Kép: Pixabay

Az Environmental Research Letters című szaklapban közzétett kutatás szerint 1986 és 2015 között 1,3 Celsius-fokkal emelkedett a nyarak átlagos hőmérséklete Európában. Ebben az időszakban növekedett a súlyos hőhullámok gyakorisága is, 2003-ban, 2010-ben és 2015-ben szokatlanul forró nyári időjárás sújtotta a kontinenst. Becslések szerint a 2003-as hőhullám, a vele járó súlyosabb légszennyezettség, valamint a gyakori kiszáradás és hőguta több ezer idős ember idő előtti halálát okozhatta.

Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének 2014-es jelentése szerint 1983 és 2012 között az elmúlt 1400 év legmelegebb időszaka volt az északi féltekén. A mostani kutatásban 13 ország 45 kutatója vett részt. A tudósok a Kr. e. 138-tól kezdődő időszak hőmérséklet-ingadozásainak becsléséhez a közelmúltban fejlesztett statisztikai módszereket, valamint a klímára vonatkozó, természetben fellelhető forrásokat, köztük a fák évgyűrűi által közvetített információkat használtak fel.

Danny McCarroll, a brit Swansea-i Egyetem kutatója elmondta, hogy az utóbbi két évezred minden egyes esztendőjére értékeket tartalmazó adatsort sikerült összeállítaniuk. „A nagy meglepetés, hogy nem volt egyetlen másik 30 éves periódus sem, amely olyan meleg lett volna, mint az elmúlt három évtized. Ez váratlan volt” – fogalmazott. A kutatócsoport az újonnan összeállított adatsort összevetette a modern éghajlatmodelleknek a vizsgált korszakra vonatkozó becsléseivel is. McCarroll szerint mindez megmutatta, hogy a modern modellek nem rekonstruálják teljes mélységben a múlt éghajlati változásait, így alábecsülik a klíma természetes változékonyságát a jövőre vetítve is.

„Előrejelzik a szén-dioxid hatását, de ehhez hozzá kellene adniuk a klíma természetes változékonyságát is. Ha ezt nem értékelik eléggé, akkor alábecsülik a kilengéseket, vagyis a hőhullámok visszatérésének lehetőségét is ezek a modellek” – fogalmazott a tudós. Hozzátette: az elmúlt három évtized felmelegedése túlmegy az éghajlat természetes változékonyságának határain. Mindez alátámasztja az Éghajlat-változási Kormányközi Testület megállapítását, amely szerint mindez az emberi tevékenység következménye.

McCarroll szerint a klímamodellezők általában vonakodnak kijelenteni, hogy egy esemény visszavezethető-e az emberi hatásokra, vagy sem, de az elmúlt 2000 év éghajlatának történetében az utóbbi 30 év időjárása annyira szokatlan, hogy mindez valóban az üvegházhatás következményeire utal. A kutatócsoport elemzése szerint a Kr. u. első század volt a legforróbb, némileg még melegebb is, mint a 20. század, noha ez a különbség statisztikailag nem jelentős. A római korban számos forró nyár volt Európában, de a 4. és a 7. század között lehűlt az éghajlat, míg a középkor általában meleg időszaknak mondható.