalati kör pedig a hálózatokon továbbítandó – elsősorban a közösségi ügyeket érintő – információs alapszolgáltatásokról egyezett meg.

Megállapodtak abban, hogy az infrastruktúrában érintett cégek több milliárd guldent fognak beruházni, hogy hálózatukat alkalmassá tegyék interaktív szolgáltatásokra. A bankok rendelkezésre bocsátják chipkártya-technológiájukat a felhasználó-azonosításhoz és a fizetések lebonyolításához. Egyetlen dekódoló eszközt kínálnak fel az előfizetéses tv-csatornák vételéhez és az interaktív televíziózáshoz, a szolgáltatók pedig gyorsan bővítik ilyen jellegű szolgáltatásaikat. A munkaadói szövetség és a holland információszolgáltatók szervezete megalapította az elektronikai szolgáltatások szakértői fórumát, hogy közös tapasztalataikat népszerűsítse. Utrechtben megnyílt az elektronikus piactér, a Media Plaza, ahol az üzleti döntéshozók megismerkedhetnek az elektronikus szupersztráda eredményeivel.

Ezzel egyidőben indultak a regionális akciók. 1996 végén több mint száz „digitális” várost, régiót, tartományt tartottak nyilván.

Németország
A szövetségi kormány, a tartományok, a térségi és a helyi önkormányzatok 1997-ben indították akcióikat az információs társadalom megteremtése érdekében.
Figyelemreméltó például Brandenburg kezdeményezése, a F.O.N.T.A.N.E. program, amely az oktatást, a szakképzést, a közigazgatást és a fogyasztóközpontú marketinget érintette. Tájékoztatta a vállalatokat és a felhasználókat a multimédia technológiáról, hogy az új lehetőségekkel modernizációs előnyt érhetnek el és javíthassák versenyképességüket. Az volt a céljuk, hogy a régió társadalmában a lehető leggyorsabban verjen gyökeret az érdeklődés az új médiatechnológia iránt, a vállalkozások igényeljék ezeket az alkalmazásokat és éljenek is velük.

1996 nyarán alapították meg a Media Forumot a freiburgi regionális kezdeményezés megvalósítására, amelynek célja a multimédia gazdasági, közigazgatási, oktatási, kutatási és egyéni alkalmazásának támogatása volt, illetve felkarolta az ilyen jellegű regionális, a térségi kereteken túllépő projekteket is. Baden-Württemberg tartománynak a freiburgi kezdeményezés azt a lehetőséget kínálta, hogy kísérleti jelleggel egyetlen központi helyen fogja össze a térség összes multimédia-tevékenységét és azok szereplőit, és onnan indíthasson el ilyen akciókat.

1997 márciusában indult az oktatási, tudományos, kutatási és technológiai minisztérium és a Deutsche Telekom AG távközlési cég közös országos programja kis- és középvállalatok távmunka-támogatására, kapcsolódva a szövetségi kormány távmunka-kezdeményezéséhez. Céljuk az volt, hogy bemutassák a kis-, és középvállalatoknál megvalósítható távmunka lehetőségeit, demonstrálják a tapasztalatok átadhatóságát, az ismeretek kölcsönös cseréjét, végső soron tehát ösztönözzenek a foglalkoztatásra a távmunkahelyek elterjesztésével. Első lépésként ötszáz cégnél dolgozták ki a távmunka egységesített szempontú követelményeit.


Tudástársadalom az Európai Unióban
Az információs társadalom és a tudástársadalom pusztán az információ és a tudás alapértelmezése alapján válik el egymástól.
Az információs társadalom feladata az új információ beépítése a meglévő tudásba. Működésének középpontjában a technológiai fejlesztés áll, legjellemzőbb ipara a hálózatépítés. Kialakul az információgazdag elitréteg és velük szemben azok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak hozzáférni a technológiai lehetőségekhez. A demokratikus intézményi modell a hagyományos keretek között működik.

Az Európai Unió programjában ezek az információs társadalom kulcsakciói:
1. Az európai ifjúság a digitális korszakban
2. Olcsóbb Internet-hozzáférés
3. Az elektronikus kereskedelem terjedésének felgyorsítása
4. Gyors Internet a kutatók és a diákok részére
5. Intelligens kártyák (smart card) a biztonságos elektronikus hozzáféréshez
6. Kockázati tőke a high-tech kis- és középvállalatok számára
7. A fogyatékosok részvétele az információs társadalomban
8. On-line egészségügy
9. Intelligens közlekedés és szállítás
10. On-line kormányzat

Amíg nem volt globalizáció, senki nem foglalkozott a tudástársadalommal. Az OECD szerint a „tudásalapú gazdaság” kifejezés abból a felismerésből született meg, hogy a tudás és a technológia erősen hat a gazdasági növekedésre. A gazdasági növekedés és a termelékenység legfontosabb mozgatóereje a tudás, amely a technológiában és az emberben testül meg, mint szellemi tőke.

A gazdasági teljesítmények szempontjából alapvetően fontos a befektetés a tudásba, valamint az ismeretek elosztása a hivatalos és a nem hivatalos csatornákon – a megszülető információs társadalomban a számítógépes és a távközlési hálózatokon keresztül.

A tudásalapú gazdaságokat a műszaki beruházások nagy értéke, a magas színvonalú gyáripar, az információs technológiák nagyarányú felhasználása, az egyre magasabban képzett munkaerő és az ezeknek köszönhető termelékenységi eredmények jellemzik.

A tudásközpontú társadalomban egyenrangú egymással a nemzeti és a regionális stratégia, amelyek lényege maga a tudás. Ekkor már a középrétegek is felzárkóznak az információgazdag elit mellé, és megszületik a demokrácia új, hálózati modellje.

Összeállította: Szikora Katalin