Finnországban lehetett 12 ezer forintnak megfelelő összegért vásárolni a Japánban gyártott gyapjú pelenkavédőt. A hasonló, gyakorlatilag teljes egészében kézzel készített megfelelőjét újabban Nagyszékely falu néhány lakója állítja elő, s mivel a gyapjú kézi mosása után az anyag lanolin tartalma megmarad, a csecsemőviselet szellőzése tökéletes marad. A pelenkavédő csak egy lesz azon kézműves termékek közül, amelyet a Tolna megyei zsákfalu lakói az október 30-án és 31-én az odalátogatók elé  tárnak: 1801-es esztendőt, a templomavatást követően minden évben ebben az időben tartott búcsújuk az utóbbi években már arról is nevezetes, hogy mindannyiszor új mondanivalójuk a világnak. A Nagyszékelyi Református Egyházközség, a Nagyszékely Községi Önkormányzat és a Nagyszékely Alapítvány az idén hivatalos vendégnek várja a térség főépítészét, illetve a Szentendrei Skanzen vezetőit: megpályázott és elnyert pénzekből mostanra sikerül felújítani különleges pincéket, s több száz éves helyi épületeket, illetve bemutatandó értéknek tartják azt a 85 portát, amelyeknek Sapard-támogatásból, illetve a falu önerejéből megkezdhetik a homlokzatkorszerűsítését. Azaz korhű helyreállítását. (Nagyszékely, az 1700-as években keletkezett feljegyzések szerint, olyan református falu volt, ahová Essen környékéről települtek be német evangélikusok, s időnek utána a szőlőművelés, gyümölcstermesztés, állattartás önálló gazdasági erőt adott az akkoriban háromezer lelket számláló településnek, amelyik közigazgatási és gimnáziumával iskolaközpontja volt a térségnek.) 

Építészeti örökségünk megóvása képekben című rendezvény tehát a legalább kétszáz éves épületekről - azok megóvásáról, bemutathatóságáról, azaz az értékmentésről szól, s ilyenformán a búcsú messze nem csak a mulatós népünnepély jelleget viseli magán. Sokkal inkább ide, a komoly, s ugyancsak értékőrző, értékközvetítő szerepet kap a kézműves foglalkozás és vásár is, melynek a ma már csak 450 ember lakta kis falu önálló kézműves háza ad otthont a búcsú két napja alatt. A látnivaló és egyben árukínálat a helyi inkubátorháztól és a Nagyszékely Alapítványtól eredeztethető: a helyi gazdaságszervezés e két intézménye indította el például a mézes csuprokat készítő kerámiákat készítő asszonyt új pályáján, az általa készített edénykékhez az ugyancsak helyi asztalos készít mézcsurgatót,  s természetesen a méhészet - a bizonyítottan tiszta mézzel - gondoskodik a csuprok feltöltéséről. Újabban egy budapesti középiskolából megszerzett, ott kiselejtezett komplett kártoló kap főszerepet a kézműves házban, fonalak, paplanok, zoknik készülnek, s természetesen a kézzel mosott gyapjú, valamint a pelenkavédő is az ősi eljárásokba beletanult helybéliek produktuma. Ami még nem látható, hiszen csak belekezdtek, ám előre vetíti a következő évek búcsúinak meglepetéseit, az a tönkölybúza honosítása, s főleg gyógynövény jellegű hasznosítása. Ám az alapokról már most számot adnak az október végi nagyszékelyi rendezvényen.